Képminőség
Színhiba
A Sigma 45mm f/2,8 DG DN C nem tartalmaz alacsony szórású lencsetagot, így könnyen elfordulhatna, hogy erős színhiba jelentkezik. A tesztek alapján azonban azt látjuk, hogy gyakorlatilag nincs jelentős laterális (transzverzális) kromatikus aberráció, még nyitott blendén sem.
Persze az is lehetne, hogy mindez csupán szoftveres korrekció eredménye, de a RAW fájlokat Capture One 12-ben, gyári helyett általános profilt használva sem kaptunk eltérő képet. Jóllehet, a Lightroom pont arra hívta fel a figyelmet, hogy van beágyazott profil a kromatikus aberráció korrekciójára.
Megvizsgáltuk az axiális (longitudinális) színhibát is, amelyet a lencsék hullámhossztól függő eltérő gyújtótávolsága okoz és képközépen is jelentkezhet, főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten pirosas és zöldes elszíneződésként. A képek alapján kijelenthető, hogy bár észlelhető némi axiális színhiba, ennek mértéke igazán csekély (Capture One 12-ből Generic profillal ugyanilyen mértékben jelenik meg a longitudinális színhiba, tehát a beágyazott profil ezen sem segít).
Ami jobban szembeötlő, az a nyitott blendén tapasztalható lágyság.
Bokeh
Bár a fényerő nem kifejezetten nagy, így nagyon meglepő eredményekre nem számítunk a fókuszon kívül eső fényfoltok, azaz a bokeh formájára nézve, azért most sem hagytuk ki szokásos tesztképeinket, amelyek közelre állított fókusz mellett készültek.
A rövid tubus ellenére nyitott blendénél elég erőteljesen lencse formában jelennek meg a képsarkokban a fényfoltok amelyek F4-nél már visszaállnak kör formára. F5,6-tól viszont a szűk rekesz okozta szögletesedés jelentkezik. Bár két aszférikus tag is van az objektívben, ez szerencsére nem jelenti azt, hogy F8-nál már jól láthatóan megjelenik a hagymakarikákra emlékeztető perem a fényfoltok külső szélén, ez ráadásul még F11-nél sem erős, így végeredményben a bokeh kellemes, leszámítva a korai sokszög hatást.
Kontrasztvesztés, becsillanás
Egy 50 mm körüli gyújtótávolságú objektívnél az ember általában nem vár komoly becsillanást. A Sigma 45 mm f/2,8 DG DN C e téren szépen dolgozik, nyitott blendén nagyon minimális becsillanás látható a kép átellenes oldalán, a rekeszt szűkítve egy másik, zöld reflexió is megjelenik a képen. Alapvetően tehát ha szeretnénk becsillanást láttatni a fotónkon, akkor erre is lehet módunk, de ha ezt szeretnénk elkerülni, akkor a nyitott blende ad megoldást (meg persze a napellenző és a képsaroktól távol eső Napkorong).
Jó hír, hogy a fényszóródás, kontrasztvesztés sem erős, még szűk rekesznél sem.
A lenti tesztképeket ellenfényben készítettük, majd az F8 rekesznél kapott zársebességgel megegyező értékkel árnyékban is készítettünk egy referencia képet.
Geometriai torzítás
Teljesen nyilvánvaló, hogy egy standard látószöget kínáló, fix gyújtótávolságú objektívtől nem vár senki komoly geometriai torzítást, hiszen a se nem nagylátószög, se nem tele miatt eleve kevés lencsetag kell, amik még a filmes időkben is tudtak torzításmentes képet adni.
A Sigma 45mm f/2,8 DG DN C azonban meglepetésünkre egész komoly párnatorzítást produkált. Persze ezzel még együtt lehet élni, s ha szükséges, akkor van lehetőség szoftveres torzítás korrekcióra, hiszen ehhez már kínál profilt az Adobe Lightroom is, illetve a Capture One-ban is elérhető a beágyazott profilból, csak nem erőltetik rá azonnal a fotósokra ennek használatát.
Peremsötétedés
Mondhatnánk, hogy a vignettálás terén sem várunk szokatlant, nyitott blendén enyhe peremsötétedésre számítanánk, ami F5,6-tól szinte teljesen megszűnik.
A Sigma azonban itt is meglepetéssel szolgált, hiszen nem csak nyitott blendén, de még F11-nél is látható vignettálás.
Hozzá kell azért tenni, hogy a vignettálás az az optikai hiba, amit egy minimális képzaj növekedés árán igen könnyen, akár profil alapon, automatikusan is könnyű korrigálni, ehhez pedig szintén kínál profilt a Lightroom is.
Ezt az optikai hibát tehát nem érdemes felróni a Sigma 45mm-es MILC objektívének.
Makró, közelfényképezés
Egy átlagos 40-50 mm-es gyújtótávolságú fix objektívvel nem lehet komoly közelképeket készíteni, hiszen a gyújtótávolság tízszerese a közelpont. A Sigma 45mm f/2,8 DG DN azonban e téren is meglepetést nyújt, méghozzá pozitív értelemben. Az objektív közelpontja ugyanis nem 40-45 cm közötti, amire számítanánk, hanem csupán 24 cm, így közelképek készítésére is remekük használható.
Ennek a kis tárgytávolságnak köszönhető, hogy akár 137 mm széles témával is kitölthető a teljes képmező. Igaz, ez is csak 1:3,8 leképezési arányt jelent, de a régi időkben (EX széria) az 1:4-nél jobb leképezési arányra már simán rábiggyesztették, hogy Macro. Most azért ennyire nem könnyelműek a gyártók, pedig ez a nagyítás tényleg nem megszokott itt.
Más kérdés, hogy sík témák esetén a képsarkok már nem lesznek élesek. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne a képsarokhoz közeli témára élességet állítani, csupán azt, hogy közelfényképezésnél az élességi felület ennél az objektívnél nem sík (nincs síkra korrigálva).
Képminőség
Eddig jó és kevésbé jó tulajdonságokat is láttunk a Sigma 45mm f/2,8 DG DN Contemporary objektívtől, kicsit átlagos feletti torzítást és vignettálást kell megszoknunk, viszont a közelfényképezés terén és a becsillanás tesztben is jól szerepelt.
Sokak számára ezek kevésbé lehetnek meghatározók, hiszen egy objektívnél talán a legfontosabb, hogy milyen jó a rajzolata, mennyire homogén a leképezés (sarkok vs. képközép), na és persze a nyitott blendé teljesítmény alapvetően meghatározza a felhasználhatóságot (milyen méretű nyomatnál lesz látható a lágyság).
A Sigma 45mm f/2,8 DG DN C nyitott blendén enyhe, de 1:1 nézetben jól látható lágyságot mutat, közeli témáknál erősebbet. A legszebben 3-4 méteres tárgytávolságnál dolgozik.
A homogenitás távoli témáknál jó, a képszélek és képsarkok kellően jó leképezést mutatnak, egyedül az extrém képsarkokban látható erősebb lágyság nyitott blendén. Ez átlóra merőlegesen jelentkezik, így enyhe asztigmatizmusra gyanakodhatunk (F5,6-tól ez varázsütésre megszűnik).
Értékelés
A Sigma 45mm f/2,8 DG DN Contemporary modell vegyes érzéseket keltett bennünk. Méretét tekintve kicsi, de ugyanakkor nem akar nagyon könnyű lenni. A fém ház és a szép gyűrűk adta retró kinézet viszont szerethető. A szintén fém napellenző ugyan beleillik a dizájnba, de talán túlzottan megnöveli a tömeget, igaz, a 275 gramm így sem számít túl nehéznek. Opcionálisan én személy szerint szívesen látnék egy könnyített, műanyag napellenzőt is a megvásárolható kiegészítők között.
Mint Contemporary modell, nyilván nem várható el olyan profi képminőség, mint egy Art szériás Sigma objektívtől. A homogenitás alapvetően egész jó (a tesztfotók között érdemes megnézni a rekeszsorozatainkat!), de a nyitott blendés lágyság némileg zavarja az összképet.
Hasonló gyújtótávolsággal találunk Sony E bajonettre Sony FE 50mm f/1,8 modellt bruttó 82 ezer Ft-ért, illetve ott van a Sony FE 50mm f/2,8 Macro is, bruttó 180 ezer Ft-ért, 1:1 leképezési aránnyal.
Frissítés (2021.03.23.): E bajonetre megjelent a Sony FE 40mm f/2,5 és FE 50mm f/2,5 objektívek is, amelyek közvetlen konkurensnek tekinthetők. Ezek ára 700 euró.
L bajonettre nyilván nincs túl sok opció jelenleg, ott a Panasonic brutál nehéz és brutál árú S Pro 50mm f/1,4 objektíve van csak meg a Leicák mellett, de ezek 800e-1M Ft közötti ára már bőven kiesik az amatőrök által bevállalható ártartományból.
Tesztünk alanya bruttó 185 ezer Ft, amely nem kevés. Ennyi pénzért már az amatőr fotósok is joggal várnak nyitott blendén is pengeéles rajzolatot, torzításmentes képpel, ráadásul nem f/2,8, hanem inkább f/1,8 fényerővel. Az optikai hiányosságokat ez az objektív időjárásálló szigeteléssel és nagyon csinos retro külsővel kompenzálja.
Ára, illetve az elérhető konkurencia miatt valószínűleg nem Sony FE bajonettes változatban lesz kelendő, persze a retro külső és a fém tubus hozhat neki rajongókat. A Panasonic által használt L bajonettnél viszont egyelőre nincs igazi ellenfele.
A Sigma 45mm f/2,8 DG DN (C) egyelőre Sony E és Leica L bajonettes változatokban vásárolható meg.
