Képminőség
Színhiba
A két SLD és két F-típusú alacsony szórású tagnak köszönhetően transzverzális kromatikus aberráció gyakorlatilag egyáltalán nem jelentkezik, még nyitott blendén sem.
Megvizsgáltuk az axiális (longitudinális) színhibát is, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és a transzverzális színhibával ellentétben ez képközépen is jelentkezik, s főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten, azok elszíneződéseként. A helyzet azonban az, hogy e téren is kiváló az objektív, így itt sem tapasztalni színhibát.
Bokeh
A makró objektíveket szinte kivétel nélkül úgy alakítják ki, hogy azokat ne csak közelfényképezésre lehessen használni. A gyújtótávolság és fényerő alapján így akár portré készítésére is alkalmas, így emiatt sem mindegy, hogy milyen lesz a fókuszon kívüli fényfoltok, azaz a bokeh megjelenése.
Tapasztaltabb Olvasóink nyilván már előre tudják, hogy nyitott blendénél a képsarkokban lencse szerű forma jelenik majd meg, amely valóban így is történik. A 9 lekerekített lamellából felépített rekesz F5,6-ig szép kerekded bokeh formát biztosít, F8-nál azonban már látható a szögletesebb forma és a jellegzetes gyűrűs hatás is. Ez azonban általános jelenség.
Kontrasztvesztés, becsillanás
Az objektív viszonylag jól tűri a direkt szembefényt, ilyenkor nyitott blendénél sincs jelentős becsillanás az átellenes oldalon, F8-ra rekeszelve a fénykor mérete azonban nagyobb lesz. A becsillanásnál kicsit erősebb a kontrasztvesztés, ez azonban könnyebben is orvosolható utómunkával.
Geometriai torzítás
Nem zoomos kialakítás és standard látószögtől nem túl elrugaszkodott gyújtótávolság. Ez már önmagában csekély torzítást feltételez, amit tesztképünk is alátámaszt. Csak egy nagyon minimális párnatorzítást mérhetünk, szemre azonban ez sem jön ki elsőre.
Peremsötétedés
A nagy kihuzatú objektíveknél szinte elkerülhetetlen, hogy ne alakuljon ki a képsarkokban peremsötétedés, itt sincs ez másként. A nagyon széles átmenetű vignettálás azonban könnyen orvosolható RAW feldolgozás során, ehhez profilok is elérhetők a legtöbb népszerű RAW konverterhez. F5,6-től kezdődően korrekció sem igazán szükséges a homogén fotókhoz.
Képeinken a korrekció nélküli helyzet látható.
Makró, közelfényképezés
Makró objektívnél nyilván a legérdekesebb kérdés, hogy hogyan makrózik. Persze nem olyan értelemben, hogy milyen a leképezési aránya, mert általában az 1:1 leképezést ezek a tipikus makró objektívek tudják (itt speciel 34 mm széles témával is kitölthető a teljes képmező, ami 1,05×-es nagyítást jelent). Inkább a gyakorlati alkalmazhatóság a kérdés.
A Sigma 70mm f/2,8 Macro Art-nál a belső, teleszkópikus kihuzat miatt a pontos távolság előre belövése nem mindig egyértelmű, ráadásul így a frontlencse közel is kerülhet a témához, maximális nagyításnál 5,5 cm a munkatávolság (téma-frontlencse távolsága), ami ijedősebb rovaroknál már nem annyira szerencsés.
Kérdéses lehet még a torzítás, hiszen hiába kicsi a torzítás távolabbi tárgytávolságoknál, közelre fényképezésnél változhat a torzítás mértéke. A tesztképünkön azonban jól látszik, hogy itt sincs jelentős geometriai torzítás, az egyenesek a képszéleken igazán minimálisan görbülnek csak befelé, ami viszont igazán pozitívum, hogy a sík téma leképezése is tökéletes, a képsarkok is kiváló élességűek.
Képminőség
Az Art szériás Sigma 70mm f/2,8 Macro-tól talán eleve azt várjuk, hogy kiváló minőséget adjon, hiszen nem véletlen került bele ebbe a sorozatba. A várakozásokat hozza is az objektív, így szinte optikai hibától mentes objektívet kapunk, kiváló élességgel, remek homogenitással, nyitott blendén sem agyon lágyult képpel.
A legélesebb rajzolatot, a legnagyobb felbontást F4 és F5,6 között kapjuk.
Sokat nem is érdemes szövegelni erről a témáról, a tesztfotók megmutatják, hogy igazán remek rajzolattal rendelkezik ez az objektív.
Értékelés
A Sigma 70mm f/2,8 Macro Art remek objektív, képminőségre semmi panasz nem lehet. Azonban nem csak a képminőség a fontos, az is nyom a latba, hogy milyen a használhatóság. A fókusz sebességről már írtunk fentebb, hogy nem a leggyorsabb, ha nagy tartományban kell mozgatni a lencsetagokat, akkor érezhetően lomhább ez a megoldás, mint az ultrahang frekvenciás. Igaz, ez videókészítésnél viszont jobb, precízebb.
A kézi élességállítás pontosságával nincs baj, a változó kihuzat méret viszont néha kellemetlen lehet (pl. témába betolakodó frontlencse).
Említhetnénk még az optikai stabilizátor hiányát is, de véleményem szerint ennek nincs komolyabb jelentősége, ugyanis a kézből makrózás során általában nem a kézremegésből adódó berázással van a probléma, hanem abból, hogy kimozdulunk az élességből, ez ellen viszont a legjobb stabilizátor sem véd. A profi makrózáshoz nagyon stabil állvány és makrósín az ideális, ilyenkor viszont a stabilizátornak már semmi jelentősége.
Konkurens termékek között említhetjük a DSLR gyártók saját makró objektívjeit, a Canon EF 100mm f/2,8 L Macro IS USM-et, amely bruttó 320 ezer Ft környékén vásárolható meg, vagy Nikonnál a Micro Nikkor 60mm f/2,8G AF-S ED, valamint a Micro Nikkor 105mm f/2,8D AF-S VR IF-ED, előbbi 200 ezer Ft-ért, utóbbi 300 ezer Ft-ért. Bár igazság szerint ez egyelőre lényegtelen, hiszen Nikon F bajonettel még nem érhető el ez az objektív. A Tamrontól a 90mm f/2,8 Di Macro VC USD G2, bruttó 250 ezer Ft-ért.
A Sigma 70mm f/2,8 DG Macro Art Canon EF DSLR, valamint Sony FE bajonettes MILC változatokhoz érhető el, ára bruttó 170.000 Ft, amely az egyik legkedvezőbb az 1:1 leképezésű, full-frame szenzoros gépekkel is használható makróobjektívek között (a régebbi szériában megjelent 105mm f/2,8 OS bruttó 165e Ft-ért kapható). Aki APS-C szenzoros gépet használ, számukra további lehetőségek is nyílnak a kifejezetten APS-C szenzorhoz tervezett objektívekkel.
