Képminőség
Színhiba
A Sigma 24mm f/3,5 DG DN | Contemporary objektívben egyetlen speciálisan alacsony szórású lencsetag igyekszik elnyomni a laterális (transzverzális) kromatikus aberrációt. A tesztképeink alapján elmondható, hogy ez elegendő is a laterális színhiba kordában tartásához, hiszen nem igen látni erős színhibát, még teljesen nyitott blendénél sem.
Persze most is éltünk a gyanúval és megnéztük, hogy mit kapunk eredményül, ha nem Lightroomban konvertáljuk a RAW fájlt, hanem a Caputre One-ban, ahol ki lehet kapcsolni a beágyazott profil használatát (a Lightroom szerint a profilban kromatikus aberráció javításához szükséges adatok találhatók).
Ez esetben azonban nem látni jelentős eltérést a színhiba tekintetében a kikapcsolt vagy bekapcsolt színhiba javítás terén.
Színhiba (laterális)
Tettünk egy próbát az axiális (longitudinális) színhiba felderítésére is. Ezt a lencsék hullámhossztól függő eltérő gyújtótávolsága okozza és a laterális színhibával szemben nem csak képsarkoknál jelentkezhet, de képközépen is. Ha van ilyen színhiba, akkor azt a fókusz előtti és mögötti területeken érhetjük tetten pirosas és zöldes elszíneződésként.
A készült fotók jól mutatják, hogy teljesen nyitott blendén a fókusz előtti részeknél piros, a fókusz mögötti résznél pedig türkiz zöld elszíneződés látható a világos kontúrok mentén. Rekeszeléssel ennek mértéke is csökkenthető, F5,6-nál már alig észrevehető.
Vegyük azért figyelembe, hogy amit itt látunk, az a 42 Mpixeles képből kivágott 500×500 pixeles részlet, azaz ha átlagos (~100 ppi-s) monitoron nézzük, akkor olyan képet látunk, mintha egy 2 méter szélességben nyomtatott kép részletét látnánk.
Itt sem hittünk elsőre az érintetlen RAW konverziónak, ezért ezeket a képfájlokat is lekonvertáltuk hagyományos (azaz nem beágyazott) profillal a Capure One-ból. Itt azonban pláne semmi eltérést nem tapasztaltunk.
Bokeh
A Sigma 24mm f/3,5 DG DN | C nagylátószögű objektív nem kifejezetten a kis mélységélességű fotózás szerelmeseinek készült, hiszen egyrészt maga a nagylátószög ad eleve nagy mélységélességet, másrészt az objektív fényereje sem extra nagy.
Ennek ellenére a kategóriájában szokatlanul kis tárgytávolság miatt mégis van lehetőség kis mélységélesség, ezáltal bokeh hatás elérésére.
Hogy mégis milyen a – magyarosan – „boké” megjelenési formája különböző blendék használatakor, azt az alábbi képeken lehet megnézni.
A kapott eredmény részben meglepő, hiszen általában a nyitott blendén sugárra merőlegesen álló, enyhén lencse formájú fényfoltokat kapunk, itt azonban sugárral megegyező irányban elnyújtott ellipszis forma jelenik meg – amely nyújtott hatás igazság szerint rekeszeléssel sem változik.
Elsőként nem értettük ennek okát, de a többi tesztfotó elkészítését követően világossá vált, hogy az objektív közelpont környékén igen erős mezőelhajlással rendelkezik, amely többek között az ilyen „bokét” okoz. A másik következményét a makró-közelkép tesztképen lehet majd megnézni.
A blende mindössze hét lekerekített lamellából áll, mégis F5,6-ig szép körkörös formát kapunk, sokszögesedés csak F8-tól jelentkezik. .
Becsillanás és kontrasztvesztés ellenfényben
Mivel tájképekre, streetfotókra is alkalmas a Sigma 24mm f/3,5 DG DN | Contemporary, így az sem mellékes, hogy miként jelenik meg a képen a közvetlen objektívbe sütő Nap.
A próbáink során a képsarokba pozicionáltuk a Napkorongot, majd rekeszsorozattal vizsgáltuk meg, milyen blendén milyen hatást kapunk.
Az jól látszik, hogy nyitott blendén minimális a becsillanás, amely a két átellenes sarokban vehető észre (a Napkoronggal átellenes saroknál igazán apró).
A rekeszt szűkítve sem válik drasztikussá a becsillanás, inkább csak F11-től lehet több fényfoltot észrevenni.
F16-tól pedig nagyon szép sugarakat látni.
Ezen kívül a tesztfotóink galériájában is találhatók Nappal szemben készült fotók, azokat is mindenképpen érdemes megnézni.
A becsillanáson túl a kontrasztvesztés is érdekes kérdés, hiszen sok esetben hiába minimális a lencse tükröződés, az alkalmazott bevonat miatt adott esetben erősen fátyolos képet kaphatunk ellenfényben.
Szerencsére a Sigma 24mm f/3,5 DG DN | Contemporary objektívre ez nem jellemző, a kontrasztvesztés a fényforrás környékét leszámítva gyakorlatilag elhanyagolható!
