Röviden: Sony Ericsson CommuniCam + T310 teszt

0

A Sony Ericsson CommuniCam nevű szerkezete nem új keletű dolog. Már a T68-as modellhez is kapható volt egy MCA-10 névre keresztelt apró fényképezőgép, amit akárcsak a legfrissebb CommuniCam-ek, a telefon aljára kellett pattintani. A készülék felbontása mindössze 352×288 pixel volt, de a magas ár és a kezelni képes telefonok viszonylagosan alacsony száma miatt nem terjedt el igazán.

Mivel a fejlődés nem állhat meg, a Sony Ericsson hamar bemutatta a CommuniCam második kiadását az MCA-20-at. A beépített memória 14 db jó minőségű vagy több mint 200 gyengébb minőségű kép tárolására volt képes. Eredendően ez a készülék a T68i-vel jelent meg, de kompatibilis az azóta boltokba került T300 és T310 készülékekkel is. Az egyetlen visszalépést a kereső lespórolása jelentett, ami jelentős méretcsökkenést eredményezett, de azért rontja a gép használhatóságát. Mentségére legyen mondva, a remek konstrukciónak köszönhetően a kép megkomponálását a telefon képernyőjén látható élőkép segíti.

MCA 10 - MCA-20 - MCA-25

Ez utóbbi szerkezet keresővel megspékelt változata az MCA-25, ami szintén a már említett három telefon kiegészítéseként használható. Mivel a mostanában futó akciók keretében ez a fényképezőgép kapható a telefonokkal, így a cikk hátralévő részében ezt vesszük górcső alá. A fényképezőgép vezérlését egy T310-esre bíztuk.

A kevesebb, mint 2 cm vastag, 4,5×4 cm méretű kiegészítő egy pici puha, műbőr hatású tokban érkezik. Az előlapján egy nagyobb és egy kisebb ablak jelzi, hogy nem csak az LCD monitor, de a beépített kereső segítségével is lehet képet szerkeszteni. Ennek erős napsütésben lehet jelentősége, bár amennyire szükséges az LCD monitor képe is látható. Ezt tengerparti napsütésben is kipróbáltuk.





Az MCA-25 oldalán megbújó szolid gomb szolgál az expozíció indítására, bár ez a művelet a telefon irányító gombjának megnyomásával is elindítható. Ha már a külsőről és a tudásról van szó, meg kell említeni, hogy ha már külső eszközről van szó, nem ártott volna egy pici vakut is bepréselni a kereső mellé, mert az eredmény anélkül beltérben nem túl vidám.

A T310-es kijelzője mindössze 256 színű, így a fényképezőgép által támogatott 24 bites színmélység nem adható vissza rajta. Így a képkészítés és a visszajátszás során csak a kép tartalmát vizsgálhatjuk, a minőségét nem. Az optikából érkező jel a képernyőn egy kis ablakban jelenik meg, a még menthető képek számával és az éppen aktuális felbontással. Az exponáló gomb lenyomására a gép villámgyorsan reagál, mivel a fix fókuszú optika néhány cm-en túl mindent élesen lát, így nincs szükség élességállításra sem. Az LCD-n megjelenő kép frissítése nem túl gyors, de egy kiegészítőtől ez elnézhető.

A telefon iránybillentyűinek segítségével bekapcsolható a digitális zoom, ami 5 lépésben állítható. Érdekes módon nincs lehetőség expozíció kompenzálásra, így ha a fénymérés (aminek működéséről nincs infónk) nem a kívánt fényerőt állítja be, akkor ezen a fotós nem tud módosítani. A kép felbontása 4 lépésben állítható: XL (640×480), L (320×240), M (160×120) és S (80×60). A fehéregyensúly állítás menüben mindössze ki- és bekapcsolás pontokkal találkozhatunk, ami nem túl sok mindent árul el a funkcióról. Jelentős különbséget a két mód között nem találtunk, ezért az alapértelmezett bekapcsolt állapotot hagytuk meg. A felkínált beállítások 3. pontjában egy effektus menüt találunk. Az effektus hasonló a Panasonic GD-87-esen megismert keret funkcióhoz, ahol már a kép készítésekor rámontírozhatunk valami motívumot a képre. A beállított effektusról (meg az effektusok létezéséről) elfeledkezve az első sorozat képet sikerült egy békás bélyeggel végigfotózni, ami mutatja, hogy attól, mert egyszerű eszközről van szó, még oda kell figyelni a fotózásnál.



