Felépítés
Befejező részéhez értünk a Sigma tavaly év végén bejelentett, full-frame szenzoros MILC-ekre fejlesztett, „I” szériás objektívjeinek tesztjeivel. A gyújtótávoslág szerint visszafelé haladva elsőként a portréra is remekül használható Sigma 65mm f/2 DG DN | Contemporary objektívvel kezdtünk, ezt követte a streetfotósok egyik kedvenc „gyutávját” kínáló Sigma 35mm f/2 DG DN | Contemporary modell, most pedig a trió harmadik tagját nézzük meg alaposan, a fényerőben kevésbé kiugró, de apró mérete miatt mégis ígéretes Sigma 24mm f/3,5 DG DN | Contemporary objektívet.
Az „I” széria közös tulajdonsága a fém tubus, a fém gyűrűk, illetve a rekeszgyűrű, valamint a kis méret. Ide sorolhatnánk akár a kis tömeget is, de a fém külső miatt ez annyira nem jellemző – tény, nem is mondhatók nehéznek ezek az objektívek, de léteznek náluk könnyebbek, polikarbonát tubussal.
Más kérdés, hogy ilyen se E bajonettre, se L bajonettre nincs, csak más rendszerekhez, azaz itt ez nem is releváns. Azt kell lássuk, hogy ha kis méretű és kis tömegű 24 mm-es fix objektívet keresünk, akkor a Sony FE 24mm f/1,4 GM ebbe nem fog beleférni a maga 9 cm-es hosszával és közel 500 grammos tömegével. Igaz, van Zeiss Loxia 25mm f/2,4 is, ami csak 400 grammot nyom és 7,5 cm hosszú, de ehhez képest a Sigma 24mm f/3,5 DG DN | C csak 225 grammot nyom és mindössze 5 cm hosszú.
Ha tehát egy könnyen hordozható, kicsi objektívet keresünk nagylátószögű fotózáshoz és nem ragaszkodunk az f/1,4 vagy f/2 körüli fényerőhöz, akkor ez az objektív jó választás lehet.
Ismét az van tehát, hogy a Sigma jól belőtte azt a gyutávot, ahol érdemes új termékkel jelentkeznie.
A 24mm-es gyújtótávolság kellemesen széles látószöget kínál a maga 84 fokával, a fényerő pedig ha kompromisszummal is, de lehetővé teszi az esti/éjszakai fotózást is. Csillagos asztrotájképekhez azért nem ez az objektív a legalkalmasabb (bár van az az érzékenység, ahol ezzel is lehet próbálkozni), viszont ha szeretjük a különleges perspektívájú közelképeket, akkor a Sigma 24mm f/3,5 DG DN | C ebben is segít nekünk.
A Sigma 24mm f/3,5 DG DN | Contemporary összesen 10 lencsetagból áll, amelyből három aszférikus, egy pedig speciálisan alacsony szórású (SLD), előbbiek a képsarki leképezés javítását szolgálják, utóbbi pedig a színhiba csökkentésben játszik szerepet.
Az élességállítás során ez az objektív is léptetőmotort alkalmaz, ami nem csak az autofókuszra, de a kézi fókuszra is igaz. A csendes fókuszmotor miatt akár videofelvételnél is jól használható az autofókusz. A belső élességállításnak köszönhetően az objektív hossza nem változik fókuszálás közben és a frontlencse sem fordul el. Az objektív használata során elérhető az arc és szem felismerő AF is.
Nem meglepő módon a három új Sigma Contemporary objektív közül ennek a legkisebb a frontlencséje, amely itt csupán 23 mm átmérőjű. Ez elé 55 mm-es szűrőt tekerhetünk fel. Azt már a 35mm f/2 modellnél is láttuk, hogy nem törekedtek az egységes szűrőátmérőre. Az objektív átmérője a legszélesebb pontján 64 mm, ami elviekben lehetővé tenné kis trükközéssel az 58 mm-es szűrőmenet használatát (és akkor a 35 mm f/2-vel egyezne a szűrőmenet), így viszont a korábbi 50mm f/2,8 objektívével egyezik meg.
Azonban nem csak a szűrőmenet méretében van eltérés az új „I” szériás objektívek között. A 35 mm-es és a 65 mm-es objektíveknél kialakítottak egy kis bemélyedést a tubuson, amely a feltekerését és letekerését könnyíti meg. A Sigma 24mm f/3,5 DG DN | Contemporary objektív viszont inkább hasonlít a 2019. végén megjelent 50mm f/2,8 DG DN | C modellre, amit méretén és szűrőmenetén kívül az is mutat, hogy a 24 mm-esre se került ilyen bemélyedés.
Az új „I” szériás Contemporary modellekhez nem jár hordtáska, így a 24mm f/3,5-höz sem kapunk. Az első és hátsó védőkupakon kívül azonban jár az objektívhez egy szirom formájú fém napellenző, valamint egy különleges mágneses első kupak is.
