Exkluzív: Hasselblad H6D-100C

0
1 206

Aki volt június közepén a Tripont Fotófesztiválján, találkozhatott a Hasselblad 100 Mpixeles középformátumú digitális hátfalával, amellyel fotókat is készíthetett. Az eseményre érkezett csúcsmasina még egy hétig Magyarországon maradt, így nekünk is jutott egy fél nap arra, hogy egy kicsit megnyomkodjuk, próbálgassuk, tesztelgessük.

A komoly nagy teszt most az idő rövidsége miatt elmarad, de azért igyekezünk a szokásos érzékenység tesztet is elvégezni, no nem mintha ez annyira fontos részét képezné egy ilyen gép felhasználásának.

Amikor egy amatőr fotós az átlagos APS-C rendszerről full-frame szenzorméretre nyergel át, általában óriási előrelépésnek könyvelheti el, hogy végre megszabadul a képkivágás faktortól és nagy érzékenységgel, kis mélységélességgel és kompromisszumok nélkül fotózhat. Persze minden relatív, így a full-frame csodája is csak addig tart, amíg bele nem kukkantunk a közép- urambocsá’ nagyformátum világába.

Nem csak a nagyobb méretű szenzor miatt kapunk plusz lehetőségeket, de itt már sok váz lehetővé teszi nem csupán az objektív, de a hátfal, azaz a képérzékelő cseréjét is. Képzeljük csak el, milyen király lenne, ha igény esetén a full-frame gépünkbe betolhatnánk egy 54 Mpixeles szenzort, ha éppen nagy felbontású műtermi portrékat vagy éppen termékfotókat szeretnénk, de ha meg ki akarunk menni egy holdfény mentes csillagos asztrotájképet fotózni, akkor kicseréljük a szenzort egy 24 Mpixeles, nagy érzékenységű, alacsony zajú modellre.

Nos, mindezt lehetővé teszi a középformátum, ugyanis a Hasselbladnak és a Phase One-nak is léteznek cserélhető hátfalai és persze ehhez illő tükörreflexes vázai is. A két rendszer között ugyanúgy nincs átjárás, mint a Canon és Nikon DSLR-jenél.

Halkan jegyzem meg, hogy ezzel még nincs vége a perspektívák tágításának, az igazán pofaleesős, nyálcsorgatós, teljes mértékben szabad kezet adó világ már a nagy vagy középformátumú műszaki gépeknél kezdődik, ahol arra is van lehetőség, hogy a homlokfal mozgatásával és/vagy döntésével a filmsíkhoz (szenzorsíkhoz) képest megváltoztassuk az objektív irányát, vagy éppen elcsúsztassuk azt. A műszaki gépek lehetőségéről korábbi cikkünkben írtunk.

Visszatérve a középformátumhoz, itt is léteznek „cropos” szenzorok, de itt kicsit nehezebb megfogni, hogy mi is számít full-frame-nek és mi a vágott. Gyakorlatilag ugyanis ami a 36×24 mm-es Leica képkockánál nagyobb, azt már gondolkodás nélkül középformátumúnak hívhatjuk. Full-frame-nek elvileg azt nevezhetjük, amely ugyanakkora, mint amekkora egy középformmátumú képkocka. Igen ám, de ebből is több féle méret létezik, hiszen ott a középformátumú roll film, ami 6×9 cm-re, de akár 6×4,5 cm-re is exponálható, sőt, a kettő között is van választásunk. Ennek ellenére nem a nagyobb, 6×9 cm-t tekinthetjük a középformátum „full-frame”-jének, hanem inkább a 6×4,5 cm-t, hiszen az a filmes világ legelterjedtebb középformátumú mérete.

Igazság szerint azonban a digitális középformátumú fotózásnál a legritkább esetben beszélünk képkivágásról vagy crop faktorokról, pontosan azért, mert a filmes rendszerek között is többféle méret használható. Annyit persze érdemes tudnunk, hogy a gépünk szenzora mekkora, hiszen ez segít majd meghatározni az elérhető látószöget.

A Hasselblad régi, 2006-ban megjelent CF 39 digitális hátfala pl. 49×36,7 mm-es, míg a mai hátfalai, mint a H6D-100C 53,4×40 mm-es. Mint látható, mindkét méret kisebb, mint az alapnak tekinthető 6×4,5 cm. A Leaf régebben gyártott hátfalai is kisebbek, ezek 54×40 mm és 44×33 mm közöttiek voltak, de több méret is futott párhuzamosan (Aptus 5, 7, 8, 10 és 12 modellekben).

Ha a konkurens Phase One-t nézzük, akkor ott is hasonló méretekkel találkozunk, a jelenleg kapható IQ Digital Back szériában 53,4×40,1 mm és 44×33 mm méretű szenzorok is megtalálhatók.

