Tamron 100-400mm f/4,5-6,3 Di VC USD – teszt

0
1 629

Felépítés

A Tamron mindig is szerette a telezoomokat, a hobbifotósoknak szánt 70-300 mm-es és 75-300 mm-es modellekből például három is megjelent tőlük, emellett a nagyobb gyújtótávolságú 150-600 mm és 200-500 mm telezoomok is a kínálat részét képezik.

Tavaly októberben aztán egy hiánypótló, köztes, 100-400mm-es gyújtótávolságú modell is megjelent, kvázi konkurenseként a Sigma hasonló gyújtótávolság tartományú modelljének, de annál 1/3 blendével nagyobb kezdő fényerővel. A nagy hasonlóság miatt cikkünkben többször is összevetjük majd a Sigma modelljével, egyébként azt is érdemes tudni, hogy a két objektívet egyszerre teszteltük, tehát a cikkünk végén linkelt tesztfotók is gond nélkül összehasonlíthatók lesznek egymással.

Ugyan a Tamronnál nincs külön kategorizálva, hogy mely objektívet kiknek szánják, az azért látszik a specifikációkból és az árból is, hogy a Sigma modelljéhez hasonlóan ezzel is főképp a hobbi és amatőrfotósokat célozzák meg. Itt is elmondható, hogy a nagy gyújtótávolság természetfotózásra is alkalmassá teszi ezt az objektívet, igaz, viszonylag visszafogott fényereje miatt ez azért kompromisszumokat igényel majd.

A kezdő fényerőnk f/4,5, ami tele végállásban a Sigmáéhoz hasonlóan f/6,3-ig romlik. Ez azonban csak két érték, de mi van a köztes gyújtótávolságokon? Nos, erről egy látványos grafikont készítettünk, amely jól mutatja, hogy 180 mm-en kívül közel 300 mm-ig folyamatos az előnye a Tamron objektívének.

A nagy gyújtótávolság miatt a reciprok szabály szerint nem elégedhetnénk meg 1/50 mp-es záridővel, de a beépített optikai stabilizátor segít majd a berázásmentes képek készítésében, ennek hatékonyságára 4 Fé-et adott meg a gyártó, azaz itt 400 mm-es gyújtótávolságnál elviekben még az 1/25 mp-es záridő is kitartható kézből. A stabilizátor működési módja kétféle lehet, így svenkelésnél kiiktathatjuk a vízszintes stabilizálást, illetve a Tap-in dokkolóval az is beállítható, hogy az élőképet is stabilizálja-e az objektív, vagy csak az exponálás pillanatában induljon el (utóbbi elviekben jobb hatékonyságú lehet, de nem segíti a komponálást).

Az objektívbe 23 lencsetag került, ezek közül három alacsony szórású, ezek hivatottak csökkenteni a színhibát. Aszférikus, illetve egyéb speciális lencsetagot nem alkalmaztak.

Az objektív legközelebb 1,5 méterre képes fókuszálni, itt 1:3,6 leképezési arány érhető el, vagyis egy hajszállal jobb, mint a Sigmáé. A mélységélesség hasonlóképp 9 lekerekített lamellából álló rekesszel befolyásolható, így várhatóan szűkebb rekeszállásoknál és szebb bokeht kapunk majd, mint ha csak 7 lamellát használtak volna (a Sigma 100-400-asában is 9 rekeszlamellát alkalmaztak). Az élességállítás ultrahang frekvenciás meghajtású, vagyis az élességállítás gyors és csendes.

A frontlencse előtti menetbe 67 mm-es szűrőt tekerhetünk fel. Gyárilag egy cső formájú napellenzőt is mellékelnek, opcionálisan pedig Arca Swiss talpú állványgyűrű is elérhető hozzá (Tamron A035TM néven kell keressük, ára 40 ezer Ft).

Használati tapasztalatok

A 100-400mm-es nem meglepő módon a Tamron új SP dizájnjával készült, a bajonett felől ezüstös dísz csíkkal és kemény, de jó tapintású műanyag burkolattal.

Az objektív a tubus több pontján kapott időjárásálló szigetelést, emellett a bajonett csatlakozó körül is fut körbe egy gumi csík, megakadályozva a por vagy nedvesség gépvázba, vagy objektívbe jutását. Ennek köszönhetően mostoha körülmények között is használhatjuk az objektívet (a Sigma modellje csak a bajonett csatlakozó körül kapott gumi csíkot, de a tubusnál nincs időjárásállóságot nyújtó szigetelés).

Az objektív tömege 1,15 kg, vagyis nem nehezebb a Sigma 100-400-asánál, viszont pár centivel hosszabb annál.