Az exponálás után megjelenik a kép, amit ha megfelel, akkor egy gombnyomással el tudunk fogadni. A megjelenő menüben a kép mentésén túl megtalálható az azonnali küldés (MMS-en és e-mailen keresztül) és az elforgatás opciója is. A mentés legnagyobb felbontás választásánál néhány másodpercet vesz igénybe. A kép nem a telefon, hanem az MCA-25 saját memóriájába kerül. A kép mentése után a telefon kész a következő felvétel elkészítésére.

A fényképezőgép belső memóriájának előnye, hogy csaknem megduplázza a telefon ilyen célra felhasználható memóriáját, és az elmentett képek nem azonnal a telefon memóriáját foglalják. A megoldás hátránya, hogy a kép küldése vagy lementése (számítógépre) előtt azt át kell másolni a telefon memóriájába. Ennyi kényelmetlenséget a plusz memória véleményem szerint megér. Annál is inkább igaz ez, mert sem a telefon, sem pedig a fényképezőgép modul memóriája nem bővíthető.





A képek visszajátszása mindaddig, amíg a felhasználó a fényképezőgép menüjében van pofonegyszerű. A képek elérése a főmenüből már kicsit nehézkesebb. Itt nagy a kontraszt a korábban bemutatott integrált fényképezőgépes telefonokhoz képest, ahol a főmenü legfontosabb pontja a fényképezőgép volt. A kijelzőn megjelenő képek a kevés szín miatt maximum a kompozícióba engednek bepillantást, a kép valódi minősége nem ítélhető meg ily módon. A képek közt gyorsan lehet lapozni, de nincs lehetőség a képek nagyítására sem. Ennél (640×480) és később a nagyobb felbontásoknál (és színesebb LCD-ken) már igencsak hasznos dolog lehet a nagyítás.

A visszajátszás menüben a következő funkciók érhetők el: küldés (MMS, e-mail), kép információ (fájlnév, felbontás, formátum), másolás a telefonba, mozgatás a telefonba, törlés és összes kép törlése.

A telefonba áttöltött képek a már említett MMS és e-mail formán kívül infra porton is továbbíthatók. Ez egy gazdaságos módja a képek letöltésének, ha van kéznél infra porttal szerelt számítógép (pl. notebook). A Bluetooth technológiát legnagyobb sajnálatunkra nem támogatja.

A képek minősége természetesen nem összemérhető a mai digitális fényképezőgépek képminőségével, de képeslap vagy sms helyett egy jópofa fotó a nyaralásról a család otthon maradt tagjainak vagy a haveroknak azért nem rossz dolog. Mivel a képek e-mailben is elküldhetők, olyanok is szerepelhetnek a címzettlistán, akik még nem ruháztak be MMS képes színes kijelzős mobilra.


A telefon eredeti funkciójáról, a telefonálásról eddig nem sok szó esett. Ezen a területen nem sok kifogásunk lehet. A T310 feltűnés nélkül (ha a sokszólamú csengőhangot nem vesszük figyelembe) végzi a dolgát. Közepes teljesítményű átlagos telefon, ami azért tudja mindazt, amit ma a racionális felhasználók elvárnak. Sőt, talán még egy kicsit többet is.

A telefon és a fényképezőgép mostanában igen kedvező konstrukcióban kapható a GSM szolgáltatók kínálatában. Jelen cikk szerzője a szolgáltató hűség rendszerét kihasználva kevesebb, mint 5 ezer forintért jutott hozzá a két eszközhöz, ami igencsak barátinak mondható (a telefon maga ilyenformán ingyen volt). A Sony Ericsson e két terméke azonban az előfizetéses konstrukciók 20-30 ezer forintos árát is megéri annak, aki kicsi, de multimédiás tudással felvértezhető megfizethető árú telefonra vágyik.

A telefonról készült felvételeket a Canon termékeivel készítettük.