Sigma 70-200mm f/2,8 DG OS HSM S – teszt

0
1 498

Képminőség

Színhiba

A Sigma már a korábbi 70-200mm f/2,8 objektívjeinél is ügyelt a kromatikus aberráció csökkentésére, ahol három SLD és két FLD tagot használtak. A 70-200mm f/2,8 DG OS HSM Sports újratervezett optikai rendszerébe azonban sokkal több, mondhatni brutális mennyiségű alacsony szórású tag került. Az egyetlen SLD lencsetag előtt és mögött összesen 9 FLD tag dolgozik a színhibamentes képen. Ezt látva azt gondoltuk, hogy ha itt erős lesz a kromatikus aberráció, akkor már megette a fene az egészet!

Erről azonban szó sincs, 70 mm-nél nyitott blendén nagyon minimális színhibát fedezhetünk fel a képsarkokban, 200 mm-nél pedig még ennyire minimális probléma sincs, gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy sikerült elejét venni a laterális kromatikus aberrációnak.

Megvizsgáltuk az optikai tengely irányában ható axiális (longitudinális) színhibát is, amely a laterális kromatikus aberrációval szemben nem csak képsarkokban, képszélen, de középen is jelentkezik, mivel a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódóan a különböző hullámhosszúságú fénysugarak eltérő helyen fókuszálódnak (szenzorsík elé, vagy mögé). Ez a hiba így főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten, ahol a kontúrosabb részek körül is színes aura alakul ki, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelennek ezek az elszíneződések.
Jó hír, hogy ez a típusú aberráció sem erős, nyitott blendénél 1:1 nézetben is csak alig vehető észre – igazság szerint csak az látja, aki tudja, mit kell lásson. Kisebb méretben még ennyire sem problémás a helyzet (pl. 60 cm széles nyomaton valószínű senki ki nem szúrná).

Színhiba (axiális)

Bokeh

A remek fényerő és a hosszú gyújtótávolság miatt érdekes kérdés, hogy milyen lesz a háttérben megjelenő fényfoltok formája. A bokeh vizsgálatát teljes tele állásnál végeztük, közelpont közelére állított fókusszal.
Nyitott blendénél a képsarkokban lencse formájú fényfoltokat kapunk, amely hatás a rekesz szűkítésével enyhül. F8-nál már körkörös bokeh jelentkezik a sarkokban is, de nagyjából innentől már kezdődik a rekeszlamellák okozta sokszögesedés is. A 11 lamellának köszönhetően azonban a sokszögesedés nem erőteljes, így még F11-nél is szép a bokeh.

S mint az előzőekben már elemeztük, a bokeh körül longitudinális színhiba sem jelentkezik, nincs színes kontúr a háttérben lévő fényfoltok körül.

Ellenfény, becsillanás

Teleobjektíveket ritkábban használunk direkt ellenfényben, de ettől függetlenül még érdekes lehet, hogy mennyire tűri jól az objektívbe tűző napfényt. 200 mm-en ne is próbáljunk betűző napfénnyel fotózni, mert adott esetben ez már károsíthatja a zárszerkezet vékony blendéit, így mi is csak a 70 mm-es gyújtótávolságnál vizsgálódtunk, a lemenő, már gyengébb erejű, de a teszthez még kellően világos Napnál.

Tapasztalataink szerint az objektív hozza a szokásos formát, azaz jelentős lencsecsillanások mellett erős kontrasztvesztés is látható a képsarokban betűző Nap miatt.

A lenti tesztképeket ellenfényben készítettük, majd A szűk blendés zársebességgel megegyező értékkel árnyékban is készítettünk egy referencia képet.

Becsillanás ellenfényben

Geometriai torzítás

70-200mm-es telezoomoknál kevésbé izgalmas kérdés a geometriai torzítás. Itt ugyanis eleve kis mértékű torzításra számítunk.
Ezt a tesztképek nagyjából igazolták is, 70 mm-nél szinte egyáltalán nincs torzítás, míg 200 mm-nél átlagos mértékű a párnatorzítás.

Peremsötétedés

Nagy fényerejű objektíveknél többnyire erősebb a sarkok sötétedése nyitott blendén, bár tény, hogy ez a telezoomoknál még gyengébb fényerő esetében is jól megfigyelhető.

