Képminőség
Színhiba
Már az előző oldalon is írtunk arról, hogy a Sigma nem sajnálta az alacsony szórású tagokat ebből az objektívből, így várhatóan minimális színhibát tapasztalunk csak. Ha lesz egyáltalán…
Ebben a tesztünkben ennek jártunk utána.
A tapasztalatok alapján azt mondhatjuk, hogy valóban enyhe a laterális kromatikus aberráció, teljesen nyitott blendén ugyan látható egy enyhe, kékes elszíneződés az igen erős fénykülönbségű területek mentén, de ennek mértéke csekély (60 cm széles nyomaton 0,8 mm szélességűnek adódna).
Mivel tükör nélküli géphez készült objektívről van szó, amelybe ma már korrekciós profil is integrálható, így azt is megnéztük, hogy a RAW fájlokba ment-e a gép színhiba csökkentésre használható profilt. A Lightroom ki is írja, hogy beágyazott kromatikus aberrációt csökkentő profilt tartalmaz a RAW fájl, amelyet ugye automatikusan alkalmaz is. Ezért a Capture One-nal is megnéztük ezt a képet, ahol Generic profillal kikerültük ezt a beágyazott profilt. Az így kiexportált képen kicsivel erősebb színhiba látható, azaz van valamennyi szoftveres korrekció a Lightroom esetén.
A rekeszt szűkítve a színhiba mértéke is jelentősen csökken, F2,8-nál már szinte alig észlelhető.
Színhiba (laterális)
Most is megnéztük, hogy az optikai tengely irányában jelentkezik-e axiális (longitudinális) színhiba, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és nem csak a kép sarkában, de képközépen is ugyanúgy látható lehet, s főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten. Gyakorlatilag ez a színhiba a különböző hullámhosszú fényeket különböző pontba fókuszálja, ezért alakulhat ki az éles, kontúros részek körül is színes aura, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelenhetnek ezek az elszíneződések.
Nyitott blendénél 1:1 nézetben akkor láthatunk néhány pixelnyi szélességben (fókusz előtt pirosas, mögötte zöld színű) aurát, ha tudjuk, mit is kell keresnünk és látnunk. Magyarul aki nem tudja, mit is jelent ez az optikai hiba, észre se fogja venni.
Itt is megnéztük a Capture One-nal, direkt kikerült beágyazott profillal konvertált képeket, ez esetben nem tapasztalni komolyabb eltérést.
Azt érdemes megjegyezni, hogy a Sigma 85mm f/1,4 DG HSM | Art esetében jóval erősebb axiális színhibát tapasztaltunk.
Színhiba (axiális)
Bokeh
Portréobjektíveknél kiemelten fontos a szép háttérelmosás és a hangulatos bokeh. A nyitott blendéhez képest szűkebb rekesz esetére ebben az objektívben mintegy 11 lekerekített lamellából felépített rekesz gondoskodik a szép bokehről, amelynek meg is van a hatása. Még F5,6-nál sincs jelentős szögletesedés, de teljes képernyőn nézve még az F11 is valóban szép, kör formájú fényfoltokat ad.
Nyitott blendén kis mértékű deformáció vehető észre a képsarkokban, ahol lencse formájú lesz a fókuszon kívüli fénypont leképezése.
Ellenfény, becsillanás
Kétféle fotós létezik a Földön: aki szereti a szemből besütő napfény fényszóródásának hangulatát és aki nem. Nyilván témája (modellje) válogatja, hogy mikor mi jön jól, meg persze az sem mindegy, hogy a fényszóródás milyen mértékű, illetve hogy a becsillanás mennyire lesz erős.
Jó hír, hogy még F4-nél sincs zavaró, apró karikákat eredményező becsillanás, viszont a beszűrődő fény és a kontrasztvesztés viszonylag erős. Ez azonban pont az a hangulat, amit sokan keresnek. A kisebb kontraszt utómunkával korrigálható, már ha ez feltétlenül szükséges (egy kis mértékben azért érdemes lehet növelni a kontrasztot). F8-nál viszont már nem ennyire kellemes a végeredmény, de ki akar F8-cal napfény beszűrődős portrét készíteni?
Egy esetben lehet érdekes az F8, ha a napfény fa lombján keresztül szűrődik át és ezt szeretnénk kicsit csillag formájúra kihúzni. Erre példát a tesztfotó galériánkban találni. Azt is érdemes megnézni!
