Sigma 24mm f/1,4 DG HSM Art – teszt

0
1 917

Képminőség

Színhiba

A nagylátószögű Sigma 24mm f/1,4 DG HSM Art laterális kromatikus aberrációja nem túl erős, de a képközépen, defókuszált területek szélein megjelenő axiális színhiba (zöldes elszíneződés) sem erős. E téren tehát szépen korrigálták az objektívet. Tesztképünkön azonban az is jól látható, hogy a képsarkokban erős az asztigmatizmus. A kóma szerencsére rekeszeléssel jól csökkenthető, sőt, F4 rekesznél gyakorlatilag az extrém sarkokat kivéve meg is szüntethető. F5,6-nál már az extrém sarkok leképezése is jó.

Színhiba (laterális)

Geometriai torzítás

Elviekben a 24 mm-es gyújtótávolságú objektívek (főleg a fixek) már jól korrigálhatók, így komoly geometriai torzításra nem számítottunk.

Ezt tesztképünk is igazolta, amelyen gyakorlatilag szemre nem is vehető észre torzulás.

Geometriai torzítás

Peremsötétedés

A nagy kezdő fényerő miatt a sarkok elég jelentős besötétedésére számíthatunk. A próbák alapján nyert tapasztalatunk azonban azt mutatja, hogy nem is annyira vészes a helyzet. Egyrészt a nyitott blendés vignettálás jóval kedvezőbb, mint a 20 mm-es nagytestvérnél, másrészt két blendével lerekeszelve az objektívet gyakorlatilag megszüntethető ez a jelenség, pontosabban a lélektani 10% alá vihető a sarkok sötétedése.

Peremsötétedés


38%

20%

8%

6%

6%

5%

5%

Képminőség

A Sigma 24mm f/1,4 DG HSM Art objektív képközépen nyitott blendével egy kissé lágy, de jó felbontású képet ad. A legjobb rajzolatot F4 és F5,6 között kapjuk, tehát a „sweet spot” valahol itt keresendő, ha a legnagyobb felbontás a cél, ilyen rekesszel kell dolgozzunk.
A képsarkok sajnos ennyire nem jók, nyitott rekesznél, illetve egy rekesszel szűkítve F2-nél is jelentős a kóma okozta részletvesztés, valamint a peremsötétedés is jól érezhető. Ezek a területek F2,8-tól élednek fel, innentől már a precíz leképezést igénylő fotók is részletgazdagabban elkészíthetők.

A minimális torzítás miatt épület fotózásra kifejezetten jól használható ez az objektív, de nyitott blende esetén a peremsötétedést érdemes lesz szoftveresen korrigálni.

Asztrofotózásra kis kompromisszummal ajánlható a Sigma 24mm f/1,4 DG HSM Art, ugyanis nyitott blendén a képsarkok peremsötétedése és kómája rontja kissé az összképet, de F2,8-tól már jó eredményt kapunk a képsarkokban is (minimális asztigmatizmus még itt azért fellép).

Tájkép fotózásnál nagy meglepetés nem érhet, ilyen munkáknál csak azt érdemes fejben tartani, hogy az F11 sokszor feleslegesen szűk rekeszt jelent, sem a mélységélesség, sem a maximális rajzolat nem fogja indokolni, így F8 lesz az a rekesz, amit a legsűrűbben vehetünk elő, ha tájképről van szó. Persze ha fontos a hosszú záridő és nincs ND szűrőnk, akkor az F22 is bevállalható, de számítanunk kell a diffrakció képlágyító hatására.

Ami még kérdés lehet, hogy miként viselkedik az objektív direkt ellenfényben. Nyitott blendén a becsillanás nem túl erős, kontrasztvesztés pedig gyakorlatilag nem jelentkezik. A rekeszt szűkítve azonban egyre erősebbé válik a kontraszt csökkenése, emiatt kettő helyett három ilyen jellegű tesztképet is készítettünk, hogy jobban tanulmányozható legyen a hatás. F8-nál egyébként a becsillanás is elég erőteljes, vigasztaljon azonban a tudat, hogy ez csak direkt ellenfénynél jelentkezik, amikor konkrétan belesüt a Nap az objektívbe, oldalsó fénynél ilyenre nem kell számítanunk (lásd tesztfotók galériájában az 5-6-7 képeket).

Értékelés

A Sigma 24mm f/1,4 DG HSM Art vegyesen teljesített tesztünkben. A geometriai torzítás példásan korrigált, ugyanígy nincs gond a színhibával sem. A peremsötétedés nagyjából átlagos, de ez azt is jelenti egyben, hogy nyitott blendénél jelentős.
Ami komolyabb aggodalomra adhat okot nyitott blendés fotózásnál, az a sarki életlenedés.

Szűkítve a rekeszt azonban ezek a problémák előbb csökkennek, majd eltűnnek. Persze fel lehet tenni a kérdés, hogy miért a kiváló fényerő, ha azt nem használhatjuk rendesen. A helyzet nem ennyire súlyos, használható az objektív nyitott rekesszel is, hiszen egy esti streetfotónál vélhetőleg senkit sem a képsarkok érdekelnek, így ilyen jellegű alkalmazásnál egyáltalán nem okoznak gondot ezek az apró hibák. Ezek inkább asztrofotózásnál, vagy nyitott blendés épületfotózásnál lehetnek problémásak, utóbbi azonban egy jó állvánnyal és szűk rekesz használatával kiküszöbölhető.

A nagy fényképezőgép gyártók közül DSLR-re a Canon az EF 24mm f/1,4L II USM-et kínája ebben a gyújtótávolságban és fényerőben, ezért minimum 480 ezer Ft-ot kell kipengetnünk. A Nikon szintén kínál 24 mm-en f/1,4-es fényerejű objektívet, a Nikkor 24mm f/1,4G ED AF-S ára még húzósabb, mintegy 650 ezer Ft, de náluk elérhető egy olcsóbb változat, a kissé gyengébb fényerejű Nikkor 24mm f/1,8G ED AF-S, amiért 235 ezer Ft-ot kérnek.
A Sigma 24mm f/1,4 DG HSM Art ára bruttó 260 ezer Ft, így ár alapján főképp a canonosoknak lesz komoly alternatíva, de persze ha fontos az f/1,4-es fényerő, akkor a nikon DSLR gépet használók is sokkal kedvezőbben kapják meg a 24 mm-es fixet a Sigmától, mint a fényképezőgépük gyártójától.