Geometriai torzítás
Az objektív 24 mm-es gyújtótávolságából arra következtethetünk, hogy enyhe hordótorzítás jelentkezik.
Persze a MILC gépekhez készült objektívek között akadnak beágyazott torzítás profilt tartalmazó modellek is, amelyek a fényképezőgép saját JPEG motorjánál, a gyári RAW konverternél és pl. Lightroom esetében automatikusan alkalmazásra kerülhetnek, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik akkor is, ha RAW fájlból dolgozunk. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.
Mivel a Sony Alpha 7R II vázon állítható a torzítás csökkentés profil alapon, ezért bekapcsolt és kikapcsolt állásban is lőttünk egy-egy képet.
Általában az szokott történni, hogy a Lightroom mindenképpen alkalmazza a beágyazott profilt, azaz mindenképpen szoftveresen korrigált képet kapunk. Itt viszont pont az ellenkezője történt: hiába kapcsoltuk be a torzítás korrekciót, és hiába mentette a gép az objektív firmware-éből a profilt a RAW fájlba, azt a Lightroom valamiért nem alkalmazta. A gép saját JPEG képén persze megtörtént a korrekció.
A Capture One-nal viszont tudtunk konvertálni a profil engedélyezésével és anélkül is.
A szokásos tesztábránk most nem lett volna elég nagy ahhoz, hogy valós képet kapjunk a torzításról (a tesztábránk nagyjából 1 méteres tárgytávolságnál töltené ki a teljes képmezőt), így ezúttal jóval távolabbi, természetes tesztkörnyezetet választottunk: a téma egy díszterem lett, ami több mint tíz méterre volt az objektívtől.
Itt jól látszik, hogy a Lightroomban konvertált képen a várttal szemben enyhe párnatorzítás jelentkezik, amit a Capture One-nal konvertálva (engedélyezve a profil alapú korrekciót) minimálisra csökkenthetünk (igazság szerint 100%-nál nagyobb korrekció is beállítható, tehát elvileg közel zéró torzítást is kihozhatunk).
A lenti dobozban az első kép a Lightroomban konvertált, kikapcsolt torzítás korrekciójú, a második pedig a bekapcsolt korrekciójú kép, amit Capture One-nal exportáltuk (Manufacturers profile, 100-as Distortion Correction).
A közelpontnál tapasztalható torzítást a makróval foglalkozó bekezdésünk mutatja.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
A nem túl izmos fényerő ellenére vignettálás terén átlagos peremsötétedésre számítottunk. A kapott eredmény egy kicsit erősebb, mint amit vártunk, de problémásnak nem nevezném, hiszen viszonylag széles az átmenet, nem zavaróan hirtelen megy végbe, ez pedig adott esetben egy fotóhoz szép hangulatot is adhat.
Azon viszont csodálkoztunk, hogy rekeszeléssel sem szüntethető meg a peremsötétedés, csak egy picit mérsékelhető: még F11-nél is jól látható a vignettálás. Ebből adódóan akit ez zavar, annak el kell fogadnia, hogy neki utómunka során kell majd csökkenteni ezt a hatást.
Hozzá kell azért tenni, hogy a vignettálás az az optikai hiba, amit egy minimális képzaj növekedés árán igen könnyen, akár profil alapon, automatikusan is könnyű korrigálni. Más kérdés, hogy ilyen profil egyelőre nincs a Lightroomhoz (sem).
Makró, közelfényképezés
Az objektív közelpontja gyári adatok alapján 10,8 cm, amelynél szokatlanul jó, 1:2 leképezési arányt kapunk.
Ez azt jelenti, hogy akár 7,2 cm széles témával is kitölthető a képmező!
Kipróbáltuk hát, hogy milyen eredményt is kapunk akkor, ha a legkisebb tárgytávolságra állunk (kézi fókusszal).
A tárgytávolság ez esetben 10 cm volt (téma-szenzor távolság), amelyhez 4 cm-es munkatávolság tartozik (téma-frontlencse távolsága).
Ez esetben 64 mm széles téma töltötte ki a teljes képmezőt, amely a gyárinál is jobb, 1:1,7 leképezési arányt (0,5625×-es nagyítást) adott.
A számszerű értéknél viszont fontosabb, hogy milyen ez esetben a képminőség.
A geometriai torzítás nem jelentős, viszont a képsarkok nagyon homályosak. Ezt persze eleve okozhatja az is, hogy ilyen kis távolságnál, nagylátószög esetében már jóval nagyobb a távolság egy sík téma esetében a képsaroknál, mint képközépen.
Éppen ezért most is ellenőriztük, hogy egyébként lehet-e képsaroknál éles leképezést elérni (amelynek során persze a képközép esik majd ki a fókuszból, de ez nem is reprózásnál lenne érdekes, hanem ha extrém sarokba komponáljuk a főtémánkat).
A tapasztalat azonban sajnos az, hogy képsarkot nem igen lehet élesre állítani ilyen közelkép esetén. A képsarkot a legélesebbre állítva is életlen a végeredmény.
Közelfényképezés – makró
Képminőség
A Sigma 24mm f/3,5 DG DN | Contemporary a fentiekben látható módon néhol remekül, néhol kevésbé jól teljesít. A geometriai torzítása nem vészes, ez tehát jó.
Szintén jó, hogy gyakorlatilag nincs kromatikus aberrációja, és az ellenfényt is jól tűri.
A bővebb használhatóság szempontjából pozitív az is, hogy igen közeli képeket is készíthetünk, ez azonban a nagylátószög miatt reprózásra nem teszi alkalmassá, ráadásul a képsarkokra komponált főtémára nem tudunk tökéletes élességet állítani (képszélen még igen).
A vignettálás a szokásosnál erősebb, ráadásul szűk rekesznél is jelentkezik, így műszaki jellegű épületfotózás esetén mindenképpen szoftveres korrekciót kell majd alkalmaznunk – remélhetőleg ehhez hamarosan elérhető lesz a Lightroomhoz is letölthető profil.
Ezeken túlmenően azonban talán a legfontosabb az, hogy az objektívnek milyen a rajzolata, nincs-e túl lágy képe nyitott blendén, ami miatt kevésbé lesz jól használható, illetve mennyire homogén a leképezés (sarkok vs. képközép).
Azt láttuk, hogy közelpontnál a képsarkok hogy viselkednek, a távoli témákkal kapcsolatban viszont ajánljuk végignézni a tesztfotó galériánkat, amelyből jól látszik, hogy ez esetben semmi probléma nincs a képsarkokkal.
A nyitott blendén történő fotózásnál sem kell kétségbe esnünk, nem romlik le a rajzolat, nem jelentkezik durva lágyság. Igazság szerint F3,5 és F5,6 között képközépen nem igazán fedezhető fel különbség, lágyság inkább csak az extrém sarkokban jelentkezik, ahol F5,6-tól kapunk asztigmatizmus mentes leképezést.
A homogenitás távoli témáknál már elfogadható, de közeli témáknál érdemes kerülni az extrém sarkokba komponálást.
Értékelés
A Sigma 24mm f/3,5 DG DN | Contemporary objektívről kellemes kép alakult ki bennünk. Jól használható tájképekhez, épület fotózáshoz, belső terekhez, de közelképekhez is, ami igazán különleges képi hatást ad a nagylátószöggel együtt. Jó lehet streetfotózásnál is, de nem túl komoly fényereje és nyitott blendés asztigmatizmusa miatt az asztrotájképekhez csak kompromisszumokkal használható.
Mint látható, igazi nagylátószögű mindenes a Sigma 24mm f/3,5 DG DN | C, amely ráadásul igen kis helyet foglal a fotós táskánkban és tömege sem jelentős.
Szerencsére az ára is rendben van, hiszen bruttó 190 ezer Ft-ért már a miénk is lehet ez a szerethető, izgalmas külsejű objektív.
Ami pedig a konkurens objektíveket illeti, nos a Sony kínálatában ilyen fényerővel/mérettel/tömeggel nincs alternatíva (méretesebb és nehezebb a Carl Zeiss Batis 25mm f/2), F2,8-as fényerővel a Samyang kínál autofókuszos 24mm-est, megdöbbentően könnyű (~100 gramm) kivitelben 115 ezer Ft-ért, illetve ugyanilyen fényerejű a Tamron 24mm-ese is, ami a Sigmáéhoz hasonlóan 1:2 leképezést tud, viszont erősebb kromatikus aberrációval és brutál nagy torzítással, de 150 ezer Ft-os árcímkével.
Mondhatni nehéz lehet a döntés, hogy vállaljunk-e erősebb torzítást a 2/3 blendével jobb fényerőért, de ha nem szeretnénk szoftveresen korrigálgatni a geometriai torzítást, akkor nem szabad sokáig morfondírozni, a Sigma 24mm f/3,5 DG DN | C jó választás lesz!
L bajonetten ezzel a gyújtótávolsággal a cikk megjelenésekor nincs másik kis méretű és kis tömegű autofókuszos objektív. (Frissítés: 2021. szeptemberében mutatta be a Panasonic a Lumix S 24mm f/1,8 objektívet, amely 320 ezer Ft-ért kapható).
A Sigma 24mm f/3,5 DG DN | Contemporary tehát egy remek nagylátószögű mindenes, erős torzítás és színhibák nélkül, jó ellenfény tűréssel, remek közelponttal, na és persze az egészen jó árával. Mindezeket együttvéve könnyen válhat közkedvelt darabbá a Sony E és L bajonettes gépeket használók körében.
Sajnos – a cikk megjelenésekor – Canon RF és Nikon Z bajonettel továbbra sem kínál objektívet a Sigma, reméljük ezen idén már változtatnak, hiszen ez esetben a Nikon full-frame MILC tulajdonosoknak is lenne lehetőségük kicsi és könnyű nagylátószögű fix használatára. A Canon RF bajonettes gépekhez pedig konkrétan nincs még egyetlen 24 mm-es objektív sem (várhatóan egy 24mm f/1,8-as makrót és egy 24mm f/3,5 tilt-shift-et dobnak majd piacra idén), így erre a bajonettre is jól jönne a Sigma 24mm f/3,5.