Érdemes azért megemlíteni a Fujifilm GFX rendszerét is. Ezek a MILC gépek ugyan nem kínálnak cserélhető hátfalat, de a beépített szenzor mérete a GFX 50S modellnél közelítőleg 44×33 mm.

A Hasselblad H6D-100C-t nem meglepő módon egy H6D vázon próbáltuk ki, amely egy középformátumú tükörreflexes váz, cserélhető objektívvel, cserélhető hátfallal és cserélhető TTL keresővel.

A nagy méret ellenére kényelmes fogású a gép, a keresőkép nagy és világos.

A H6D-100C hátfal 3″ méretű érintésérzékeny LCD-vel rendelkezik, így a gép vezérlését mind a vázon lévő gombokkal, mind pedig a hátfal menürendszerén keresztül elvégezhetjük. Az érintésérzékeny LCD-nek köszönhetően egyébként megvan annak a lehetősége, hogy műszaki gépet is építhessünk belőle.

Apróságnak tűnhet, de a használat során igazán pozitív élmény volt, hogy a H6D-100C LCD-je enyhén felfelé döntött, ami sokkal kényelmesebb kezelést eredményez, mint ha a filmsíkkal párhuzamosan állna a kijelző, hiszen a legtöbb esetben a fényképezőgép a szemmagasságnál kissé lentebb helyezkedik el.

A rendszerhez jelenleg 12 féle objektívet kínál a gyártó, a 24 mm-es ultranagy látószögtől kezdve a 210 mm-es teleobjektívig, illetve zoomobjektíveket is kínál 35-90mm, és 50-110 mm között.

Mi a 24 mm f/4 ultranagy látószögű és a 100mm f/2,2 kistelével próbáltuk ki a gépet, utóbbival az érzékenység tesztképeinket is elkészítettük, amelyen jól látható, hogy 1:1 nézetben egy átlagos 36×24 mm-es méretű full-frame szenzoros DSLR-hez képest nem tud alacsonyabb képzajt felmutatni, ami persze nagyon nem is meglepő, hiszen egy 30 pixeles full-frame CMOS szenzor kb. 5,4 mikronos pixelméretű, a Hasselblad H6D-100C pixelei pedig 4,6 mikronosak. (Egyébként az 50 Mpixeles H6D-50C-től sem várhatunk a 30 Mpixeles 36×24 mm-es full-frame-nél kisebb képzajt, hiszen az 5,3 mikron pixelméretű). A nagy előny itt a nagyobb szenzorméretből fakadó nagyobb felbontásban érhető el, valamint a középformátum által nyújtott (adott képkivágás és tárgytávolság mellett elérhető) kisebb mélységélességben kereshető.

Mivel a gép óriási fájlméretekkel dolgozik (egy RAW fájl 211 MB), így érdemes gyors memóriakártyával próbálkozni. Ehhez mind CFast, mind UHS-II-es SD kártyafoglalat is rendelkezésre áll. Mi egy 300 MB/s-os Lexar UHS-II-es kártyát használtunk, de így is 3-4 mp volt egy kép mentése.

Érdekes volt egyébként, hogy az ISO 64-től induló érzékenységgel dolgozó hátfalon hiába állítottuk kézzel az expozíciós értékeket, megpróbálva a teljes érzékenység tartományt ISO100-tól 1 Fé-enként bejárni, de míg ISO100-nál 4 mp-es záridő kellett a helyes expozícióhoz, ISO200-nál az elvi 2 mp helyett csupán 1 mp volt szükséges, de ISO6400-nál is 1 blende helyett csak 2/3 Fé-et kellett emelni a záridőn, ahogy ISO12800-nál is.

Érzékenység – képzaj



ISO64; F14 6,3 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO100; F14 4 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO200; F14 1 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO800; F14 1/4 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO1600; F14 1/8 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO3200; F14 1/15 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO6400; F14 1/25 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO12800; F14 1/40 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO64; F14 6,3 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO100; F14 4 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO200; F14 1 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO800; F14 1/4 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO1600; F14 1/8 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO3200; F14 1/15 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO6400; F14 1/25 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO12800; F14 1/40 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO64; F14 6,3 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO100; F14 4 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO200; F14 1 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO800; F14 1/4 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO1600; F14 1/8 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO3200; F14 1/15 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO6400; F14 1/25 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO12800; F14 1/40 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO64; F14 6,3 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO100; F14 4 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO200; F14 1 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO800; F14 1/4 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO1600; F14 1/8 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO3200; F14 1/15 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO6400; F14 1/25 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3


ISO12800; F14 1/40 mp; Adobe Lightroom Classic 7.3

Ennél már csak az volt furább, amikor a fix ISO64 érzékenységen végigtoltuk a dinamika tartalék tesztet, ahol csak a záridőt módosítottuk, aláexponálásnál 1 Fé-enként, fölé exponálásnál pedig 1/3 Fé-enként, de itt is anomáliát fedeztünk fel, ugyanis a 3,2 mp helyett 1,6 mp-cel fotózott képet nem 1 Fé-kkel kellett utólag felhúzni, ott elég volt 0,15 Fé az azonos fényerőhöz.

Push és pull „hívás”, dinamika tartalék alul- és túlexponált képeken (ISO64 – RAW)



ISO64; 5 Fé alulexponálás korrekciója


ISO64; 4 Fé alulexponálás korrekciója


ISO64; 3 Fé alulexponálás korrekciója


ISO64; 2 Fé alulexponálás korrekciója


ISO64; 1 Fé alulexponálás korrekciója


ISO64; eredendően helyes expozíció


ISO64; 1/3 Fé túlexponálás korrekciója


ISO64; 2/3 Fé túlexponálás korrekciója


ISO64; 1 Fé túlexponálás korrekciója


ISO64; 1 1/3 Fé túlexponálás korrekciója


ISO64; 1 2/3 Fé túlexponálás korrekciója


ISO64; 5 Fé alulexponálás korrekciója


ISO64; 4 Fé alulexponálás korrekciója


ISO64; 3 Fé alulexponálás korrekciója


ISO64; 2 Fé alulexponálás korrekciója


ISO64; 1 Fé alulexponálás korrekciója


ISO64; eredendően helyes expozíció


ISO64; 1/3 Fé túlexponálás korrekciója


ISO64; 2/3 Fé túlexponálás korrekciója


ISO64; 1 Fé túlexponálás korrekciója


ISO64; 1 1/3 Fé túlexponálás korrekciója


ISO64; 1 2/3 Fé túlexponálás korrekciója


ISO64; 5 Fé alulexponálás korrekciója


ISO64; 4 Fé alulexponálás korrekciója


ISO64; 3 Fé alulexponálás korrekciója


ISO64; 2 Fé alulexponálás korrekciója


ISO64; 1 Fé alulexponálás korrekciója


ISO64; eredendően helyes expozíció


ISO64; 1/3 Fé túlexponálás korrekciója


ISO64; 2/3 Fé túlexponálás korrekciója


ISO64; 1 Fé túlexponálás korrekciója


ISO64; 1 1/3 Fé túlexponálás korrekciója


ISO64; 1 2/3 Fé túlexponálás korrekciója


ISO64; 5 Fé alulexponálás korrekciója


ISO64; 4 Fé alulexponálás korrekciója


ISO64; 3 Fé alulexponálás korrekciója


ISO64; 2 Fé alulexponálás korrekciója


ISO64; 1 Fé alulexponálás korrekciója


ISO64; eredendően helyes expozíció


ISO64; 1/3 Fé túlexponálás korrekciója


ISO64; 2/3 Fé túlexponálás korrekciója


ISO64; 1 Fé túlexponálás korrekciója


ISO64; 1 1/3 Fé túlexponálás korrekciója


ISO64; 1 2/3 Fé túlexponálás korrekciója

A géppel készítettünk néhány kültéri fotót is, ahol kiváló részletgazdagságot kaptunk, még a képsarkokon is.

Bár videózásra is használható a H6D-100C, ezt fogyasztható formátumban csak Full HD felbontásban kínálja, az Ultra HD felbontású videókat csak a saját RAW formátumában hajlandó elmenteni, amelyet utólag a Phocus nevű gyári szoftverrel lehet nézhető formátumúba konvertálni.

A nagyon rövid ismerkedés alapján mély következtetéseket nem tudunk levonni a Hasselblad H6D-100C hátfaláról, de annyit mindenképpen éreztünk, hogy ez egy teljesen más, sokkal izgalmasabb világ. Persze emiatt nehezebb is a fotózás, nem is véletlen, hogy a fotóriporterek sem középformátumú vázzal rohangálnak, bár tény, hogy ha van hely és idő is, akkor ők is képesek elővenni a különlegesebb technikát, mint ahogy láttuk már a 2012-es Olimpián David Burnett-től, aki nagyformátumú géppel is fotózott, igazán különleges képi világot elérve.

A Hasselblad H6D-100C hátfalat és a vázat a Triponttól kaptuk kölcsön tesztünkhöz.

Ha a bemutatóink segítettek a termék kiválasztásában, akkor a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja a Pixinfo.com működését. Köszönjük!