Képminőség
Az objektívet fullframe szenzoros Canon fényképezőgéppel próbáltuk ki. A kép sarkaira írt megjegyzéseink APS-C érzékelővel szerelt gépek esetén kicsit optimistábbnak vehetők.
Színhiba
A kromatikus aberráció bizony minden gyújtótávolságon jelen van. Nagylátószögű és viszonylag nagy fényerejű objektív lévén ezen olyan nagyon nem is csodálkozunk. Erős lila elszíneződést tapasztalhatunk nyitva nagylátószögnél, de úgy tűnik a rekesz szűkítése sem jelent megnyugtató választ a problémára.
A színhiba 50-105mm környékén is jelentkezik nem csak nyitott rekesznél, hanem magasabb értéket választva is, de ezúttal valamivel jobb a helyzet. 80 és 105mm körül egy kicsit csökkenthető rekeszeléssel a hiba, mely ettől függetlenül elég erősen látható a képen. Átlagos fotós szituációkban azonban az ilyen jellegű színhiba nem annyira zavaró, mint tesztünk erős kontrasztkülönbséget mutató éleinél. Nem kétséges viszont, hogy szenved tőle az optika (különösen a két végállásban), és igazán hathatós megoldást gyakran csak egy jobb RAW konverter szoftveres utómunkája jelenthet.
Geometriai torzítás
Elég bátran nyit nagylátószögnél a Sigma, ami számunkra nem túl örvendetes, hiszen 1,6%-os hordótorzulással számolhatunk. Ez az esetek többségében jól látható a képen, különösen szabályosabb témákat fotózva. Egy apró zoomgyűrű mozdítással azonban csodákat tehetünk, és 35mm környékén teljesen eltüntethetjük a torzítást. 50mm-re mindez átvált párnatorzítássá, mely 80 mm-nél is szinte ugyanolyan mértékű marad, sőt a tele végen sem hajlandó tágítani a 0,9%-os értéktől.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
Rossz hír a fullframe géptulajoknak, hogy a sarkok legvége igen komoly, és hirtelen sötétedő vignettálást mutat, mely meghaladja az 50%-ot. Nagyon zavaró lehet homogén felületek (például az égbolt) fényképezésénél. A rekeszelés sokat segíthet, de csak F8 környékétől, és ott is érezhető még a probléma. APS-C szenzoros fényképezőgépeken sokkal jobb a helyzet. Nyitva alig, kissé szűkítve a rekeszt viszont szinte egyáltalán nem lesz észrevehető a sötétedés.
50mm-es gyújtótávolságnál sokat javul a helyzet. Teljes képkocka méretű érzékelővel, nyitott rekesznél még érezhető a probléma, kicsit rekeszelve azonban már ezeken a képeken sem jelentős.
80mm-nél is segít a szűkebb rekesz, és csaknem eltünteti a problémát, nyitva azonban újra erős peremsötétedéssel számolhatunk, és ugyanez a helyzet a tele végen is. Itt egy kicsit lágyabb átmenetű a sötétedés, ami APS szenzorral készült képeken is feltűnhet.
Peremsötétedés
Makró, közelfényképezés
Mint a fókusz sebességről írtaknál említettem az optika 0,45 méteres közelponttal rendelkezik, Ez persze a fotózandó témától a szenzorig mért távolság, így az optika 16 cm-es teljes hosszát levéve a frontlencsétől számítva kb. 29-30 cm-re lehet a téma. Az nem számít, hogy milyen gyújtótávolságban fotózunk, vagyis nagylátószögnél és tele állásban is ugyanennyi a munkatáv.
Legjobban akkor járunk, ha 105mm-es állásban fotózunk, legalábbis ha azt szeretnénk, hogy a téma minél nagyobb mértékben töltse ki a képmezőt. A leképezési arány így 1:4,6, tesztképünkön 152 mm széles területet sikerült képre vinni, ami kb. az említett Canon teljesítményének felel meg. Valódi makróra önmagában alkalmatlan az objektív, de közepes méretű tárgyak fotózására már használható.
A minőség a képmező közepén jó, a szélek felé haladva fokozatosan lágyul, míg a sarkok közelében hirtelen életlenedést és erősebb sötétedést mutat.
Képminőség
Jó képminőséget várhatunk a Sigmától, mely megállja a helyét a sokat emlegetett Canon konkurenssel szemben is. Általánosságban elmondható, hogy tágabb rekesznél a kép közepén valamivel élesebb képet nyújt a Canon, míg a széleken a Sigma ad jobb rajzot. Ez alól kivétel a 105mm-es állás, ahol a Canon picit jobb minden tekintetben. F8 rekeszértéken kiegyensúlyozottabb a verseny, mindkét objektív jól teljesít, de a gyújtótávolságok alsó részén (24-60mm) jobbára a Canon, fölötte inkább a Sigma ad jobb részletességet. 105mm-nél a kép közepén ismét a Canon vezet.
Az alábbiakban a Sigma 24-105mm-hez és konkurenseihez kiadott, gyári MTF grafikonok láthatók:
Értékelés
Egy szó mint száz, a Sigma 24-105mm F4 DG OS HSM jobbára képes megugrani a nagy nevű konkurensek által felállított mércét. Építési minősége a legjobbakhoz mérhető, leszámítva a kényelmetlen élességállító gyűrűt. Részletvisszaadása csaknem a Canon ugyanilyen gyújtótávolságú objektívjének közelében mozog, sőt a képszéleken kiegyensúlyozottabb eredményt produkál. Fotóit nagyon jó kontraszt és brillancia jellemzi, de a színhiba és a torzítás tekintetében nincs topon az optika, és fullframe szenzorral a sarkok végeinek (nyitott rekeszes) sötétedése is zavaró lehet. Ezektől a hibáktól a konkurencia nagynevű objektívjei sem mentesek, így összességében csak annyit mondhatunk, hogy hibái ellenére ez az optika jól teljesít és ott van a közelükben.
Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a Sigma 24-105mm bő 100 ezer forinttal olcsóbb a neves gyártók által forgalmazott ugyanilyen objektíveknél, így aki nem akar 300 ezer forint fölötti összeget áldozni egy alap mindenes zoomért, abszolút jó vásárt csinál vele. A hazai forgalmazónál most bruttó 250 000 Ft az ajánlott ára.
A Sigma 24-105mm F4 DG OS HSM objektívet a Sigma objektívek hazai forgalmazójától, a Hama Kft-től kaptuk a teszt idejére. Köszönjük!
