Tamron 17-28mm f/2,8 Di III RXD – teszt

0

Képminőség

Színhiba

A két alacsony szórású és az egy extra alacsony szórású tagból már sejthetjük, hogy a gyártó igyekezett jól korrigált, színhibától mentes objektívet fejleszteni. A puding próbája azonban az evés, így hát ezúttal sem úszta meg az objektív a színhiba tesztünket (sem), amelyen viszont jól látható, hogy nyitott blendén sincs jelentős laterális színhiba, sem 17 mm-nél, sem nagyobb gyújtótávolságon. 28 mm-nél viszont a sarkokban jól látható asztigmatizmus jelentkezett, ami kicsit meg is nehezítette az élességállítást („most vagyunk fókuszban, vagy inkább most?” kérdések zakatoltak a fejemben).

Megvizsgáltuk azt is, hogy a képek esetleg nem a beágyazott kromatikus aberráció profilnak és a szoftveres korrekciónak köszönhetően ilyen kis színhibájúak, de azt tapasztaltuk, hogy a beágyazott profilok megkerülését lehetővé tevő Capture One-nal Generic profilt választva is ugyanilyen mértékű a színhiba, tehát itt nem utólagos, szoftveres ügyeskedésnek köszönhető a jó eredmény.

Most sem hagytuk ki az optikai tengely irányában ható axiális (longitudinális) színhiba tesztelését, ami nem csak a kép szélén, illetve sarkaiban jelentkezik, de képközépen is ugyanúgy megjelenik, s főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten pirosas vagy zöldes elszíneződésként. Jelen tesztünk ezt az optikai hibát hivatott bemutatni.
A lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódó axiális színhiba a Tamron 17-28mm f/2,8 Di III RXD modell esetében elég jól látható nyitott blendén, a fókusz mögött kék, előtte piros auraként kontúros részek körül.

Színhiba (axiális)

Bokeh

A jó fényerő és a kedvező közelpont miatt készíthetünk kis mélységélességű képeket is, ahol a fókuszon kívül eső fényfoltok által alkotott bokeh remek képi hangulatot kölcsönözhet fotóinknak. Nem kérdés, hogy nyitott blendén ez képközépen szinte kivétel nélkül mindig kör formájú, a sarkokban viszont vagy körkörös, vagy lencse formát vesz fel, rekeszeléssel pedig egy ponton túl erős négyszögesedés jelentkezik. Ebben a tesztben tehát arra vagyunk kíváncsiak, hogy nyitott blendén hogyan alakul a bokeh formája képsarokban, mennyire jelentkezik az axiális színhiba a fénykörök peremén, illetve milyen rekesztől lesz látványos a sokszög forma.

Tapasztalatunk alapján nyitott blendén csak enyhe mértékű a lencse hatás a képsarkokban, az axiális színhiba viszont eléggé jól látható. Ha a képünk témája olyan, akkor ez még hozzá is tehet a képi hangulathoz, ha viszont a kék szín zavaróan hat a színkompozíció szempontjából (pl. sárgás-barnás színvilág), akkor kénytelenek leszünk utómunkával korrigálni, vagy szűkebb rekeszt választani.
A szűk rekesz okozta sokszögesedés egyébként F8-ig szinte egyáltalán nem észrevehető, de F8-nál is csak nagy méretben lehet látni.

Ellenfény, becsillanás

Mint nagylátószögű objektív, sokakat érdekelhet, hogy egy tájkép esetében mennyire okoz majd a közvetlen objektívbe sütő napfény becsillanást, illetve kontrasztvesztést.
A jó hír az, hogy becsillanás 17 mm-nél minimális, inkább a beszűrődés jelensége az erősebb. Kontrasztvesztés viszont nem igazán vehető észre.
A 28 mm-es végállásnál kicsit jobban látható a becsillanás, kontrasztvesztés (fátyolosodás) ez esetben is csak minimálisan érződik.

A lenti tesztképeket ellenfényben készítettük, majd F8-as rekesszel árnyékban is készítettünk egy-egy referencia képet (azonos záridővel).

Geometriai torzítás

A súlycsökkentés egyik következménye lehet, hogy a geometriai torzítás korrekciójára nem használnak fel plusz lencsetagokat. Erre a részre most kifejezetten kíváncsiak voltunk, de nem csalódtunk. Ugyan jól látható a geometriai torzítás mind 17 mm-nél, mint végállásban, de ezek mértéke nem elfogadhatatlanul nagy.

