Képminőség
Színhiba
Az önmagában még nem sokat mond, hogy az objektívben három alacsony szórású lencsetagot is alkalmaztak, csupán azt jelzi, hogy a gyártó nem bízta a véletlenre a színhiba megoldását. A tesztképeinken azonban egyértelműen látszik, hogy (laterális) kromatikus aberráció nem terheli a képek szélső részét sem a zoom elülső, sem a végállásában, nyitott blendén sem, vagyis a Tamron mérnökei kiváló munkát végeztek a színhiba elleni harcban. Viszont egy kis árulkodó jel azért itt is észrevehető: a képsarkokban erős asztigmatizmus érezhető.
De erről majd további tesztfotóink beszélnek.
Színhiba (laterális)
Most sem maradt el a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódó axiális (longitudinális) színhiba vizsgálata sem, amely főként a fókusz előtti és mögötti területeken jelentkezik kék, illetve piros kontúrként. Itt azonban ilyen egyáltalán nem látható, így axiális színhiba sem rontja a képünket.
Bokeh
Nagy teleobjektíveknél sem mindegy, hogy milyen a háttérben (fókuszon kívül eső) fényfoltok (bokeh) formája. Vélhetően a nagy gyújtótávolság miatt itt is lencse formájú fényfoltok jelennek meg a képsarkokban, amely rekeszeléssel egyre inkább közelít a kör formához. Persze a rekesz szűkítése egy pont után már itt is inkább rosszat tesz, mint előnyt hoz, de szerencsére még F11-nél is szép kerekded fényfoltjaink lesznek, sokszögesedére csak F16-tól kell számítanunk.
Geometriai torzítás
Általában a telezoomoknál a zoom elején hordó, majd a gyújtótávolság növelésével egy ponton túl párnatorzítással szoktunk találkozni. Itt hordótorzítás nem jelentkezik, ugyanis már a 100 mm-es gyújtótávolságnál is enyhez párnatorzítás látható, amely ki is tart a zoom végéig. Mértéke még a végállásban is elfogadható, s mivel nem túl erős a torzulás, utólagos, szoftveres korrekció során nem sok veszik majd el a képszélekből/sarkokból.
Egy ideje már vizsgáljuk az objektívek beágyazott torzítás profilját is, amelyek pl. Lightroom esetében automatikusan alkalmazásra kerülnek, így eleve szoftveres torzítás korrekció történik, amit még RAW-ból konvertálva is megkapunk. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.
Persze DSLR-hez készülő objektívnél egyelőre ritka, hogy beágyazott profilt adjon egy objektív, de azért utánajártunk. Beágyazott profilra utaló jelet azonban nem találtunk (Lightroom nem jelezte), illetve a beágyazott profilok felülbírálását lehetővé tevő Capture One 10-zel is ugyanazt az eredményt kaptuk, mint Lightroommal.
Ez persze nem azt jelenti, hogy utólag ne lehetne szoftveresen korrigálni ezt az enyhe torzítást, hanem azt, hogy ez nem automatikusan megy végbe, a profilt nekünk kell a RAW konverterben engedélyezünk (esetleg szükség esetén a hozzá szükséges frissítést/profilt letölteni).
Peremsötétedés
Az optikai hibák közül szoftveresen a legkönnyebben a sarkok sötétedése, azaz a vignettálás javítható, emiatt ma már ez a jelenség kevésbé szokott problémát okozni, de azért megvizsgáltuk ezt is.
A 100 mm-es kezdő gyújtótávolságnál nyitott blendén enyhe és lágy átmenetű a peremsötétedés, amely a gyújtótávolság növelésével (azaz a zoom végállása felé haladva) ugyan megmarad, de még kisebb mértékű lesz. Természetesen a rekeszeléssel csökkenthető a vignettálás.
Makró, közelfényképezés
A 100-400mm-es teleobjektívek között a Tamron modelljének az átlagosnál jobb közelpontja van. Gyári adatok szerint 1,5 méteres a legkisebb tárgytávolság, ahol 1:3,7 leképezési arányt kapunk.
A tesztképünket 97 cm-es munkatávolsággal készítettük (frontlencse-téma távolság), ami a 20 cm-es objektívnél végeredményben kb. 120 cm-es tárgytávolságot jelentett, azaz még a gyári értéknél is jóval közelebb tudtunk menni. A képközép élességével nincsenek gondok, de a képsarkok már kis méretben is életlennek, lágynak látszanak. A teljes képmezőt így kicsivel kevesebb mint 11 cm széles témával lehet kitölteni, amely az 1:3 leképezési aránynál is egy paraszthajszállal jobb.
Geometriai torzítás ez esetben igazán minimális, párna torzítás jellegű.
Ellenfény, becsillanás
Bár nagy teleobjektívnél nem célszerű engedni, hogy a Nap belesüssön az objektívbe, hiszen ez akár a zárszerkezet vékony fémlapocskáit is károsíthatja, az induló 100 mm miatt azért itt most még tettünk egy-egy óvatos próbát. Az eredmény a vártnak megfelelően alakult, kezdő 100 mm-nél még viszonylag visszafogott a fátyolosodás és a kontrasztvesztés, és látszanak a lencsetagokon többször visszavert fénysugarak foltjai is, de 400 mm-nél már olyan mértékű a fátyolosodás, hogy ez már teljesen tönkreteszi a képet. De mint írtuk, egyébként sem szerencsés erős, direkt napfényt beengedni az objektívbe (a lemenő Nap persze más, de ott is érdemes óvatosnak lenni, ha ilyen témában gondolkozunk, célszerű ND vagy polárszűrőt is használni a szűk rekesz választása mellett).
Képminőség
A Tamron 100-400mm f/4,5-6,3 Di VC USD-vel készült tesztfotók remek minőséget mutatnak, a képélesség nyitott blendén is jó, még 400 mm-en is. Legalábbis képközépen, mert a full-frame képmező sarkán nyitott blendén már látható, hogy az élesség nem az igazi (a korábban már említett kóma miatt esik itt szét kissé a kép, ami rekeszeléssel csökkenthető). Itt azonban ritkán van fontos képrészlet, így ez kevésbé jelent problémát, mint ha nagyobb homogenitás mellett a képközép is enyhén lágyabb volna.
Apropó lágyság, nem kell attól tartanunk, hogy ha nyitott blendével, teljes fényerőn fotózunk, akkor erősen lágy, kompromisszumot igénylő képet kapunk, itt már teljesen nyitott blendén is jó felbontású, éles képet kapunk, F8-ra rekeszelve csak hajszállal lesz jobb eredményünk, szóval ennél az objektívnél azt elfelejthetjük, hogy nyitott blende = nagyon lágy kép. Nyugodtan fotózhatunk teljesen nyitott blendével is, sem kromatikus aberráció, sem erős lágyság nem fogja elrontani a képminőséget.
Értékelés
A Tamron 100-400mm f/4,5-6,3 Di VC USD remek teleobjektív, fényereje ugyan nem kiemelkedő, bár az f/4,5 kezdő érték egy kicsit jobb, mint amit ebben a tartományban általában kapunk, az f/6,3-as vég már csak átlagos. Az objektív által adott kép rajzolata megfelelő, egyedül a képsarkoknál árnyalja a végeredményt a vignettálás és az asztigmatizmus. Képközépen viszont éles, jó kontrasztú fotó már nyitott rekesznél is elérhető. A stabilizátor hatékonyan segít a berázott képek elkerülésében, az USB dokkolóval részletesen testreszabható az is, hogy ez mikor lépjen működésbe, illetve emellett a fókuszmeghajtás is finomhangolható.
A Tamron 100-400mm f/4,5-6,3 Di VC USD telezoomot Canon és Nikon DSLR-ekhez vásárolhatjuk meg, ára cikkünk megjelenésekor bruttó 270 ezer Ft.
Alternatívaként a Sigma korábban bemutatott 100-400mm f/5-6,3 DG OS HSM C objektívét említhetjük, amely bruttó 280 ezer Ft, illetve ott vannak a fényképezőgép gyártók saját, felső kategóriás modelljei is, ezek azonban árban nem tudják felvenni a versenyt az amatőr célra szánt objektívekkel (és valójában nem is akarják). A Canon EF 100-400mm f/4,5-5,6L IS II USM ára bruttó 683 ezer Ft, míg a Nikon 80-400mm f4,5-5,6G ED AF-S VR objektívet bruttó 760 ezer Ft-ért vásárolhatjuk meg.