Geometriai torzítás
Alapvetően egy 85 mm-es gyújtótávolságú objektívnél nem szoktunk komoly geometriai torzításra számítani, de azért itt sem hagytuk ki ezt a tesztet.
A MILC gépekhez készült objektívek között akadnak beágyazott torzítás profilt tartalmazó modellek is, amelyek a fényképezőgép saját JPEG motorjánál, a gyári RAW konverternél és pl. Lightroom esetében automatikusan alkalmazásra kerülnek, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik akkor is, ha RAW fájlból dolgozunk. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.
Mivel a Sony Alpha 7R II vázon állítható a torzítás csökkentés profil alapon, ezért bekapcsolt és kikapcsolt állásban is lőttünk egy-egy képet.
Általában az szokott történni, hogy a Lightroom mindenképpen alkalmazza a beágyazott profilt. Itt viszont pont az ellenkezője történt: hiába kapcsoltuk be a torzítás korrekciót és hiába mentette a gép az objektív firmware-éből a profilt a RAW fájlba, azt a Lightroom valamiért nem alkalmazta. A gép saját JPEG képén persze megtörtént a korrekció.
A Capture One-nal viszont egyértelműen láttuk, hogy engedélyezett torzítás korrekciónál valóban van beágyazott profil a RAW fájlban, míg ennek letiltása a profilt sem menti be a fájlba. Itt a beágyazott profil alapú korrekciót és a kikapcsolt korrekciót is meg tudtuk vizsgálni.
A lenti dobozban a Lightroomban konvertált kép a kikapcsolt torzítás korrekciójú, a bekapcsolt korrekciójú képet pedig Capture One-nel exportáltuk.
A meglepő az, hogy kikapcsolt korrekció esetében igen jelentős a párnatorzítás (már csak azért is, mert a tükrösökhöz készült modellnél ilyet nem tapasztalatunk). Persze ez csak akkor lesz látványos, ha a kép szélén vízszintes, vagy függőleges vonal fut végig, pl. egy épület oszlopa, vagy fal széle.
Ha ez zavaró, akkor szoftveresen lehet ezen segíteni (egy picit a képsarkok részletességének csökkenése árán).
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
A digitális fényképezőgépek a képérzékelő szenzoraik kialakítása miatt sokkal érzékenyebbek a peremsötétedés kialakulására, mint régen a filmes gépek voltak. Ott gyakorlatilag csak az objektív okozott ilyet, a digitális korszakban viszont a szenzor felületéhez képest a merőlegestől nagy szögben eltérő fénysugarak is előidéznek ilyen jelenséget pluszban.
A nagy szenzorokhoz készült nagy fényerejű objektíveknél ezért határozottan jelen van a vignettálás és ez alól a Sigma 85mm f/1,4 DG DN | Art sem kivétel.
Nyitott blendén igen jelentős, nagyjából 3 Fényértéknyi a képsarkok sötétedése a képközéphez képest (azaz kb. 50%-kal sötétebb a képsarok), de a rekesszel ez fokozatosan csökkenthető. Igaz, még F4-nél is 20% körüli a vignettálás, és F8-nál sem szűnik meg teljesen, az extrém külső képsarkoknál elég erőteljes és hirtelen peremsötétedés figyelhető meg.
A beágyazott profil lehetősége miatt a gyártó élhetett volna azzal, hogy ezt az optikai hibát is szoftveresen korrigálja, hiszen ráadásul ez az, amit a legkönnyebben és legfájdalommentesebben lehet korrigálni. A beágyazott profil azonban nem tartalmaz peremsötétedés korrekciós adatokat, így ezt nem korrigálja sem a gép, sem a Lightroomban nem találni hozzá való profilt. Talán az Adobe készít majd külső profilt, amely segíthet könnyen korrigálni a vignettálást, ha ez szükségesnek mutatkozik. De egyelőre nincs ilyen.
Makró, közelfényképezés
A hagyományos fix gyújtótávolágú objektívek közelpontja általában tízszerese, mint a gyújtótávolságuk, így egy 85 mm-es fixnél többnyire 85 cm közelponttal dolgozhatunk. Cikkünk tárgya is behódol ennek az ökölszabálynak, a gyári adatok szerint 80 cm az objektív közelpontja, ekkor 0,12×-es a nagyítás.