A mágneses lencsevédő kupakot az új „I” szériával együtt mutatta be a Sigma tavaly december elején. A könnyedén fel és levehető kupakhoz opcionálisan egy karabineres tartót is vásárolhatunk. Pofon egyszerű ötlet, mégis sok fotós számára nyújt majd segítséget, akik eddig mindig elfelejtették, hova is tették az objektívsapkát. A mágneses rögzítés pedig a gyors fel/levétel lehetőségét kínálja.
A specifikáció a Sigma 24mm f/3,5 DG DN C adatlapján tekinthető meg.
Használati tapasztalatok
Ahogy azt már többször is jeleztük, az „I” szériás objektívek fém tubussal rendelkeznek, annak ellenére, hogy ezek az objektívek jelenleg a kedvezőbb árú Contemporary vonalban találhatók. Ez a széria azonban nem az olcsóságból adódó egyszerű kivitelezést és gyenge optikát jelenti, kiváló felépítés és nyitott blendén is jó rajzolat jellemzi, amit már a 65mm-es f/2-es modellnél is láthattunk (bár 45mm f/2,8 sajnos annyira nem brillírozott nyitott blendén).
A 24mm f/3,5 ugyanazt a külsőt kapta, mint a 45mm-es változat (ami még a megjelenésekor nem is volt bevallottan „I” szériás).
Tömege a könnyen hordozható objektívek közé sorolja, kupakok és napellenző nélkül 230 gramm, teljes felszereltségben pedig 290 gramm.
Az objektív nem csak szép, de időjárásálló szigetelést is kapott, így mostoha körülmények között is gond nélkül használhatjuk – erről egyébként a bajonett körül körbefutó gumi szigetelés is árulkodik. Méretét tekintve is hasonló a 45 mm-eshez, így azzal párban remek kombót alkotnak.
A Sigma 24mm f/3,5 DG DN | C fókusz- és rekeszgyűrűvel is rendelkezik, utóbbin a szokásos módon 1/3 blendénként állítható a blende, de választható „A” mód is, amelynek során a gép vezérli a rekeszt (vagy a gépről vezéreljük mi).
Szabadon futó módra nem állítható a rekeszgyűrű, így a videózáshoz nem kapunk finomabb rekeszvezérlést, mint a szokásos 1/3 lépés…
Érdemes tudni, hogy a rekeszgyűrű nincs közvetlen fizikai kapcsolatban a rekesszel, csupán elektronikusan vezérli azt (közvetlen beállítást adó módban is, azaz van egy kis késleltetés a gyűrű elforgatása és a rekesz beállítása között).
Rekeszgyűrűt rögzítő kapcsoló nem került az objektívre, de az automata (A – vázról vezérelhető rekesz) és a gyűrű által beállítható rekeszértékek közötti ugrás kellően nagy ahhoz, hogy a fotós táskába elpakolás során ne állítódhasson el véletlenül a gyűrű.
A fókuszgyűrű vékonyka, szélessége mindössze 1 cm, felülete erőteljesen bordázott. Pozícióját tekintve az objektív végén található, amely alapvetően nem jelent gondot. Kezdetben esetleg előfordulhat, hogy az ugyanolyan bordázatú napellenzőt kezdjük tekergetni, miközben a gép a szemünk előtt van. Mivel a napellenző nagyobb átmérőjű, így előbb-utóbb azért megtanulható, hogy mit is tapintunk ki. Az egységes dizájn miatt persze érthető, hogy a napellenző is kapott külső bordázatot.
A gyűrű elektronikusan vezérli a fókuszcsoportot, nincs közvetlen fizikai kapcsolat a lencsetagok és a fókuszgyűrű között. A közelpont és a végtelen tárgytávolság közötti átfókuszáláshoz gyors gyűrűforgatás esetén kb. háromnegyed fordulattal (225 fokkal) kell elforgatnunk a fókuszgyűrűt, de lassú forgatással finom beállítás is elérhető: így több, mint öt teljes fordulattal járható végig a fókusztartomány, ami valóban precíz élességállítást tesz lehetővé! Ennél az objektívnél nem tapasztaltunk jelentős késleltetést a gyűrű elforgatása és a lencsemozgás között, amit a 35 mm-esnél éreztünk.
Távolságskálát ugyan nem tartalmaz az objektív, de hozzávetőleges skálát a váz hátsó LCD-jén láthatunk. Más kérdés, hogy a Sony vázunk 2 méteres tárgytávolságot írt ki, amikor a végtelent állítottuk élesre. A gép végtelen jelzésénél minden fókuszpont előttinek adódott.
Kapcsolóból egy került csak a tubusra, ez a szokásos AF/MF közötti váltást teszi lehetővé.
A fókuszlégzés problémája (azaz a közeli és távoli témákra fókuszálás során jelentkező eltérő látószög) általában a videósokat/filmeseket zavarhatja, ha jelentkezik. Mivel kis méretéből adódóan erre is remekül használható lehet, így most sem maradt el ennek a jelenségnek a vizsgálata, amely azt mutatja, hogy közelpont esetén nem egészen 10%-kal kapunk kisebb látószöget, mint végtelen tárgytávolságnál.
Jó hír azonban, hogy a tárgytávolság változtatásával nem módosul a torzítás (mint a 35mm f/2-nél).