A Sigma 70-200mm f/2,8 DG OS HSM Sports vignettálás tekintetében kategóriáján belül átlagosnak mondható, hiszen 70 mm-nél és 200 mm-nél egyaránt közepes mértékű a peremsötétedés nyitott blendén. A rekesz szűkítésével természetesen itt is csökken ez a hatás, F4 vagy szűkebb blendén már alig vehető észre szemre a képsarkok sötétedése, F8-tól pedig már méréssel is csak alig kimutatható (<5%)

Egyébként érdemes megjegyezni, hogy a peremsötétedés az az optikai hiba, amit a legkönnyebben és legfájdalommentesebben lehet korrigálni (szenzortól függően minimálisan zajosabb lehet a kép a sarkokban).

Makró, közelfényképezés

Az objektív közelpontja (téma-filmsík minimális távolsága) 120 cm, ami gyári adatok szerint 0,21×-es leképezési arányt kínál 200 mm-es gyújtótávolságon.
Ahogyan már az első oldalon írtuk, a közelfényképezést „segíti” a jelentős fókuszlégzés, amely miatt közelre fókuszáláskor jóval kisebb látószöget kapunk, gyakorlatilag olyan, mint ha 300 mm-es telével fotóznánk.

A tesztkép alapján közelítőleg 160 mm szélességű témával lehet kitölteni a kisfilmes képkocka képmezejét, amely 0,22×-es leképezési arányt jelent. A munkatávolság ekkor 89 cm (téma-frontlencse távolsága).
A torzítás ilyenkor sem válik erősebbé, hasonló, mint a távoli témáknál, azaz közepes mértékű párnatorzítást mutat. Sík téma esetén a görbült élességi felület miatt a sarkokban lévő részletek életlenebbnek látszanak.

Képminőség

A Sigma 70-200mm f/2,8 DG OS HSM Sports igazán jól teljesített a „műtermi” tesztjeinkben és a terepen is. A színhiba mindkét formája alig érzékelhető, a torzítás bőven tűréshatáron belüli, a makró képesség remek, egyedül talán az ellefényben való erős kontrasztvesztés és becsillanás az, amit kevésbé tudunk dicsérni. Egy 70-200-as telével viszont nem is igazán szokás és nem is nagyon illik úgy fotózni, hogy a Nap akár csak egy picit is belógjon a képsarokba.

A nyitott blendén kapott fotók felbontása remek, még a képsarkokban sincs jele asztigmatizmusnak, így a képközép és a képsarok rajzolata között nincs jelentős eltérés. A rekeszelés nyilván még fokozza a képkeménységet, de teljesen nyitott blende és F4 között sincs órási eltérés, azaz szívfájdalom nélkül fotózhatunk teljes nyitott, F2,8-as blendén is, nem kell azon rágódnunk fotózás közben, hogy „jajj, nem kellene egy kicsit szűkebb blendét választanom, hátha élesebb lenne a kép?”.

Értékelés

Összességében igazán remek képet kaptunk arról, milyen kiváló objektívek fejlesztését és készítését teszik lehetővé a modern, precíz technológiák, amellyel már jópár éve a Sigma is rendelkezik. Bizony a Global Vision Art és Sports szériás objektívjei bőven felveszik a versenyt a fényképezőgép gyártók saját objektívjeivel, sőt, egyes esetekben még rá is tudnak verni minőségben.

Persze mindennek ára van, de szerencsére itt a kiváló képességek nem az árcédulán mutatkoznak meg, inkább a tömegen. Az 1,8 kg-os tömeg ugyanis a 70-200mm f/2,8 objektívek között jelentősnek számít, általában 1,5 kg-ot nyomnak ezek az objektívek.

Az ár viszont igazán pozitívan alakul, hiszen a (fényképezőgép) gyári modellekhez képest sokkal kedvezőbb áron juthatunk hozzá (Canon: 700 ezer Ft, Nikon 820 ezer Ft), de még a konkurens 3rd party gyártó Tamron 70-200mm G2-es objektívének 460-500e Ft-os áránál sem mutat magasabbat a Sigma 70-200mm f/2,8 DG OS HSM Sports modellje.
Ezt az objektívet ugyanis 460 ezer Ft-ért vásárolhatjuk meg.

Ritkán állítok ilyet, mert nagyon sokszor más és más lehet az igény, de ezen az áron, a látottak alapján ez az objektív jelenleg szerintem best buy-nak számít a Canon EF és Nikon F bajonettes DSLR-ekre. Azt már a fotósnak (vásárlónak) kell eldöntenie, hogy az a 300 grammnyi plusz tömeg mennyire zavarja.

Tesztképeket full-frame és APS-C szenzoros gépekkel is készítettünk, amelyek itt érhetők el: