Sigma 85mm f/1,4 DG DN | Art – teszt

0
Hirdetés

Felépítés

A tükör nélküli fényképezőgépek egyre csak jönnek és jönnek, a hozzájuk kapható objektívekből viszont még mindig relatíve kevés van.
Írom ezt annak ellenére, hogy a Sigma az utóbbi években ontja magából a MILC rendszerekhez készült objektíveket, ráadásul nem csak a – jelenleg – legnépszerűbb Sony E bajonettre, de a mikroNégyHarmadra, Canon EOS M-re és persze az L bajonettre is.
Ugyanakkor azt látni kell, hogy vannak még rések a termékpalettán. Az ultranagy látószögű és a standard zoomok terén a Sigma ott van az első sorban, ahogy az ultranagy illetve nagy látószögű, valamint standard látószögű fixek terén is, nincsenek viszont fényerős telezoomok és fix telék sem. Sőt, a portré objektívek terén is elsősorban a tükrösökhöz fejlesztett modellekből készült Sony E bajonettes változat a Sigma boszorkánykonyhájában.

Legalábbis eddig, hiszen idén nyár derekán, augusztus 6-án a japán gyártó bejelentette a kifejezetten tükör nélküli rendszerekhez fejlesztett Sigma 85mm f/1,4 DG DN | Art objektívét, amely jóval kisebb méretű, mint a DSLR-ekhez fejlesztett Sigma 85mm f/1,4 DG HSM | Art, ráadásul szinte fele annyit nyom.
Míg a DG HSM változat 1,1 kg, az újabb DG DN mindössze 630 gramm.

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy na de hova lett a fele tömeg? Kispórolták az üveget? Kevesebb a lencsetag, rosszabb lesz a rajzolat és a képminőség?
Nem valószínű! Egyrészt az objektív összesen 15 lencsetagból épül fel, amely eggyel még több is, mint a DG HSM változaté. Másrészt noha az egyértelmű, hogy a fejlesztés során igyekeztek könnyű objektívet kialakítani, amely sikerült is, hiszen az új Sigma 85mm f/1,4 DG DN | Art tömege csupán 630 gramm (a Sony 85mm f/1,4 GM tömege 820 gramm), ez azonban nem jelenti azt, hogy optikailag bárminemű kompromisszumra lett volna szükség. Sőt, a nagy belépő átmérő és a belső tagok mérete, valamint a nagy méretű rekesz első harmadba helyezése is mind a képminőség magas szinten tartását szolgálják. A kis méretet a nagy törési mutatójú üvegtagokkal érték el, amelyet a frontlencsénél és három további belső lencsetagnál használtak!

Az optikai rendszerben van még öt speciálisan alacsony szórású (SLD) lencsetag a kromatikus aberráció kordában tartásáért, valamint a hátsó lencsetag aszférikus, amely a képsarki asztigmatizmust igyekszik csökkenteni.
Érdekes megoldás az egyetlen aszférikus tagot a sor legvégére rakni, nem is szokványos, hogy az utolsó lencsetag aszférikus legyen, bár a tükröshöz készült változatnál is így van, ez azért ritka. Amit viszont mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy ebben az objektívben sokkal több az alacsony szórású tag, így színhibára valószínűleg nem nagyon kell számítani, vagy maximum igen kis mértékben.

A kisfilmes képkocka méretű szenzorral 28,5 fokos látószöget kínáló objektív egyértelműen a portrézás szerelmeseinek készült. Az enyhe tele tartományban dolgozó objektív átlagosnál jobb fényerőt kínál, ami a profik számára is sok esetben elegendő lehet. Tegyük a szívünkre a kezünket: azért elég ritka az, hogy f/1,2-vel kelljen meglőni egy portrét és ami f/1,4-en már nem lenne jó. Tény, az f/1,2 ad pluszt, de milyen áron? Gyaníthatóan a tömeg és bekerülési költség miatt is népszerűbb az f/1,4-es változat, a kisebb pénzűek pedig nem nyújtózkodhatnak általában f/1,8 fölé.

A fényerőnél szűkebb belendénél is szép bokeh érdekében nem kevesebb, mint 11 lamellából építették fel a rekeszt (a tükrösökhöz készült DG HSM változat 9 lamellás).

Az automatikus élességállításhoz léptetőmotoros fókuszmeghajtást alkalmaztak, amely a MILC-eknél előforduló kontraszt alapú élességállításhoz is ideális. A fókuszálás természetesen csendes, a sebessége jó (az általunk használt Sony Alpha 7R II-nél sem volt idegesítően lassú, leszámítva a gép fókuszrendszere miatt néha előforduló teljes oda-vissza „hunting”-ot, de ez nem az objektív hibája).

Mivel az objektív belső élességállítású, így a frontlencse nem fordul el, illetve előre-hátra sem mozog az élességállítás során.

Az objektívhez egy gyöngyvászon tokot kapunk, amelyet övre is felfűzhetünk. Emellett egy cső formájú napellenzőt, valamint az objektívsapkát és a hátsó kupakot is mellékeli a gyártó.
A 64 mm (hasznos) átmérőjű frontlencse elé 77 mm-es szűrőt tekerhetünk fel.

A specifikáció a Sigma 85mm f/1.4 DG DN | Art adatlapján tekinthető meg.

Használati tapasztalatok

A Sigma 85mm f/1,4 DG HSM | Art-ra még azt írtuk, hogy „méretes és nehéz darab”. Milyen érdekes, hogy ugyanaz a fényerő és a gyújtótávolság a cikkünk tárgyánál, a Sigma 85mm f/1,4 DG DN | Art-nál, erre viszont azt mondom, hogy ha nem is apró objektív, nagyon nagynak nem nevezném a tömege pedig teljesen rendben van! Persze ez nem azt jelenti, hogy ez az objektív pehelykönnyű lenne, a kisfilmes 85mm f/1,4 objektívek között azért bőven vannak 600 gramm körüli modellek, igaz, azok 8-10 lencséből állnak. Ez pedig 15 lencsetagot tartalmaz! A több lencsetag elvileg jobb korrekciókat tesz lehetővé.

A külső összeszereltségre nem lehet panasz, a finoman megmunkált bajonett csatlakozó körül a nedvesség bejutását gátló gumi szigetelés fut körbe, de az időjárásállóság a fókuszgyűrű szigetelésénél is jelen van.
Az objektív tubusának bajonetthez közeli része fém, míg a fókuszgyűrű előtti és mögötti rész hőstabil műanyag borítású.
Apropó fókuszgyűrű. Mivel fix gyújtótávolságú, azaz nem zoomos objektívről van szó, így a fókuszgyűrű szélesre alakítható ki. Az elől elhelyezkedő fókuszgyűrű 2,5 cm szélességű, sűrűn bordázott. A léptetőmotoros fókusz miatt itt nincs közvetlen kapcsolat a fókuszgyűrű és a fókuszcsoport lencsetagjai között. A gyűrűvel a fókuszmotort vezéreljük. A közelpont és a végtelen tárgytávolság között több, mint három teljes fordulatot is eltekerhetünk. Ez persze csak akkor van így, ha lassan forgatjuk a fókuszgyűrűt, gyors forgatásra az „áttétel” is magasabb lesz, így ha kell, 135 foknyi gyors elfordítással is bejárható a teljes tartomány.
Az objektív bajonetthez közelebbi részén is találunk egy gyűrűt, ez a rekeszgyűrű. Ennek „A” állásában a fényképezőgép vázon beállított értéket használhatjuk, egyéb helyzetben pedig az itt beállított érték lesz a mérvadó. A gyűrű lehet 1/3 blendénként beugró, de lehet szabad járású is.
Távolságskála nincs az objektíven, egy hozzávetőleges virtuális skálát a fényképezőgép LCD-jén láthatunk kézi élességállítás során.

Kapcsolóból viszont van három is:

  • bal oldalon az automatikus és kézi fókusz között váltó AF/MF
  • kissé lent a rekeszgyűrű szabad járását lehetővé tevő „Click” kapcsoló található
  • míg az objektív jobb oldalán a rekeszgyűrűt rögzítő kapcsoló foglal helyet (ezzel „A” állásban rögzíthető a gyűrű)

Ezeken kívül egy – bizonyos vázaknál programozható funkciójú, alapesetben – fókuszt rögzítő AFL gomb is került a tubusra, annak bal oldalára.

Bár a különböző sebességgel dolgozó elektronikus gyűrű miatt a videózásnál az előre beskálázott follow-focus nem érhető el, a finom fókuszálás lehetősége (és a gépeken lévő élkiemelés funkció) miatt nagy méretű LCD-n a kézi élességállítás még használható, ezért megnéztük, van-e fókuszlégzés, és ha igen, milyen mértékű. Tapasztalataink alapján a Sigma 85mm f/1,4 DG DN | Art objektívnél jelentős a fókuszlégzés, itt kb. 15%-kal kisebb a látószög közelpontnál, mint távoli témáknál. A nem túl gyors átfókuszálásnál viszont ez nem tűnik nagyon zavarónak (lásd a mintafotókat tartalmazó doboz alatti kis videót).

Látószög változás a tárgytávolság függvényében