Felépítés
A Sigma idén dobta piacra az „I” széria bővítéséül szolgáló, Contemporary termékcsaládba tartozó 20mm f/2 és 24mm f/2 objektívjeit, amelyek nagyobb fényerejű testvéreiről a nyár végén rántotta le a leplet, ezek a 20mm f/1,4 DG DN | Art és a 24mm f/1,4 DG DN | Art modellek. Nem meglepő módon ezek már az Art széria tagjai, azok minden előnyével együtt (rögzítő retesszel ellátott napellenző, komolyabb időjárásállóságot adó szigetelés, gyöngyvászon hordtáska).
Az ultranagy látószögű, 20mm-es modellről már megjelent a tesztünk, most a szokványosabb, átlagos nagylátószöget kínáló változatot mutatjuk be.
Érdemes tudni róla, hogy a 20 és 24mm-es Art szériás modelleket egyszerre teszteltük, így ezek képei összevethetők. Jóllehet, ideális az lett volna, ha a Contemporary modellekkel tudjuk ezeket együtt kipróbálni, de azokkal már tavasszal megismerkedtünk.
A 24 mm-es gyújtótávolságú objektív a full-frame szenzoros fényképezőgépeknél 84 fokos átlós látószöget kínál, amely tájképeknél, városfotóknál és belső tereknél egyaránt jól használható, nagy fényereje miatt akár gyenge fényben, kézből is. De ugyanezen okból akár egy lagzit is remekül lehet vele fotózni, a kiváló fényerő ezt is lehetővé teszi – sőt, asztrotájképeket is készíthetünk vele.
A fényerő tehát itt is kiváló, ennek ellenére nem kell túl nagy méretre és tömegre gondolni, konkrétan kisebb és könnyebb a 20mm f/1,4 DG DN | Art-nál is. A tükörreflexesekhez ugyanilyen gyújtótávolsággal készült f/1,4 fényerejű, Art szériában megjelent Sigma 24mm f/1,4 DG HSM | Art modell 665 grammot nyom, a cikk elején említett, MILC-ekhez fejlesztett „I” szériás, f/2 fényerejű Contemporary modell pedig 360 grammos. Nem nehéz rájönni, hogy cikkünk tárgya, a Sigma 24mm f/1,4 DG DN | Art a kettő között lesz valahol: ez gyári adatok szerint 520 grammot nyom (az általunk mért tömegek kicsit lentebb, a Használati tapasztalatok résznél olvashatók).
Az objektív 17 lencsetagból épül fel, azaz néggyel többet kapott, mint a Contemporary változat. Az optikai rendszerbe egy speciálisan alacsony szórású (SLD), két „F”-típusú alacsony szórású („F” low-dispersion) és négy aszférikus tag is került, hogy a színhibák minimálisak legyenek, illetve hogy a képsarkok leképezését is javítsák. Ráadásul itt maga a frontlencse is aszférikus. A fényerőnél szűkebb belendénél is szép bokeh érdekében a szokásos kilenc helyett tizenegy lekerekített rekeszlamellát alkalmazták.
Az automatikus élességállításhoz léptetőmotort használnak, amely csendesen mozgatja a fókuszcsoportot. A fókuszálás az objektíven belül történik, így a frontlencse nem fordul el és nem is mozog előre-hátra az élességállítás során. A fókuszálás sebessége egyértelműen jobb, mint az f/2 Contemporary modellé, még a viszonylag koros, kontraszt AF-et használó Sony Alpha 7R II-en használva is.
Az objektív támogatja az arc és szem felismerő AF-et is.
A frontlencse elé 72 mm-es szűrőt tekerhetünk fel, de arra is van lehetőség, hogy a hátsó szűrőtartóba helyezzünk szűrőt. Ezt szűrőfóliából nekünk kell kivágnunk, de ehhez mintát mellékelnek az objektívhez.
A Sigma 24mm f/1,4 DG DN | Art objektívhez nem csak rögzítőretesszel ellátott szirom formájú napellenzőt, de egy gyöngyvászon tokot is kapunk, amely övre is fűzhető.
A specifikáció a Sigma 24mm f/1,4 DG DN | Art adatlapján tekinthető meg.
Használati tapasztalatok
A Sigma 24mm f/1,4 DG DN | Art is hozza a szokásos kiváló építési minőséget, nincs semmi recsegés vagy ropogás, igazán egyben van. A kiváló fényerő ellenére tömege csupán 508 gramm, első és hátsó kupakokkal együtt 534 grammot, míg napellenzőt is mellékelve 580 grammot nyom a fotóstáskában.
Az objektívre rekeszgyűrű is került, amelyhez egy rögzítő-reteszt is építettek, így nem tudjuk véletlenül eltekerni A (automatikus) módból, más értékbe. A rekeszgyűrű működhet a megszokott 1/3 blendés ugrásokban, de szabadon futó módra is átállítható, így a videózáshoz finomabb, folytonos rekeszvezérlést kapunk.
Az objektív elején található a nagyjából 4 cm szélességű fókuszgyűrű, amely erőteljesen bordázott, így biztosan jó fogás esik rajta. A gyűrű elforgatása elektronikusan vezérli a fókuszcsoportot, nincs közvetlen fizikai kapcsolat a lencsetagok és a fókuszgyűrű között. A közelpont és a végtelen tárgytávolság közötti átfókuszáláshoz gyors gyűrűforgatás esetén 180 fokkal (fél fordulattal) kell elforgatnunk a fókuszgyűrűt, de lassú forgatással finom beállítás is elérhető: lassan forgatva két teljes fordulattal (720 fok) járható végig a tárgytávolságtartomány!
Távolságskálát nem tartalmaz az objektív, hozzávetőleges skálát a váz kijelzőjén láthatunk (Sony).
Kapcsolóból elég sok került a tubusra, a szokásos AF/MF kapcsolón kívül a rekeszgyűrű rögzítésére szolgáló (jobb oldali) reteszt, az 1/3 lépéses vagy szabadonfutó mód közötti váltást lehetővé tevő (bal oldali) Click Off/On, valamint a kézi élességállítást rögzítő MFL (Lock) kapcsoló is megtalálható a tubuson, de van egy programozható funkciójú, eredendően az AF megállítására/tiltására szolgáló AFL gomb is.
A fókuszlégzés problémája (azaz a közeli és távoli témákra fókuszálás során jelentkező eltérő látószög) általában a videósokat/filmeseket zavarhatja, hiszen egy erős fókuszlégzéssel rendelkező objektívnél egy átfókuszálás olyan hatást kelthet, mintha zoomot is használtak volna.
Így most is megnéztük, hogy milyen mértékű ez a bizonyos fókuszlégzés. A Sigma 24mm f/1,4 DG DN | Art esetében közepes mértékű ez a jelenség, így az objektív 23 cm-es közelpontjára fókuszálva kicsivel több, mint 10%-kal nagyobb a látószög, mint végtelen tárgytávolságnál. Ezen felül egyébként még a torzítás mértéke is jelentősen változik, hiszen közelpontnál jelentősebb a geometriai torzítás, mint végtelen tárgytávolságnál.