A zoomgyűrű itt is az objektív elején található, ami kellően széles. A zoomolás a zoomgyűrűt az óra járásával egyező irányba kell elfordítanunk, szemben a Sigma megoldásával (amely egyébként megegyezik a Canon módszerével, míg a Tamroné a Nikon módszerével azonos). Mivel napellenzőt sajnos nem kaptunk, így arról nem tudunk nyilatkozni, hogy visszafordított napellenzővel lehet-e a zoomgyűrűt használni. Az viszont biztos, hogy a napellenzőt megmarkolva akár tolózoomosként is használhatjuk a Tamron 100-400-asát (hasonlóképpen a Sigma 100-400-asához).

A teljes zoomátfogás bejárásához a zoomgyűrűt kb. 140 fokkal kell eltekernünk. Ez még éppen elég lehet ahhoz, hogy egy fogásra átzoomoljunk a teljes tartományon, de ehhez jó helyen kell megfogni a gyűrűt. Ha ennél gyorsabb zoomot szeretnénk, akkor jöhet a tolózoom funkció.
A zoomgyűrűn a 100, a 135, a 200, a 300 és a 400 mm-es gyújtótávolságot tüntették fel.

Az objektívet lefelé tartva a belső tag nem csúszik előre, azaz a zoom nem lötyögős, a beállított gyújtótávolsága változatlan pozícióban marad.

A kézi élességállítás során a közelpontról végtelenig 120 fok elfordítással jutunk el, nagyjából ez elég is a pontos kézi fókuszhoz, de azért nem árt, ha ujjainkkal finom mozgásokra is képesek vagyunk. Tény, hogy a Sigma modelljével egy kicsit könnyebb a precíz kézi élességállítás a nagyobb tartomány miatt.

Talán nem meglepő egy ilyen gyújtótávolságú objektívnél, hogy nem elég pusztán egy gyújtótávolságnál élességet állítani, ha zoomolni is akarunk, hiszen a parfokális tulajdonsága miatt a zoomgyűrű forgatásakor a beállított élesség el fog mászni.

Mivel az objektív ultrahang motoros, a fókuszgyűrű az automatikus élességállítás során nem fordul el, viszont bármikor után állíthatunk a gyűrű elfordításával (Full Time Manual Focus). Ez alól kivételt képez a fényképezőgép folyamatos AF üzemmódja, hiszen ez esetben hiába tekerjük el kézzel a fókuszt, a gép mindig utána fog állítani.

A távolságskálát most is az objektív gépvázhoz közelebbi végén találunk, ezen a legfontosabb tárgytávolságokat tüntették fel, mint 1,5; 2; 3; 5; 7; 20 méter, valamint egy végtelen jelzést is. Mélységélesség skála viszont nem szerepel a tubuson.

Az objektív a nagy gyújtótávolsága (és tartománya miatt) nem belső zoomos , de belső élességállítású, így nem fordul el a frontlencse, de nem is változik az objektív hossza fókuszáláskor.

Az objektív tubusán három kapcsolót helyeztek el:

  • a zoomgyűrűhöz közel a zoom rögzítésére használható kapcsolót, amely a zoomgyűrű 100mm-es állásában kínál rögzítési lehetőséget.
  • a gépvázhoz közelebb található a fókuszmód választó kapcsoló, amelynél a teljes tartományú autofókusz (AF), a korlátozott tartományú autofókusz (Limit) és a kézi fókusz (MF) érhető el.
  • alatta a stabilizátor üzemmódját választó kapcsoló található, amely a kikapcsolt álláson túl 1-es és 2-es állást is kínál, alapesetben előbbi az élőképet enyhébben stabilizálja, utóbbi pedig teljes erőbedobással

A Tamron 100-400mm f/4,5-6,3 Di VC USD objektíve kompatibilis a Tap-in dokkolóval, amelyben a fókusz pontosságát több ponton, a fókuszsebességet, a stabilizátor módját állíthatjuk be, illetve firmware frissítést is végezhetünk.

A nagy gyújtótávolság miatt természetfilmek készítésére is jó lehet ez az objektív, így a videósok számára lehet érdekes kérdés, hogy vajon a fókuszálás során mennyiben változik meg az objektív látószöge, hiszen ha erőteljes a fókuszlégzés (focus breathing), akkor a bokeh-ból való témára fókuszálás során nem túl szép látószögcsökkenést (vagy növekedést) kapnánk, ami kissé olyan hatást adna, mint ha még a zoomot is tekertük volna.
Nos, a tapasztalatok alapján kijelenthetjük, hogy fókuszlégzés csak minimálisan jelentkezik.

Látószög változás a tárgytávolság függvényében