Van lehetőség a MILC-ekhez készített objektíveknél trükközni is, hiszen az objektív tartalmazhat profilt a korrekcióra, amelyet a váz, vagy RAW konvertáláskor a Lightroom fel is használhat. Itt azonban nincs ez kötelező érvényűvé téve, azaz alapesetben nem erőltetik ránk a szoftveres korrekciót.
A Lightroom egyébként azt mondja a beágyazott profilról, hogy csak a színhiba csökkentésére található benne adat. Pedig pont azt láttuk, hogy ennek megkerülése sem okoz eltérést sem a laterális, sem az axiális színhibánál. Torzítás csökkentéshez viszont nincs adat a beágyazott profilban, ami kicsit meglepő.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne lehetőség a torzítás utólagos korrekciójára, de ehhez meg kell várni a következő Lightroom frissítést, mert egyelőre a 28-75mm Di III-hoz ugyan van külső profil, de a 17-28mm Di III-hoz még nincs (Lightroom Classic CC v9-ben sem). A támogatott objektívek listája minden esetben ITT tekinthető meg.

Peremsötétedés

A képsarkok fényerő vesztesége viszonylag erős, akit ez zavar, utómunka során szoftveres korrekcióval orvosolhatja. Persze nem mellékes, hogy ilyenkor a képzaj is kicsit megnő majd ott, ahol erősebben kellett világosítani a képen. De alapvetően ez az az optikai hiba, ami a legfájdalommentesebben korrigálható, már persze ha meglesz hozzá a szükséges profil pl. Lightroomhoz.
A vignettálás nyitott blendén a zoomtartomány teljes egészében megfigyelhető, a rekeszelés visszafogottan tudja csak csökkenti a peremsötétedést, így F8-nál még mindig van elég jelentős vignettálás.

Makró, közelfényképezés

Közelfényképezésnél is jól használható a Tamron 17-28mm f/2,8 Di III RXD, amelynek közelpontja gyújtótávolságtól függően 19-26 cm között alakul. Mi 28 mm-es gyújtótávolságnál vizsgálódtunk, ahol 164 mm széles témával tudtuk kitölteni a teljes képmezőt, amely 1:4,5 leképezési arányt jelent.
Ennél sokkal érdekesebb kérdés azonban az, hogy milyen a torzítás. A helyzet az, hogy a közeli képeknél erősebb geometrikai torzítással kell számolnunk, ráadásul sík téma esetén még F8-nál sem kapunk éles képet a képsarkokban, ha képközépre fókuszálunk (enyhén ívelt a fókuszfelület). Sarokra fókuszálni ettől függetlenül lehet!

Képminőség

A Tamron 17-28mm f/2,8 Di III RXD nyitott blendén képközépen is remekül muzsikál, szép részletgazdagságot adva. A képsarkokban ennyire nem szép a felbontás, legalábbis nyitott blendén, F2,8-on. F4-nél viszont már a sarkok is kellemesek, F5,6-tól pedig az extrém külső képsarkokban is megszűnik az asztigmatizmus okozta lágyság.
A homogenitás tehát nyitott blendén közepesen jó csak, de a rekeszelés itt is kedvező hatású.

Az f/2,8 fényerő miatt (és a nagylátószögnek köszönhetően) asztrotájképezésre is alkalmas lehet az objektív, bár a képsarkokat érintő nyitott blendés asztigmatizmus miatt hoznunk kell kompromisszumot a képsarki képminőség terén.

Értékelés

A Tamron 17-28mm f/2,8 Di III RXD igazán kellemesen kis méretű és kis tömegű objektív. Képminősége képközépen remek, de a kis tömegért cserébe engednünk kell a képsarki élességből, legalábbis F2,8-F5,6 tartományban. Cserébe viszont az árcédulán sincs ijesztő összeg! Ez alapján tehát főképp a haladő amatőr fotósoknak és fotográfusoknak lesz jó választás ez a modell, akik nagy látószögű zoomból nem szeretnének nehezet és drágát vásárolni, viszont ha könnyű és még kedvező a tömege is, akkor hajlandók kisebb kompromisszumra.

A Sony kisfilmes képkocka méretű szenzorral szerelt E bajonettes MILC-ekhez fejlesztett nagylátószögű Tamron zoom közvetlen konkurense természetesen a Sony berkeiből kerül ki. A Sony FE 16-35mm f/2,8 GM profi objektív, ehhez mérten ára is borsos, 750-800e Ft közötti áron kapható. Nyilván ha lenne GM széria mellett „sima” G szériás az azért kedvezőbb árú lenne, de nincs. Ahogy a Sigmának sincs még egyáltalán ebben a tartományban MILC-hez fejlesztett objektíve. Azonban ez vélhetően jövőre változni fog, hiszen a DSLR-ekhez fejlesztett 14-24mm f/2,8 Art esélyes, hogy kap egy MILC frissítést és akkor már Sony E bajonettre is elérhető lesz.

A Tamron 17-28mm f/2,8 Di III RXD tehát jelenleg az egyetlen, kedvező áron beszerezhető f/2,8 fényerejű nagylátószögű zoom a full-frame szenzoros Sony MILC-ekhez. Az objektív ára bruttó 330 ezer Ft.

Tamron 28-75mm f/2,8 Di III RXD tesztfotók

Címlap kép és esküvői fotók: Irházy Melinda