Ez esetben kb. 26 cm szélességű témával tölthető ki a teljes képmező, vagy másként fogalmazva portré állásban nagyjából egy fejnyi a legkisebb leképezhető terület.
A torzítás sajnos itt is igen erős, sőt, erősebb, mint távolabbi témáknál. Beágyazott profil itt is segít korrigálni a torzítást, aminek Lightroom használatakor ez esetben sem vesszük hasznát. Nem úgy a Capture One-nal, amely helyesen kezeli ezt a profilt.
Közelfényképezés – makró
Képminőség
Az objektívnél általánosan megszokott dolog, hogy nyitott blendén lágyabb képet produkál, mint rekeszelve. A kérdés az, hogy ennek mekkora a mértéke, mennyire látványos a nyitott blendés lágyság, mennyire kapunk pengeéles képet, ha nem rekeszelünk.
A DG HSM változatnál már láttuk, hogy remek rajzolatot lehet elérni, csakhogy ez itt a DG DN változat, telepakolva nagy törési mutatójú lencsével, ami sokkal precízebb polírozást igényel!
Ennek ellenére azt látjuk, hogy a Sigma 85mm f/1,4 DG DN | Art elképesztően jól karcol, nyitott blendén is pengeéles képek születhetnek, gyakorlatilag az F2-re rekeszeléstől nem igen kapunk sokkal több részletet, illetve F4-nél már hasonló részletesség van, mint F1,4-nél. A sweet point valahol F2 és F2,8 között van, de F4 és a teljesen nyitott F1,4 is kiváló!
Le a kalappal!
A homogenitás is remek, az erős vignettálást leszámítva a rajzolat a sarkokban is jó, nem érezni jelentősen gyengébb felbontást a képsarkoknál nyitott blendén sem (erre mutat jó példát a könyvtárban készült sorozat).
Ahogy láttuk, a geometriai torzítás viszont korrekció nélkül elég problémás és látványos lehet, ha vízszintes vagy függőleges vonal fut a képszélen. Egy általános jellegű portrénál azonban ilyen ritkán jelentkezik, így véleményem szerint ezzel simán együtt lehet élni. Azért abban bízom, hogy előbb-utóbb lesz Lightroomhoz is támogatás a torzítás korrekciójához.
Értékelés
Azt hiszem egyértelműen látszik, hogy kis méretben, kis tömeggel is lehet olyan portréobjektívet készíteni, amely a nyitottblendés fotózás szerelmeseinek is tökéletes választás lehet. A pengeéles rajzolat, a képsarkok jó leképezése, a szép bokeh, a szemből jövő napfény finom beszűrődése mind olyan tulajdonságok, amik egy profi portréfotós szívét biztosan megdobogtatják.
Én legalábbis igazán örömmel fotóztam ezzel az objektívvel, amit egy esküvőre is elvittünk. A kreatív fotózáson végig jól dolgozott, illetve a lánykikérő során is nagyon jó hasznát vettem.
Bár a Sony Alpha 7R II váz nem tekinthető igazán profi gépnek, ezeket az eseményeket gond nélkül tudtam fotózni. Egyedül az árnyékosabb helyszíneken volt néha zavaró előre-hátra keresgélés – amelyről már esett szó korábban is – de ez egyáltalán nem fogható az objektívre: ez bizony a váz fókuszrendszerének következménye.
A Sony tükör nélküli full-frame szenzoros gépet használó profik számára ez az objektív szinte kötelező darab. Bár a Sonynak is van ugyanilyen gyújtótávolsággal és fényerővel objektíve, a Sony FE 85mm f/1,4 GM bruttó 620 ezer Ft-os ára elég borsos. Az alacsonyabb besorolású (se nem GM, se nem G szériás) Sony FE 85mm f/1,8-ért is ki kell csengetnünk 200 ezer Ft-ot.
A 85mm f/1,4 DG DN | Art ára a kettő között van, bruttó 380 ezer Ft-ot kérnek érte (a nagyobb és nehezebb, DG HSM verzió jelenleg 370e Ft).
A Leica L bajonettes MILC-et használó Sigma/Panasonic tulajdonosoknak gyakorlatilag nincs másik alternatíva, de e mellé talán nem is nagyon kell!
