Bevezető, felépítés
A Tamron az utóbbi két évben belehúzott a tükör nélküli fényképezőgépek készülő objektívek fejlesztésébe. Legalábbis a Sony E bajonettes full-frame szenzoros gépekhez mindenképpen. Persze jó lenne látni mikro NégyHarmados és egyéb MILC-eket a támogatott rendszerek között, de a legnagyobb felhasználó tábora egyértelműen a Sonynak van, így kézenfekvő, hogy a nagy profitot akkor érhetik el, ha erre fejlesztenek. (Más kérdés, hogy ha a leghosszabb bázis távolságú full-frame MILC-re kifejlesztenek egy objektívet, akkor a bajonettet cserélve és a bázistávolsághoz korrigálva a tubus elejét elviekben könnyen adaptálható lesz az optikai rendszer más full-frame MILC-ekhez is, fordítva viszont sokkal bonyolultabb, persze nem tudhatjuk, hogy a Tamron milyen bázistávolságra tervezett és hogy oldotta meg a Sony FE-re illesztést).
A lényeg azonban, hogy nem csak a tükörreflexessel dolgozó fotósok, de ma már a MILC rendszert használók egy része is választhat magának Tamron objektívet.
A nemrégiben bemutatott 28-75mm f/2,8 Di III RXD után idén a nagylátószög kedvelőinek jelentett be a Tamron egy új objektívet, a szintén Sony E bajonettre elérhető 17-28mm f/2,8 Di III RXD modellt.
A Tamron 17-28mm f/2,8 Di III RXD megjelenésekor már furcsának tűnt, hogy nem a szokásos 16-35mm-es gyújtótávolság tartományt választotta a gyártó, hanem megelégedett a 17-28 mm-rel. Ennek két oka lehet, az egyik, hogy a 28-75mm-hez gyönyörűen illeszkedik a nagylátószög 28 mm-es vége, ami viszont ennél talán nagyobb súllyal volt a döntés mögött, az a tömeg, hiszen egy rövedebb átfogású nagylátószögű zoomot fejleszteni kisebb optikai tagokkal lehetséges, amely jótékony hatású a tömegre.
Márpedig ahogy eddig láttuk, a full-frame rendszerre készülő Di III objektíveknél igyekeztek a tömeget visszafogni.
Egy átlagos 16-35mm f/2,8 objektív 600-700 grammot nyom (a Sony FE 16-35mm f/2,8 680 grammos), ezzel szemben a Tamron 17-28mm f/2,8 Di III RXD csupán 420 grammos! Nem mindegy!
A látószög teljes Leica képkocka méretű szenzor esetében 75-103,7 fok közötti lehet (a 16 mm-esek 107 fokig nyújtózkodnak).
Az optikai rendszert 13 lencsetagból építették fel, ezek között két aszférikus, egy hibrid aszférikus, két alacsony szórású és egy extra alacsony szórású tag is megtalálható a lehető legjobb képminőség elérése érdekében. Érdekes, hogy az objektív közelpontja a gyújtótávolságtól függ, hasonlóan a kompakt fényképezőgépek objektívéhez (és a 28-75mm-es Di III RXD-hez). Itt ugyanis a közelpont 17 mm-nél 19 cm, míg 28 mm-nél 26 cm, így maximális leképezési aránya 1:6 (28 mm-nél). A DSLR objektíveknél a legtöbb esetben még a zoomoknál is állandó közelpontunk van, kicsi és nagy gyújtótávolságnál egyaránt.
Az autofókuszt gyors és extra csendes léptetőmotorral (RXD – Rapid eXtra-silent stepping Drive) oldották meg, amely kedvező körülmények között valóban gyorsan fókuszba állítja az objektívet. A belső élességállításnak köszönhetően a frontlencse nem fordul el és nem is mozog előre-hátra az élességállítás során, a gyújtótávolság növelésével viszont az objektív hossza természetesen megnő.
A 42mm átmérőjű frontlencse elé 67 mm-es szűrőket tekerhetünk fel, ami elsőre nagynak tűnhet. Viszont így ugyanaz a 67 mm-es szűrő feltehető rá, mint ami a 28-75mm-re, és nem kell a két objektívre külön-külön szűrőket venni..
Az objektívhez hagyományos kialakítású szirom formájú napellenzőt mellékelik, na és persze az első és hátsó kupakokat is.
A specifikáció a Tamron 17-28mm f/2,8 Di III RXD adatlapján tekinthető meg.
Használati tapasztalatok
A Tamron 17-28mm f/2,8 Di III RXD objektív a nagy fényereje ellenére nem csak kicsi, de könnyű is. 420 gramm kupakok és napellenző nélkül, 480 gramm a fotós táskában (első hátsó kupakok + napellenző)
A hőstabil műanyag tubusú objektív több ponton rendelkezik időjárásállóságot biztosító szigeteléssel, a bajonett csatlakozó körül is, így mostoha körülények között is gond nélkül használható.
Az elöl elhelyezkedő zoomgyűrű kellően széles (3 cm) és könnyedén forgatható, akadást ennél az objektívnél sem tapasztaltunk. A teljes zoomtartomány kb. 65 fok elforgatással bejárható, így gyorsan áttérhetünk az enyhe nagylátószögről a komolyabb nagylátó állásra (az óramutató járásával megegyező irányba forgatva a zoomgyűrűt növelhető a gyújtótávolság, ahogy a Sony objektíveknél is).
Az élességet kézileg a hátrébb található gyűrűvel állíthatjuk be, ez csupán 1,5 cm szélességű, de ez is elég a kényelmes használathoz. A fókuszgyűrű elektronikusan vezérli a fókuszcsoportot mozgató motort, nincs közvetlen fizikai kapcsolat.
Gyors gyűrűforgatás esetén 90 fokkal bejárható a teljes fókusztartomány, de lassú forgatással finom beállítás is elérhető: lassan forgatva egy teljes fordulat (360 fok) is kevés, hogy végigjárjuk a fókusztartományt.
Távolságskálát nem építettek az objektívre, de egy hozzávetőleges skála megjelenik a váz kijelzőjén (Sony gépnél). Ugyanígy nincs kapcsoló sem a tubuson, az autofókuszt a vázon állíthatjuk át kézi üzemmódúvá.
Bár a forgatási sebességtől függő különböző áttétellel működő elektronikus fókuszvezérlés miatt a profi videózáshoz (follow fókusz) csak korlátozottan alkalmas a Tamron 17-28mm f/2,8 Di III RXD objektív, ha megelégszünk a vázunk autofókuszával, akkor a csendes élességállítás miatt mozgóképfelvételre is használhatjuk. Így aztán most is megnéztük, hogy milyen jellegű és mennyire erős fókuszlégzéssel kell számolnunk. Ennél az objektívnél a tárgytávolság csökkentése kisebb látószöget ad, de a változás csupán 4% körüli. Egyébként ez félig-meddig részletkérdés, mert a profi videózásnál nem csak a fókuszlégzés okozta látószög változás lehet zavaró, de az átfókuszálásnál a változó torzítás is, ami pedig itt is jelen van és tetten érhető: közelre fókuszálva más a torzítás, ami ígyis-úgyis észrevehető lenne.
