Sigma 100-400mm f/5-6,3 DG DN OS | Contemporary – teszt

0
Hirdetés

Felépítés

A japán Sigma a tükör nélküli rendszerekhez sokáig úgy biztosított objektívet, hogy az eredetileg DSLR-ekhez készült modellek tubusait toldották meg egy kicsit, hogy azok a rövidebb bázistávolságú MILC-eken is használhatók legyenek. Így nőtt ugyan a kínálat, de nem használták ki a tükör nélküli rendszerek előnyeinek egy részét.

Kimondottan full-frame szenzoros MILC-ekhez 2019 óta készít objektíveket a Sigma, bár először csak optikai stabilizátor nélküli verziók jelentek meg a DG DN szériában. Az első stabilizátoros modell, a 100-400mm f/5-6,3 DG DN OS | Contemporary az idei év egyik újdonsága.

A tükör nélküli fényképezőgépekhez egyre több gyártó kínál már objektíveket, így a Tamron és a Sigma is ezerrel dolgozik azon, hogy erről a piacról is sikerüljön bevételt szereznie. Az egyre szűkülő fotós piacon már farkastörvények uralkodnak, nem csoda, hogy arra a szegmensre koncentrálnak a gyártók elsősorban, ahonnan magasabb profit realizálható. Ennek tükrében nem meglepő, hogy a Sigma az L bajonetten kívül (amit kvázi kötelező támogatniuk, hiszen ők is az L bajonett szövetség tagja) a Sony E bajonettet támogatja leginkább, hiszen azoknak a gépeknek van jelenleg a legnagyobb felhasználó bázisuk.

Ráadásul a Sony MILC-ekhez iszonyat drágán lehet csak telezoomot vásárolni, a Sony FE 100-400mm f/4,5-5,6 GM OSS 800 ezer Ft körüli ára bizony kb. a megfizethetetlen kategória az amatőr fotósok számára. De a Sony FE 70-300mm f/4,5-5,6 G OSS sem éppen olcsó a maga 450 ezer Ft-os árával.

És a Sigma itt talált egy piaci rést, méghozzá nagyon ügyesen, hiszen 100-400mm-es objektív fejlesztésében már bőséges tapasztalattal rendelkeznek.

Bár megtehették volna, hogy csupán adaptálják a már létező optikai rendszert a kisebb bázistávolságú MILC-ekhez, nem így tettek.
A tükör nélküli fényképezőgépekhez készült Sigma 100-400mm f/5-6,3 DG DN OS | Contemporary ugyanis vadonatúj optikai rendszerrel büszkélkedhet, azaz más a belső felépítése, mint a tükrösökhöz készült Sigma 100-400mm f/5-6,3 DG OS HSM | Contemporary objektívnek.

A korábbi modellhez képest átdolgozott optikai felépítéssel érkező Sigma 100-400mm f/5-6,3 DG DN OS | Contemporary egy F-típusú alacsony szórású taggal (FLD) többet kínál, amely a korábban is használt négy speciálisan alacsony szórású tagot (SLD) egészíti ki, még inkább kordában tartva a kromatikus aberrációt.

A plusz lencsetag azonban nem növelte az objektív tömegét, sőt, a gyártó kifejezetten a kisebb súlyra törekedett, így néhány tíz grammal könnyebb is lett az új modell.

A kellemesen nagy gyújtótávolság természetfotózásra és akár sportfotózásra is alkalmassá teszi az objektívet, igaz, sajnos nem túl komoly fényereje miatt ez azért kompromisszumokat igényel majd. A csupán átlagos, vagy kissé átlag alatti fényerő miatt viszont az árcédulán lévő számok alakulnak igazán kedvezően, ráadásul a Sony rendszerben a gyári megoldásénak csupán töredékébe kerül az objektív, így a tehetősebb hobbifotósok is simán vehetnek maguknak egyet.

Bár az objektív nem tekinthető óriási zoomátfogásúnak, a nagy gyújtótávolság miatt a fényerő nem túl impozáns. A kezdő fényerőnk f/5, ami már 115 mm-es gyújtótávolságnál F5,6-ra esik, majd ez marad is egészen 235 mm-ig, ahol eléri az F6,3-at és innen már 400 mm-ig marad is ez a fényerő. Aki sokat fotózott fix f/4-es fényerejű kis telezoommal, urambocsá’ f/2,8-assal, annak nagyon furcsa lesz, hogy egy (vagy két!) egész fényértékkel magasabb érzékenységen kell majd dolgoznia. A kedvező árért cserébe azonban ezt a kompromisszumot be kell vállaljuk.

A nagy gyújtótávolságok miatt a reciprok szabály szerint nem elégedhetnénk meg 1/400 mp-es záridővel, de a beépített optikai stabilizátor segít majd a berázásmentes képek készítésében. Ennek hatékonyságát 4 fényértékben adta meg a gyártó, azaz elviekben 400 mm-en készülhet berázásmentes kép 1/25 mp-cel is. Persze az extra magas felbontású szenzoroknál a reciprok szabály már rég nem úgy működik, ahogy azt filmes gépeknél megszoktuk, bizony a nagy felbontás pixelszinten nézve komolyabb nagyítást jelent, amely miatt a berázás is sokkal jobban észrevehető.

A közelpont 100 mm-es gyújtótávolságnál 112 cm, míg 400 mm-es tele végnél 1,6 méter, ahol a gyártó adatlapja alapján 1:4,1 leképezési arány érhető el. A mélységélességet 9 lekerekített lamellából álló rekesszel befolyásolhatjuk, amely várhatóan szűkebb rekeszállásoknál is szebb bokeht kínál majd, mint ha csak 7 lamellát használtak volna. Az élességállítás a MILC-ekhez készült objektíveknél megszokott módon léptetőmotoros, amely csendben és jó sebességgel teszi a dolgát.

Egy ilyen gyújtótávolság átfogású objektívet nemigen lehet belső zoomosra összehozni (maximum úgy, ha eleve brutál hosszú tubusba kerül minden), így a gyújtótávolság növelésével ez az objektív is előrébb nyújtózkodik. A belső élességállításnak köszönhetően a frontlencse nem fordul el és nem is mozog előre-hátra az élességállítás során (a leghátsó lencsetag sem). Mivel a zoom változtatásakor az objektív hossza elég jelentősen változik (ami a térfogatát is növeli), így a porszemek, szöszök bejutása ellen nincs tökéletes védelem, bár az tény, hogy a zoomgyűrű és a tubus közötti részen látható egy bársony szerű anyag, amely valamilyen védelmet biztosan nyújt a por ellen.

A 65 mm (hasznos) átmérőjű frontlencse elé 67 mm-es szűrőket tekerhetünk fel.

Az objektívhez első és hátsó kupakokat, valamint egy LH770-05 jelzésű műanyag napellenzőt kapunk, de állványgyűrű nincs a gyári csomagolásban. Hozzáteszem, hogy ilyet a Sigma 100-400mm f/5-6,3 DG OS HSM-hez sem kínálnak, még opcionálisan sem. Ehhez viszont vehetünk állványgyűrűt külön, ha szeretnénk.

Bár mint 400 mm-es objektív, azt gondolhatjuk, hogy kötelező lenne ilyet használni, az 1,1 kg-os objektívet nagy eséllyel gond nélkül megtartják a MILC-ek bajonettjei is (a Canon 800mm-es RF bajonettes hobbiteléje nehezebb és hosszabb is, mint ez az objektív, ahhoz pedig még opcionálisan sincs állványgyűrű). De tény, hogy az állványról való fotózáskor egy tömegközéppont közelébe helyezett állványgyűrű igen jótékony hatású a rezonálás csökkentésében is.

A specifikáció a Sigma 100-400mm f/5-6.3 DG DN OS | Contemporary adatlapján tekinthető meg.

Használati tapasztalatok

Az objektív remek építési minőséget mutat, s noha nem teljesen fém tubusba rejtették a lencséket, a fém vázra finom tapintású kompozit hőstabil műanyag került. A fém bajonett csatlakozó köré cseppálló szigetelést nyújtó gumi csíkot is helyeztek, de további szigetelésekről nem tesz említést a gyártó, illetve nem mondja, hogy időjárásálló lenne ez az objektív.

Az objektív kupakok nélkül 1135 grammot nyom, míg első és hátsó kupakkal, valamint napellenzővel együtt 1225 grammal növeli fotóstáskánk tömegét. Nem mondhatjuk, hogy ez már a brutál nehéz objektívek közé sorolja, de már nem is a könnyedén hordozható darabok közül került ki. Visszafogott, csupán 22 cm-es hossza miatt viszont egy közepes méretű fotóstáskába is elfér.

A zoomgyűrű az objektív elejére került, igen széles, erősen bordázott, így „vakon” is megtaláljuk. A zoomolást egyébként nem csak a gyűrű elforgatásával, de a napellenző tolásával, húzásával is állíthatjuk, azaz tolózoomosként is használható a Sigma 100-400mm f/5-6,3 DG DN OS | Contemporary. Ezt a gyártó Dual Action zoomnak nevezi.

A tolózoom lehetőség ellenére attól nem kell tartanunk, hogy az objektív lefelé irányuló állásában „kicsúszik” a zoom és eltekerődik nagyobb gyújtótávolság felé.

A fenti videó azért ne tévesszen meg senkit, a zoomgyűrűvel is simán át lehet zoomolni 100 mm-ről 400 mm-re egyetlen tekeréssel. Ehhez kb. 100 fokkal kell elforgatnunk a zoomgyűrűt.
A zoomgyűrűn a 100, a 135, a 200, a 300 és a 400 mm-es gyújtótávolságot tüntették fel.

A fókuszgyűrű kb. középtájt helyezkedik el, ennek bordázata „inverz” jellegű, azaz nem emelkedik ki a tubusból, helyette bemélyedésként dolgozták ki. Elviekben ez is segít abban, hogy ne keverjük össze a két gyűrűt már tapintásra sem.
A fókuszgyűrű nincs közvetlen fizikai kapcsolatban a fókuszcsoporttal, annak mozgatását a fókuszmotor végzi, azaz kézi élességállításkor mi csak elektronikusan vezéreljük a fókuszálást.

Nem meglepő módon az objektív nem parfokális, vagyis a 100 mm-nél beállított élesség 400 mm-es gyújtótávolságnál már elmászik és fordítva.

Távolságskála nem került az objektívre, ilyet az alkalmazott fényképezőgép a hátsó kijelzőjén jeleníthet meg.


Van viszont rengeteg kapcsoló és egy gomb is:

  • a zoomgyűrűhöz közel a zoom rögzítésére használható Lock, amely a zoomgyűrű 100 mm-es állásában kínál rögzítési lehetőséget.
  • a gépvázhoz közelebb található a fókuszmód választó kapcsoló, amelynél az autofókusz (AF) és a kézi fókusz (MF) között válthatunk.
  • alá az élességállítás tartományát módosító kapcsolót helyezték el, amelyen teljes tartományt, 6m-végtelent és közelponttól-6 métert állíthatunk be.
  • ez alatt láthatjuk a gépvázról programozható funkciójú AFL gombot
  • a következő kapcsoló a stabilizátor üzemmódját módosítja, az 1-es állás a normál üzemmód, a 2-es állást svenkeléshez ajánlja a gyártó (1-es állás stabilizálja az élőképet is, a 2-es állásnál exponáláskor lép csak életbe). Stabil állványon érdemes kikapcsolt stabilizátorral dolgozni, ehhez való az Off, azaz kikapcsolt állás.

A Sigma 100-400mm f/5-6,3 DG DN OS | Contemporary L bajonettes változata kompatibilis az UD-11 jelölésű Sigma USB dokkolóval, amelynek segítségével nem csak a fókusz finomhangolását és a firmware frissítését végezhetjük el, de a stabilizátor módokat is beállíthatjuk. Sony E bajonettre azonban nincs USB dokkoló, a firmware esetleges frissítését a vázról végezhetjük.

Természetfilmeseknek lehet érdekes kérdés, hogy vajon a fókuszálás során mennyiben változik meg az objektív látószöge, hiszen erőteljes fókuszlégzés (focus breething) esetében a bokeh-ból való témára fókuszálás során nem túl szép látószögcsökkenést (vagy növekedést) kapnánk, ami kissé olyan hatást adna, mint ha még a zoomot is tekertük volna.
A próbánk alapján elmondható, hogy fókuszlégzés ugyan van, de minimálisan jelentkezik csak, közelpontnál kicsit kisebb a látószögünk, mint távolra fókuszálva, amely egyáltalán nem zavaró.

Látószög változás a tárgytávolság függvényében