Felépítés
A Tamron még 2014-ben adta ki teljes kisfilmes képkocka kirajzolására tervezett 15-30mm-es nagylátószögű, nagy fényerejű zoomját, amelynek tavaly augusztusban jelent meg a második, átdolgozott kiadása, G2 jelöléssel.
Az új verzió dupla processzoros (Dual MPU) kialakítású, így az automatikus élességállítás pontossága és sebessége is javul(hatot)t, illetve az optikai stabilizátor hatékonysága is nőtt, immár 4,5 Fé előnyt ad (a korábbi modell hatékonyságáról a gyártó nem adott információt, csak a G2 modellnél emelte ki a javulást). Új bevonatot is kapott a frontlencse (AX –Anti-reflection eXpand), amely az erősen görbülő lencséknél, azaz nagy beesési szögnél csökkenti a nem kívánatos visszaverődést. A frontlencsére magnézium-fluorid bevonatot került, amely vízlepergető hatása miatt azt könnyebben tisztán tarthatóvá teszi.
Ezen kívül külsőleg érte kisebb változás az objektívet: azon túl, hogy illeszkedik az új SP dizájnba, a kapcsolók helyét is újrapozícionálták, hiszen míg az első verziónál kissé oldalt-fent foglaltak helyet, a G2 modellnél egyértelműen a tubus oldalsó részére kerültek.
A nagy felbontású fényképezőgépekhez tervezett objektívbe három alacsony szórású és három aszférikus lencsetag is került, az aszférikus tagok közül egyet kifejezetten nagy pontossággal csiszoltak. A különleges lencsetagoknak köszönhetően várhatóan a nagy fényerő ellenére minimális színhibával és kómával kell csak megbarátkoznunk. Legalábbis erre számítunk, aztán majd tesztünk vagy igazolja elképzelésünket, vagy cáfolja.
Az élességállítást itt gyűrűs ultrahangos motor végzi, amely a nagy nyomatéknak köszönhetően a méretes lencsetagokat is könnyedén mozgatja. A fókuszálás sebességére nem is lehet panasz, mind optikai keresős módban, mint LiveView módban gyors az élességállítás.
A 7,5 cm átmérőjű frontlencse előtt integrált szirom formájú napellenző található, a frontlencsét védő kupak erre húzható rá. Szűrőt nem tekerhetünk az objektív elé, viszont a Canon EF bajonettes változat rendelkezik hátsó szűrőtartóval, ahová kb. 3×3 cm-es „zselatin szűrőt” tolhatunk be.
Az objektív belső élességállítású, vagyis a frontlencse se nem fordul el, se nem mozog előre-hátra élességállítás során. A zoom használatakor azonban az első lencsetag kb. 1 cm-rel mozdul hátrébb, igaz, az integrált napellenző miatt ez az objektív hosszát nem befolyásolja.
Az objektív kompatibilis a Tamron Tap-in dokkolóval, amely lehetővé teszi az objektív finomhangolását.
A specifikáció a Tamron SP AF15-30mm f/2,8 Di VC USD G2 adatlapján tekinthető meg.
Használati tapasztalatok
A Tamron 15-30mm f/2,8 Di VC USD G2 objektívre úgy kell gondolni, mint egy dömperre. Brutális ereje van, de ehhez nagy tömeg társul. Nem véletlen ez, hiszen ilyen nagy látószögnél ekkora fényerőhöz óriási frontlencse szükséges, amely mögött további jó pár lencsetag foglal helyet. Összevetve a konkurensekkel azért azt kell mondjuk, hogy se nem jelentősen nehezebb, se nem könnyebb, mint a többi f/2,8-as, ilyesmi látószöggel.
A bajonett csatlakozó körül gumi szigetelés fut körbe, amely már utal az időjárásálló szigetelésre. Persze ebből ez még nem egyértelmű, találkoztunk már olyan objektívvel, aminek volt a bajonett körül gumi szigetelése, de máshol nem alkalmazott a gyártó szigetelést. A Tamron azonban ennél az objektívénél külön ki is hangsúlyozta az időjárásálló kialakítást, sőt még képet is tettek erről közzé, amely jól mutatja, hogy a zoom- és fókuszgyűrűknél, valamint a napellenző belső részénél is gondoskodtak a szigetelésről.
A zoomgyűrű itt a váztól távolabb eső, kellően széles ahhoz, hogy kényelmesen használható legyen. Zoomoláskor nem érezni, hogy a gyűrű bárhol felkeményedne, így egyenletes erővel forgatható. A teljes tartomány kb. 60 foknyi elfordítással bejárható.
A gépvázhoz közelebb található a fókuszgyűrű, amely könnyen elforgatható, a gyűrűs ultrahang motoros megoldás miatt bármikor használhatjuk, igaz, folyamatos AF esetén a gép úgyis mindig átveszi a vezérlést. De egyszeri AF módnál elérhető az utólagos finomhangolás lehetősége. A kézi élességállítás során a közelponttól a végtelen tárgytávolságig köze 100 foknyi elfordítás kell, így a precíz fókuszálás gond nélkül elvégezhető.
Jó hír, hogy 2-3 méternél távolabbi témák esetében az objektív parfokális működésű, azaz a 30 mm-es állásban fókuszált helyzet rögzítését követően 15 mm-re állva is megmarad az élesség. Jól jön ez olyan helyzetekben, amikor kevés a fény, de gyorsan kell gyújtótávolságot váltani és nem nagyon van idő a fókuszálás kivárására (pl. egy menyasszonytánc, vagy éppen csokordobás). Ilyen esetben elegendő egyszer beállítani a fókuszt, utána kézi fókusz módban rögzítve az élességet ugyanarról a pontról különböző zoomállásokban is készíthetünk fotókat anélkül, hogy újra kellene fókuszálnunk.
Távolságskálát a fókuszgyűrű mögött találunk, ezen szokás szerint méterben és lábban tüntették fel a fontosabb tárgytávolságokat, mint a 28 cm-es közelpontot, a 35 cm-t, a 50 cm-t, az 1 métert, valamint a végtelent.
Kapcsolóból kettő került objektívre, az automatikus és a kézi fókuszálást állító AF/MF és a stabilizátor ki/be kapcsolója.
Közelből távolra átfókuszálást igénylő videofelvételnél lehet érdekes kérdés az, hogy jelentkezik-e fókuszlégzés (focus breathing). Jelentjük: igen! Mértéke átlagos, közelpontra állított élességnél kicsivel nagyobb látószögünk van, mint végtelen tárgytávolságnál.
