Képminőség
Színhiba
Ahogyan az előző oldalon már írtunk róla, az objektívbe egy speciálisan alacsony szórású (SLD) és két „F”-típusú alacsony szórású („F” low-dispersion) lencsetag is került, ezek feladata a színhibák csökkentése. A kiváló SLD tag mellett alkalmazott újabb, „F”-típusú, azaz fluorithoz hasonló karakterisztikájú lencsék igen hatékonyan képesek korrigálni a különböző hullámhosszú fénynyalábok sugármeneteit, hogy ne okozzanak kromatikus.
A tesztábránkról készült fotók alapján elmondható, hogy valóban jól korrigált az objektív, még teljesen nyitott blendén is alig jelentkezik kromatikus aberráció (amit látunk, az is inkább axiális, mintsem laterális).
Mivel tükör nélküli géphez készült objektívről van szó, amelybe ma már korrekciós profil is integrálható, így azt is megnéztük, hogy a RAW fájlokba ment-e a gép színhiba csökkentésre használható profilt. A Lightroom ki is írja, hogy beágyazott kromatikus aberrációt csökkentő profilt tartalmaz a RAW fájl, amelyet ugye automatikusan alkalmaz is. Ezért a Capture One-nal is megnéztük ezt a képet, ahol Generic profillal kikerültük ezt a beágyazott profilt. Az így kiexportált képen nem láttunk erősebb színhibát, így kijelenthető, hogy a Sigma 24mm f/1,4 DG DN | Art optikailag tudja azt, amit itt láthatunk.
Most sem maradt el az optikai tengely irányában jelentkező axiális (longitudinális) színhiba vizsgálata. Ez az optikai hiba a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és nem csak a kép sarkában, de képközépen is ugyanúgy látható lehet, s leginkább a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten. Gyakorlatilag ez a színhiba a különböző hullámhosszú fényeket különböző pontba fókuszálja az optikai tengelyen (a fókuszpont elé és mögé is), ezért alakulhat ki az éles, kontúros részek körül is színes aura, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelenhetnek ezek az elszíneződések.
A Sigma 24mm f/1,4 DG DN | Art objektívnél ez a típusú színhiba minimálisan jelentkezik nyitott blendén, de csak 1:1 pixel-pixel nézetben (azaz kb. 2 méter széles nyomaton észrevehető lenne), de már monitor méretben egyáltalán nem tűnik fel.
Itt is megnéztük a Capture One-nal, direkt kikerült beágyazott profillal konvertált képeket, ez esetben nem tapasztalni komolyabb eltérést.
A rekesz szűkítése szokás szerint csökkenti az axiális színhibát, itt F4-nél mondhatjuk azt, hogy gyakorlatilag 1:1 nézetben is elhanyagolhatóvá válik a mértéke.
Bokeh
Bár nagylátószögű objektívnél nem kifejezetten jellemző a kis mélységélesség, még ilyen kiváló fényerőnél sem, a Sigma 24mm f/1,4 DG DN | Art objektívvel a rövid közelpontja miatt közelfényképezésnél mégis könnyen érhető el kis mélységélesség. Ilyen esetben érdekes kérdés az, hogy mennyire lesz szép formájú, vagy éppen különleges a képmezőben elérhető, fókuszon kívüli fényfoltok formája, azaz a boké.
Nyitott blendén képközépen kör formájúak, képsarkok felé haladva kissé lencse formájúak a defókuszált területeknél felbukkanó fényfoltok. Az axiális kromatikus aberráció monitor méretben kissé észrevehető – ha tudjuk, mit kell keresni. Egyébként nem zavaró és nem durva.
F2,8 blendén érdekes hatás látható: a képsarkok felé oválissá váló bokeh fényköröket vehetünk észre, amely utalhat jelentős képsarki asztigmatizmusra is. Ez majd a tesztfotóknál észrevehető lesz, vagy sem (apróbb fényfoltok, illetve részletek tengely irányban lesznek elmosódva).
A rekesz további szűkítésével F5,6-tól lesz kissé észrevehető a sokszögesedés, amelyet a kilenc rekeszlamella okoz.F8-tól pedig az aszférikus tagok hagymakarika hatása is megfigyelhető a fényfoltok belsejében.
Tesztfotóink között közeli témák is szerepelnek, így érdemes azokat is megnézni.
Ellenfény, becsillanás
Mivel gyújtótávolsága alapján tájképfotózásra is remekül használható a Sigma 24mm f/1,4 DG DN | Art, így nem kérdéses, hogy előfordulhat olyan helyzet, hogy a Napkorong is a képre kerül – akár azért, mert nem lehet másként fotózni, akár azért, mert a fotós ezt direkt így szerette volna.
Ilyen esetben a fény a lencsetagok felületéről többszörös visszaverődhet, így a végső képen színes foltokat, úgynevezett flare-t, azaz becsillanást eredményezhet, amely ennél az objektívnél nem túl erős, legalábbis nyitott blendén.
A blende szűkítésével a becsillanás hatás erősebbé válik, így ha a cél az, hogy ne legyen jelentős becsillanás, akkor nyitott blendével kell fotóznunk ezzel az objektívvel, míg ha szeretjük ennek a képi megjelenését, akkor a szűkebb rekesz lesz a barátunk. F8-nál már jól látható a becsillanás, amely leginkább zöld köröket és foltokat eredményez. F11-től a Napkorong szép sugárszerű formában jelenik meg.
A fényszóródás itt nem jelentős, azaz kontrasztvesztés csak minimális mértékben jelentkezik. Ennek vizsgálatához F8 rekesszel, a direkt napsütéses képével megegyező záridővel készítettünk egy kitakart Napkorongos fotót is, amely csak kicsivel mutat nagyobb kontrasztot, mint a direkt objektívbe tűző Nap esetében.
Geometriai torzítás
A 24mm-es gyújtótávolságú nagylátószögű objektívtől általában kis mértékű torzítást várunk – bár erre már rácáfolt az év elején megjelent Sigma 24mm f/2 DG DN | Contemporary modell, ahol elég jelentős geometriai torzítás volt látható, ha nem volt utólag szoftveres korrekció. Az Art szériában azért elvárható, hogy ne szoftveres korrekcióra legyen szükség.
Tekintettel arra, hogy a látószög olyan nagy, hogy az A/2-es szokásos torzítás tesztábránkat egy méteren belül kellene elhelyezni ahhoz, hogy kitöltése a képmezőt, ezúttal ezzel nem is próbálkoztunk – hiszen nem életszerű, az objektívvel túlnyomórészt 4-5 méternél távolabb lévő témákat fognak fotózni (vagy épp pont a közelpontot használják majd).
A megoldást ezúttal is a helyi Polgármesteri Hivatal díszterme adta, ahol igen széles látószögű objektívek torzítása is tesztelhető a hosszában futó vízszintes díszcsíknak köszönhetően.
Ezen remekül látszik, hogy az objektívnek konkrétan nem nagyon van geometriai torzítása (de ha végig görgetjük a képet balról jobbra – vagy fordítva – akkor azért csak láthatóvá válik, hogy lenne hordótorzítás, csak szépen van korrigálva).
Azért arra is kíváncsiak voltunk, hogy mit nyerünk még a beágyazott torzítás profillal, amely a fényképezőgép saját JPEG motorjánál, a gyári RAW konverternél és pl. Lightroom esetében automatikusan alkalmazásra kerülhet, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik akkor is, ha RAW fájlból dolgozunk. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.
A tesztképünket Lightroomban konvertáltuk, ahol a szoftver nem jelezte, hogy a beágyazott profilban lenne geometriai torzítást is csökkentő adat (csak a kromatikus aberrációról tett említést). Külső profil alkalmazásával viszont van lehetőség a torzításkorrekcióra, de ez nem a Sigma gyári profilja, hanem az Adobe által készített, így itt a Lightroomból konvertálás során elengedtük a szoftveres torzítás korrekciót. (De ha valaki szeretné, itt is korrigálhat az Adobe profiljával).
A Capture One esetében más a helyzet. Ha bekapcsolt torzítás korrekcióval fotóztunk, akkor eleve a beágyazott „manufacturers profile”-ra áll a koverter és még egy kicsit javít a képen. Nem is a széleken, inkább képközép környékén.
A lenti dobozban így a torzítás-korrekció nélküli fotókat ezúttal a Lightroomban konvertált képek adták, míg a lehetséges torzítás-korrekciót a Capture One-ban tudjuk megmutatni.
A közeli témáknál jelentkező torzítást kicsit lentebb, a közelfényképezést bemutató szakaszunknál tárgyaljuk.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
A tükör nélküli fényképezőgépekhez készült objektívek a rövidebb bázistávolság miatt sok esetben erősebb vignettálást mutatnak, amely nem pusztán az objektív optikai kialakítása miatt, de a képérzékelő szenzorok felépítéséből is adódik (a nagyobb szögben érkező fotonok egy része nem jut el a fotodiódáig, ez főként képsarkokban fordulhat elő).
A nagy szenzorokhoz készült nagy fényerejű objektíveknél ez határozottabban jelentkezik, így a vignettálás itt általában jobban tetten érhető. Ez a Sigma 24mm f/1,4 DG DN | Art objektív esetében is így van, méghozzá látványosan, hiszen nem csak nyitott blendén jelentkezik a képsarkok sötétedése, hanem még F11 rekesznél is. Persze szűk rekesznél visszafogottabb a peremsötétedés, de még ott is jelen van.
F1,4 nyitott blendénél elég jelentős a vignettálás, mértéke kicsivel 50% feletti (2 2/3 Fé), ez egy blendével szűkebb, F2 rekesznél 40% alá csökken (~2,1 Fé).
A vignettálás megmarad még F11-nél is, igaz, itt már enyhébbnek érezhető, viszont még ezen a rekeszen is 25%-os a peremsötétedés, ami közelítőleg 1,4 Fé-et jelent.
A beágyazott profil lehetősége miatt a gyártó élhetett volna azzal, hogy ezt az optikai hibát is szoftveresen korrigálja, hiszen ráadásul ez az, amit a legkönnyebben és legfájdalommentesebben lehet javítani (minimális zajnövekedés árán). A beágyazott profil azonban nem tartalmaz peremsötétedés korrekciós adatokat, így ezt nem korrigálja sem a gép, sem a Lightroom. Legalábbis automatikusan nem, de ha szükségét érezzük, akkor a jelenlegi legfrissebb, 2022 októberi frissítés már tartalmaz profilt a peremsötétedés korrekciójához mind a Lightroom, mind a Camra RAW esetében.
Makró, közelfényképezés
A Sigma 24mm f/1,4 DG DN | Art közelpontja nagyjából átlagos, vagy egy kicsivel afeletti: 25 cm a minimális fókusztávolság.
Mi kézi élességállítással 21 cm-es tárgytávolságra (fókuszpont és szenzorsík távolsága) is sikeresen élesre állítottunk, ez a gyakorlatban 9,5 cm-es munkatávolságot jelent (téma-frontlencse távolsága)
A lefedett képterület szélessége 208 mm, azaz a leképezési arány 1:5,8 (0,17×-es), ami jobb, mint a gyárilag megadott 0,14×-es.
Bár távoli témáknál nincs észrevehető geometriai torzítás, a közeli fotók esetében más a helyzet, itt elég jelentős hordótorzítás tapasztalható.
A nagyítás mértéke kategóriáján belül jónak számít, a torzítás viszont nem csekély. Pozitívum viszont, hogy sík téma esetén sem rossz a képsarkok élessége.
Összességében azt mondhatjuk, hogy kategóriáján belül jól teljesít a Sigma 24mm f/1,4 DG DN | Art közelfényképezésnél, amely így különleges széleslátószögű látványt nyújt kis méretű témák közeli megörökítésénél.
A lenti dobozban a legkisebb még élesre állítható tárgytávolságnál készült tesztképek láthatók torzítás korrekció nélkül (Lightroom) és a beágyazott profilt használva torzítás-korrekciót követően (Capture One).
Közelfényképezés torzítása
Képminőség
A Sigma 24mm f/1,4 DG DN | Art esetében tulajdonképpen ugyanazokat írhatjuk, mint a 20mm-es kistestvérnél.
A tesztfotók itt is megmutatták, hogy képközépen még nyitott blendén is kiváló a rajzolat, a szűkebb rekesz nem hoz jelentős többlet részletezettséget, így nyugodt szívvel fotózhatunk nyitott blendével, nem lesz lágy rajzú a végeredmény.
A képsarkokban azonban itt is kicsit más a helyzet, hiszen nyitott blendénél nincsenek olyan egzakt, pontos részletek. Megnéztük azért azt is – ha már ilyen remek a fényerő –, hogy mit tud az objektív csillagok fotózásánál, mennyire lesz erős esetleg az asztigmatizmus. Hiszen egy asztrotájképnél nagyon nem szerencsés, ha a képsarkokban nem pontszerű, hanem üstökös-szerű a csillagok leképezése. Ennél az objektívnél ez egy kicsit erősebben jelentkezik, mint a 20 mm-es társánál, ami minket egy kicsit meglepett, hiszen azt gondoltuk, hogy 24mm-est könnyebb precízen megalkotni, mint egy nagyobb látószögű, 20mm-est. A lényeg azonban az, hogy az asztigmatizmus hatása csak 1:1 nézetben jelentkezik, így akár egy nagyobb méretű nyomatnál is szép fotókat kaphatunk. Azért ha van lehetőségünk, érdemes F2 rekesszel fotózni az asztrotájképünket.
Ez a bizonyos asztigmatizmus egyébként tájképeknél is érezhető, nyitott blendénél a fűszálak leginkább a középpont irányában láthatók élesnek, erre merőlegesen érezhetően gyengébb egy kicsit a felbontás. De ez nyitott blendére igaz, márpedig tájképezni nem nyitott blendével szoktunk – vagy legalábbis ha zavar ez a dolog, úgyis rekeszelni fogunk.
Ha közeli témára fókuszálunk, igen szép háttérelmosást kaphatunk, ilyen esetben érdekes, hogy a sarkokban az asztigmatizmusnak nincs rossz hatása.
Összességében pozitív tapasztalataink lettek a Sigma 24mm f/1,4 DG DN | Art objektívvel, a kisebb tömegért cserébe leginkább a képsarkokban kell engednünk egy kicsit a képminőségből: a vignettálás erős, a nyitott blendés leképezés rajzolata elmarad a képközéptől (bár hozzá kell tennünk, hogy a DSLR-ekhez készült, közel 700 g-os Sigma 24mm f/1,4 DG HSM | Art esetében is ugyanígy megvan a képsarkok asztigmatizmusa, amit az akkor készült csillagos ég fotóink is mutatnak).
Értékelés
A sok-sok Contemporary szériás, elsősorban lelkes amatőröknek, fotóművészeknek szánt objektív után a profikat megcélzó Art széria is megkapta a frissítéseit, a két nagylátószögű, nagy fényerejű objektív a komolyabb igények kielégítésére is alkalmas. A kiváló fényerő mellett a szabadonfutó módban is használtható rekeszgyűrű és a programozható AFL gomb is a profik számára lesz előnyös, emellett pedig az a tény, hogy már nyitott blendén is kiváló részletgazdagságot tud az objektív, már csak hab a tortán – igaz, ez a hab már jár egy ilyen tortára!
A Sigma 24mm f/1,4 DG DN | Art tovább viszi a korábbi, DSLR-ekre készült DG HSM | Art modell előnyeit, ugyanakkor még annál is tovább nyújtózkodik, hiszen mindezt kisebb méretben és kisebb tömeggel kínálja. Ha a tükör nélküli vázunk sokkal nem is lett könnyebb, mint egy tükrös, ezzel az objektívvel még mindig spórolhatunk a tömegen.
Az objektív egyelőre Sony E és Leica L bajonettel érhető el, a Sony vázakra ezzel a gyújtótávolsággal és fényerővel a Sony FE 24mm f/1,4 GM kapható, ami csupán 445 grammos, vagyis a tesztalanyunknál is könnyebb, ára viszont 520 ezer Ft körüli.
Az L bajonettre szűkebb a kínálat, itt sem a Panasonictól, sem a Leicától nincs ilyen gyújtótávolságon f/1,4 fényerejű objektív, a Panasonicnak a Lumix S 24mm f/1,8 található a termékpalettáján, bruttó 340 ezer Ft környékén.
A cikkünk tárgyát képező Sigma 24mm f/1,4 DG DN | Art bruttó 360e Ft-ért kapható, ami jó árazást mutat: a Sony E bajonett esetében sokkal kedvezőbb áron érhető el, mint a Sony modellje, az L bajonettnél pedig kb. azonos árban csak gyengébb fényerő van a kínálatban.
Az objektív kipróbálása során igyekeztünk a lehető legtöbb témát érinteni, tájképek, közelképek, városképek, épületfotók, épületbelsők és részletfotók is a galéria részét képezik, hogy a lehető legtöbb felhasználási módban is bemutathassuk az objektívet.
A tesztfotóink a lenti képre kattintva az új ablakban megjelenő weboldalon tekinthetők meg:
