Képminőség
Ha közvetlen tévedtél ide, kérjük olvasd el cikkünk első oldalát is!
Színhiba
Az előző oldalon írtunk már írtuk, az objektívbe két speciálisan alacsony szórású (SLD) lencsetag is került, amely a színhibákat igyekszik csökkenteni. Az SLD tagok kiváló minőségét ismerve arra számítunk, hogy valóban nem lesz jelentős a kromatikus aberráció.
A tesztábránkról készült fotók alapján pedig már el is mondhatjuk, hogy valóban alig van nyoma színhibának, még teljesen nyitott blendén is.
Mivel tükör nélküli géphez készült objektívről van szó, amelybe ma már korrekciós profil is integrálható, így azt is megnéztük, hogy a RAW fájlokba ment-e a gép színhiba csökkentésre használható profilt. A Lightroom ki is írja, hogy beágyazott kromatikus aberrációt csökkentő profilt tartalmaz a RAW fájl, amelyet ugye automatikusan alkalmaz is. Ezért a Capture One-nal is megnéztük ezt a képet, ahol Generic profillal kikerültük ezt a beágyazott profilt. Az így kiexportált képen nem láttunk erősebb színhibát, így kijelenthető, hogy optikailag ilyen remek a Sigma 20mm f/1,4 DG DN | Art.
Most sem hagytuk el az optikai tengely irányában jelentkező axiális (longitudinális) színhiba vizsgálatát. Ez az optikai hiba a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és nem csak a kép sarkában, de képközépen is ugyanúgy látható lehet, s leginkább a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten. Gyakorlatilag ez a színhiba a különböző hullámhosszú fényeket különböző pontba fókuszálja az optikai tengelyen (a fókuszpont elé és mögé is), ezért alakulhat ki az éles, kontúros részek körül is színes aura, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelenhetnek ezek az elszíneződések.
A Sigma 20mm f/1,4 DG DN | Art objektívnél ez a típusú színhiba minimálisan jelentkezik nyitott blendén, de csak 1:1 pixel-pixel nézetben (azaz kb. 2 méter széles nyomaton észrevehető lenne), de már monitor méretben egyáltalán nem tűnik fel.
Itt is megnéztük a Capture One-nal, direkt kikerült beágyazott profillal konvertált képeket, ez esetben nem tapasztalni komolyabb eltérést.
A rekesz szűkítése szokás szerint csökkenti az axiális színhibát, F2,8-nál gyakorlatilag 1:1 nézetben is elhanyagolhatóvá válik a mértéke.
Bokeh
Bár egy ultranagy látószögű objektív nem kifejezetten a kis mélységélességű fotózás eszköze, a Sigma 20mm f/1,4 DG DN | Art rövid közelpontja miatt közelfényképezésnél könnyen érhető el kis DOF-os fotó. Ilyen esetben érdekes kérdés az, hogy mennyire lesz szép formájú, vagy éppen különleges a képmezőben elérhető, fókuszon kívüli fényfoltok formája, azaz a boké.
Nyitott blendén képközépen kör formájúak, képsarkok felé haladva kissé lencse formájúak a defókuszált területeknél felbukkanó fényfoltok. Az axiális kromatikus aberráció monitor méretben kissé észrevehető – ha tudjuk, mit kell keresni. Egyébként nem zavaró és nem durva.
F2,8 blendén érdekes hatás látható: a képsarkok felé oválissá váló bokeh fényköröket vehetünk észre, amely utalhat jelentős képsarki asztigmatizmusra is. Ez majd a tesztfotóknál észrevehető lesz, vagy sem (apróbb fényfoltok, illetve részletek tengely irányban lesznek elmosódva).
A rekesz további szűkítésével F5,6-tól lesz kissé észrevehető a sokszögesedés, amelyet a kilenc rekeszlamella okoz.F8-tól pedig az aszférikus tag hagymakarika hatása is megfigyelhető a fényfoltok belsejében.
Tesztfotóink között közeli témák is szerepelnek, így érdemes azokat is megnézni.
Ellenfény, becsillanás
Mivel gyújtótávolsága alapján tájképfotózásra is remekül használható a Sigma 20mm f/1,4 DG DN | Art, így nem kérdéses, hogy előfordulhat olyan helyzet, hogy a Napkorong is a képre kerül – akár azért, mert nem lehet másként fotózni, akár azért, mert a fotós ezt direkt így szerette volna.
Ilyen esetben a fény a lencsetagok felületéről többszörös visszaverődhet, így a végső képen színes foltokat, úgynevezett flare-t, azaz becsillanást eredményezhet, amely ennél az objektívnél nem túl erős, legalábbis nyitott blendén.
A blende szűkítésével a becsillanás hatás erősebbé válik, így ha a cél az, hogy ne legyen jelentős becsillanás, akkor nyitott blendével kell fotóznunk ezzel az objektívvel, míg ha szeretjük ennek a képi megjelenését, akkor a szűkebb rekesz lesz a barátunk. F8-nál már jól látható a becsillanás, amely leginkább zöld köröket és foltokat eredményez. F11-től a Napkorong szép sugárszerű formában jelenik meg.
A fényszóródás itt nem jelentős, azaz kontrasztvesztés csak minimális mértékben jelentkezik. Ennek vizsgálatához F8 rekesszel, a direkt napsütéses képével megegyező záridővel készítettünk egy kitakart Napkorongos fotót is, amely csak kicsivel mutat nagyobb kontrasztot, mint a direkt objektívbe tűző Nap esetében.
Geometriai torzítás
A 20mm-es gyújtótávolságú, ultranagy látószögű objektívtől logikus lehet feltételezni, hogy nem kaphatunk tökéletesen torzításmentes képet. Mivel tükör nélküli géphez készült objektívről van szó, könnyen lehet az is, hogy optikailag minimálisan van korrigálva az objektív, és a beágyazott profillal szoftveres korrekcióra hajaz a gyártó. Ez legalábbis így volt a Contemporary szériás 20mm f/2-nél.
Tekintettel arra, hogy a látószög olyan nagy, hogy az A/2-es szokásos torzítás tesztábránkat bőven egy méteren belül kellene elhelyezni ahhoz, hogy kitöltése a képmezőt, ezúttal ezzel nem is próbálkoztunk – hiszen nem életszerű, az objektívvel túlnyomórészt 4-5 méternél távolabb lévő témákat fognak fotózni (vagy épp pont a közelpontot használják majd).
A megoldást ezúttal is a helyi Polgármesteri Hivatal díszterme adta, ahol igen széles látószögű objektívek torzítása is tesztelhető a hosszában futó vízszintes díszcsíknak köszönhetően.
Ez tökéletesen megmutatta, hogy az objektív jól korrigált, csak igen minimális hordótorzítás érhető tetten.
Azért arra is kíváncsiak voltunk, hogy mit nyerünk még a beágyazott torzítás profillal, amely a fényképezőgép saját JPEG motorjánál, a gyári RAW konverternél és pl. Lightroom esetében automatikusan alkalmazásra kerülhet, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik akkor is, ha RAW fájlból dolgozunk. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.
A tesztképünket Lightroomban konvertáltuk, ahol a szoftver nem jelezte, hogy a beágyazott profilban lenne geometriai torzítást is csökkentő adat (csak a kromatikus aberrációról tett említést). Külső profil alkalmazásával viszont van lehetőség a torzításkorrekcióra, de ez nem a Sigma gyári profilja, hanem az Adobe által készített, így itt a Lightroomból konvertálás során elengedtük a szoftveres torzítás korrekciót. (De ha valaki szeretné, itt is korrigálhat az Adobe profiljával).
A Capture One esetében más a helyzet. Ha bekapcsolt torzítás korrekcióval fotóztunk, akkor eleve a beágyazott „manufacturers profile”-ra áll a koverter és még egy kicsit javít a képen. Nem is a széleken, inkább képközép környékén.
A lenti dobozban így a torzítás-korrekció nélküli fotókat ezúttal a Lightroomban konvertált képek adták, míg a lehetséges torzítás-korrekciót a Capture One-ban tudjuk megmutatni.
A közeli témáknál jelentkező torzítást kicsit lentebb, a közelfényképezést bemutató szakaszunknál tárgyaljuk.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
A tükör nélküli fényképezőgépekhez készült objektívek a rövidebb bázistávolság miatt sok esetben erősebb vignettálást mutatnak, amely nem pusztán az objektív optikai kialakítása miatt, de a képérzékelő szenzorok felépítéséből is adódik (a nagyobb szögben érkező fotonok egy része nem jut el a fotodiódáig, ez főként képsarkokban fordulhat elő).
A nagy szenzorokhoz készült nagy fényerejű objektíveknél ez határozottabban jelentkezik, így a vignettálás itt általában jobban tetten érhető. Ez a Sigma 20mm f/1,4 DG DN | Art objektív esetében is így van, méghozzá látványosan, hiszen nem csak nyitott blendén jelentkezik a képsarkok sötétedése, hanem még F11 rekesznél is. Persze szűk rekesznél visszafogottabb a peremsötétedés, de még ott is jelen van.
F1,4 nyitott blendénél igen jelentős a vignettálás, mértéke közel 64%-os (3 Fé), ez egy blendével szűkebb, F2 rekesznél 50% alá csökken (~2,2 Fé).
A vignettálás megmarad még F11-nél is, igaz, itt már enyhébbnek érezhető, viszont még ezen a rekeszen is 25%-os a peremsötétedés, ami közelítőleg 1,4 Fé-et jelent.
A beágyazott profil lehetősége miatt a gyártó élhetett volna azzal, hogy ezt az optikai hibát is szoftveresen korrigálja, hiszen ráadásul ez az, amit a legkönnyebben és legfájdalommentesebben lehet javítani (minimális zajnövekedés árán). A beágyazott profil azonban nem tartalmaz peremsötétedés korrekciós adatokat, így ezt nem korrigálja sem a gép, sem a Lightroom. Legalábbis automatikusan nem, de ha szükségét érezzük, akkor a jelenlegi legfrissebb, 2022 októberi frissítés már tartalmaz profilt a peremsötétedés korrekciójához mind a Lightroom, mind a Camra RAW esetében.
Makró, közelfényképezés
A Sigma 20mm f/1,4 DG DN | Art közelpontja nagyjából átlagos, vagy egy kicsivel afeletti: 23 cm a minimális fókusztávolság.
Mi kézi élességállítással 22 cm-es tárgytávolságra (fókuszpont és szenzorsík távolsága) is sikeresen élesre állítottunk, ez a gyakorlatban 11 cm-es munkatávolságot jelent (téma-frontlencse távolsága)
A lefedett képterület szélessége 185 mm, azaz a leképezési arány 1:5,1 (0,19×-es), ami jobb, mint a gyárilag megadott 0,16×-es.
Bár távoli témáknál igencsak minimális a geometriai torzítás, a közeli fotók esetében más a helyzet, itt elég jelentős hordótorzítás tapasztalható.
A nagyítás mértéke kategóriáján belül jónak számít, a torzítás viszont nem csekély. Sík téma esetén a képsarkok élessége is jóval elmarad a képközéptől, de ez a mezőelhajlás következménye, képsarokra is lehet élességet állítani.
Összességében azt mondhatjuk, hogy kategóriáján belül jól teljesít a Sigma 20mm f/1,4 DG DN | Art közelfényképezésnél, amely így különleges széleslátószögű látványt nyújt kis méretű témák közeli megörökítésénél.
A lenti dobozban a legkisebb még élesre állítható tárgytávolságnál készült tesztképek láthatók torzítás korrekció nélkül (Lightroom) és a beágyazott profilt használva torzítás-korrekciót követően (Capture One).
Közelfényképezés torzítása
Képminőség
Végignéztük azokat az általános, könnyen vizsgálható optikai tulajdonságokat, amelyek az objektív teljesítményének egy-egy részét képezik. Az összképben azonban sokkal nagyobb súllyal van benne a leképezés pontossága, azaz a rajzolat, mint az, hogy mekkora a torzítás, vagy esetleg a színhiba, vagy ellenfényben a becsillanás, vagy fényszóródás. Hiszen hiába minimális torzítású és peremsötétedéstől, valamint kromatikus aberrációtól mentes egy objektív, ha nyitott blendén elképesztően lágy és erősen rekeszelni kell, hogy kellően kemény rajzú képet adjon, akkor ez jelentősen csökkenti a használhatóságát és kompromisszumot igényel. Tájképfotós pedig nem lesz elégedett olyan objektívvel, amivel nem tud kellően részletgazdag képet készíteni.
A Sigma 20mm f/1,4 DG DN | Art objektívvel készült tesztfotók megmutatták, hogy képközépen még nyitott blendén is remek a rajzolat, a szűkebb rekesz nem hoz jelentős többlet részletezettséget, így nyugodt szívvel fotózhatunk nyitott blendén is, nem lesz lágy rajzú a képünk.
A képsarkokban azonban kicsit más a helyzet, ott nyitott blendénél nincsenek olyan egzakt, pontos részletek. Megnéztük azért azt is – ha már ilyen remek a fényerő –, hogy mit tud az objektív csillagok fotózásánál, mennyire lesz erős esetleg az asztigmatizmus. Hiszen egy asztrotájképnél nagyon nem szerencsés, ha a képsarkokban nem pontszerű, hanem üstökös-szerű a csillagok leképezése. Ebben az esetben minimálisan érződik ilyen hatás, de csak 1:1 nézetben, így akár egy nagyobb méretű nyomatnál is szép fotókat kaphatunk. Azért ha van lehetőségünk, érdemes F2 rekesszel fotózni az asztrotájképünket.
Ez a bizonyos asztigmatizmus egyébként tájképeknél is érezhető, nyitott blendénél a fűszálak leginkább a középpont irányában láthatók élesnek, erre merőlegesen érezhetően gyengébb egy kicsit a felbontás. De ez nyitott blendére igaz, márpedig tájképezni nem nyitott blendével szoktunk – vagy legalábbis ha zavar ez a dolog, úgyis rekeszelni fogunk.
Összességében pozitív tapasztalataink lettek a Sigma 20mm f/1,4 DG DN | Art objektívvel, a kisebb tömegért cserébe leginkább a képsarkokban kell engednünk egy kicsit a képminőségből: vignettálás erős, nyitott blendés leképezés rajzolata elmarad a képközéptől (bár hozzá kell tennünk, hogy a DSLR-ekhez készült, közel 1 kg-os Sigma 20mm f/1,4 DG HSM | Art esetében is ugyanígy megvan a képsarkok asztigmatizmusa).
Értékelés
A sok-sok Contemporary szériás, elsősorban lelkes amatőröknek, fotóművészeknek szánt objektív után a profikat megcélzó Art széria is megkapta a frissítéseit, a két nagylátószögű, nagy fényerejű objektív a komolyabb igények kielégítésére is alkalmas. A kiváló fényerő mellett a szabadonfutó módban is használtható rekeszgyűrű és a programozható AFL gomb is a profik számára lesz előnyös, emellett pedig az a tény, hogy már nyitott blendén is kiváló részletgazdagságot tud az objektív, már csak hab a tortán – igaz, ez a hab már jár egy ilyen tortára!
A Sigma 20mm f/1,4 DG DN | Art tovább viszi a korábbi, DSLR-ekre készült DG HSM | Art modell előnyeit, ugyanakkor még annál is tovább nyújtózkodik, hiszen mindezt kisebb méretben és kisebb tömeggel kínálja. Ha a tükör nélküli vázunk sokkal nem is lett könnyebb, mint egy tükrös, ezzel az objektívvel még mindig spórolhatunk a tömegen.
Az objektív egyelőre Sony E és Leica L bajonettel érhető el, a Sony vázakra nincs is más alternatíva, ami ilyen fényerőt kínálna: Ezen a gyújtótávolságon csak a Sony FE 20mm f/1,8 G érhető el, amelyet 400e Ft-ért vásárolhatunk meg.
Az L bajonettre még szűkebb a kínálat, sem a Panasonictól, sem a Leicától nincs ilyen gyújtótávolságon objektív, de még csak a környékén sincs (a Panasonic csak 24mm-est kínál).
Így hát az a helyzet, hogy a Sigma ismét remekül mérte fel, hogy hol van piaci rés, ezt a rést pedig két remek objektívvel töltötte ki: az olcsó f/2 Contemporary és a magasabb igényeket is kielégítő f/1,4 Art modellel.
Ráadásul az árak is nagyon rendben vannak, a cikkünk tárgyát képező Sigma 20mm f/1,4 DG DN | Art bruttó 400e Ft-ért kapható (vagyis a gyengébb fényerejű Sony modellel azonos árban, de annál jobb fényerővel).
Az objektív kipróbálása során igyekeztünk a lehető legtöbb témát érinteni, nappali fényben, kékórában, valamint éjszaka készült fotókat is készítettünk. A témák közül tájképek, közelképek, városképek, épületfotók, épületbelsők és részletfotók is a galéria részét képezik, hogy a lehető legtöbb felhasználási módban is bemutathassuk az objektívet.
A tesztfotóink a lenti képre kattintva az új ablakban megjelenő weboldalon tekinthetők meg:
