Felépítés
Standard riporter zoomnak is nevezhetjük a 24-70mm-es tartományú, f/2,8 fényerejű objektíveket, amelyet minden magára valamit is adó gyártó készít. Ez alól a Tamron sem kivétel, ők 2012 év elején mutatták be az első ilyen modelljüket, amely optikai stabilizátort is tartalmazott. A 24-70mm f/2.8 Di VC USD után a második, átdolgozott kiadást 2017 júniusában jelentette be a japán gyártó. Ez a modell a G2 jelölést kapta.
Az új változatnál megtartották a korábbi verzió optikai felépítését, viszont az optikiai stabilizátor hatékonysága megnőtt, így akár 5 Fé előnyt is biztosíthat. A dupla processzoros fókuszmeghajtás miatt elviekben pontosabb autofókuszra is számíthatunk, és a Nikon változat már támogatja az elektronikus blendevezérlést is (csak az újabb Nikon vázakkal kompatibilis).
Az objektíven belül kettő extra nagy törési mutatójú (XR – eXtra Refractive Index) lencsetagot is felhasználtak, hogy a lehetőségekhez képest kisebb és könnyebb legyen az optika. A kiváló képminőséget három alacsony szórású (LD – Low Dispersion), három aszférikus és egy hibrid aszférikus lencsetag hivatott elhozni.
A frontlencse magnézium-fluorid bevonatot kapott, amely vízlepergető hatása miatt azt könnyebben tisztán tarthatóvá teszi.
Az élességállítást itt gyűrűs ultrahangos motor végzi, amely csendesen és gyorsan teszi a dolgát.
Az objektív belső élességállítású, így a frontlencse nem fordul el, és nem is mozog előre-hátra élességállítás során. A zoom használatakor az objektív hossza viszont jelentősen változik, míg 24 mm-es állásnál alig 12 cm hosszúság, 70 mm-nél már közel 15 cm-esre nyújtózkodik.
A 6,8 cm átmérőjű frontlencse elé 82 mm-es szűrőket tekerhetünk fel, a gyári csomagolásban egy automatikus retesszel ellátott szirom formájú napellenzőt is kapunk (a napellenző csak a rugós retesz elhúzása után tekerhető le, véletlenül nem fordulhat el).
Az objektív természetesen kompatibilis a Tamron Tap-in dokkolóval, amely lehetővé teszi az objektív finomhangolását.
A pontos specifikáció a Tamron SP AF24-70mm f/2.8 Di VC USD G2 adatlapján tekinthető meg.
Használati tapasztalatok
A Tamron 24-70mm f/2,8 Di VC USD G2 kategóriáján belül átlagos tömegűnek mondható, önmagában 900 grammot nyom, napellenzővel és első kupakkal együtt 970 grammos. Ennél találunk könnyebb és nehezebb objektívet is, igaz, az eltérés 200 grammon belül van, azaz a legkönnyebb, 800 grammos 24-70mm f/2,8 a Canonnál érhető el (nem a II-es verzió), míg a legnehezebb, közel 1,1 kg-os modellt a Nikon készíti.
A masszív és időjárásálló szigetelésekkel is ellátott tubusba épített optika zoomgyűrűje az objektív elején található. A széles és erősen bordázott gyűrűt kb. 80 fokkal kell elfordítani, hogy 24 mm-ről 70 mm-re állítsuk a gyújtótávolságot. Zoomolás közben a gyűrű nem akad, forgatása egyenletes.
Az élességállító gyűrű nagyjából középtájt található, a közelpont és a végtelen tárgytávolság közötti út 110 foknyi elfordítással járható be, így kézzel is nagyon precízen állíthatunk élességet. Az objektív közel parfokális működésű, azaz a 70 mm-es állásban fókuszált helyzet rögzítését követően nagyjából bármilyen gyújtótávolságnál megmarad az élesség. Igazság szerint csak 24 mm-nél észlelhető kis eltérés az ideálishoz képest, de ha nem teljesen nyitott blendén dolgozunk, akkor nagy eséllyel a 70 mm-nél rögzített fókuszú képek is elfogadhatóak lesznek. Ez olyan helyzetekben jöhet jól, amikor kevés a fény, de gyorsan kell gyújtótávolságot váltani és nem nagyon van idő a fókuszálás kivárására (pl. egy éjszakai tüntetés, vagy hogy kicsit szelídebbet említsünk, egy menyasszonytánc). Ilyen esetben elegendő egyszer beállítani a fókuszt, utána kézi fókusz módban rögzítve az élességet ugyanarról a pontról különböző zoomállásokban is készíthetünk fotókat anélkül, hogy újra kellene fókuszálnunk.
Távolságskálát a fókuszgyűrű mögé, a géphez közelre helyezték. Ezen a legfontosabb tárgytávolságokat tüntették fel, mint 38 cm, 50 cm, 70 cm, 1 méter, 3 méter és végtelen. A számszerű értékeket méterben és lábban is leolvashatjuk.
Az objektív bal oldalán két kapcsoló található, az egyik az optikai stabilizátort kapcsolja ki/be, míg a másik az automatikus és a kézi élességállítási mód között vált.
Jó fényereje és kedvező zoomtartománya, valamint kvázi parfokális működése miatt videózásnál is jól használható lehet az objektív, így az sem mellékes, hogy van-e fókuszlégzés (focus breathing). Tapasztalatunk azt mutatja, hogy közelpontra állítva az élességet egy kicsit nagyobb látószöget kapunk, mint végtelen tárgytávolságnál, tehát a jelenség megvan, mértéke átlagosnak mondható.
