Képminőség
Színhiba
A Tamron 35mm f/2,8 Di III OSD M1:2 csak egyetlen alacsony szórású tagot tartalmaz, így nehéz előre megjósolni, hogy mit várhatunk kromatikus aberráció terén. Jóllehet, a 35 mm-es gyújtótávolság és a viszonylag visszafogott fényerő okán túl ijesztő dolgok nem várnak ránk.
A tesztképünkből kapott eredmények alapján kijelenthető, hogy gyakorlatilag nincs laterális színhibája az objektívnek, még annyi sem, mint a 24 mm-es változatnál. További jó hír, hogy a sarkok nyitott blendén is élesek, nincs érezhető kóma (asztigmatizmus), amit már a kézi élességállítás során is éreztünk.
Megvizsgáltuk azt is, hogy a képek esetleg nem a beágyazott kromatikus aberráció profilnak és a szoftveres korrekciónak köszönhetően ilyen kis színhibájúak-e, (a Lightroom egyébként azt mondja, hogy a RAW fájlban beágyazott színhiba korrekciós profil található), de azt tapasztaltuk, hogy a beágyazott profilok megkerülését lehetővé tevő Capture One-nal Generic profilt választva sincs nyoma színhibának.
Most sem maradt el az optikai tengely irányában ható axiális (longitudinális) színhiba vizsgálata, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és nem csak a kép sarkában, de képközépen is ugyanúgy jelentkezhet. Nyomára főként a fókusz előtti és mögötti területeken bukkanhatunk zöldes illetve pirosas elszíneződés formájában. Gyakorlatilag ez a színhiba a különböző hullámhosszú fényeket különböző pontba fókuszálja az optikai tengely mentén, ezért alakulhat ki az éles, kontúros részek körül is színes aura, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelenhetnek ezek az elszíneződések.
A tesztképeken jól látható, hogy nyitott blendénél enyhén érezhető az axiális színhiba, amely a fókusz előtti részeknél pirosas, mögötte cián színben „pompázik”. Mértéke azonban nem zavaró, hiszen a lenti kivágások 1:1 nézetben láthatók, ami a 42 Mpixeles tesztkép miatt úgy jelentkezik egy szokványos Full HD 24″-os monitor esetében, mintha 2,2 méter széles nyomtatot nézegetnénk. A rekeszt szűkítve a színhiba mértéke még enyhébb lesz.
A Capture One-nal Generic profilt használva itt sem tapasztaltunk erősebb színhibát.
Bokeh
Standardhoz közeli nagylátószögű objektív révén itt már van lehetőség közelebbi témáknál a kis mélységélességgel játszani, jóllehet, ez 35 mm-es gyújtótávolságnál inkább az f/1,4, vagy f/1,8 fényerejű objektívek sajtsága. Azért itt is elérhető, hogy a háttér fókuszon kívüli fényfoljai szép bokeh-t adjanak. A bokeh tesztünkben annak járunk utána, hogy milyen hatása van a lencsetagoknak a fényfoltokra képközépen és képsarkokban, illetve hogy a rekeszelés mi módon befolyásolja a bokeh-t.
Ennél az objektívnél is azt tapasztaltuk, hogy a képsarkok felé közeledve a fényfoltok lencse formában jelentkeznek. Ez rekeszeléssel részben csökkenthető. F5,6-tól viszont ugyanúgy erősen láthatóvá válik a blende okozta sokszög forma, mint a 20 és 24 mm-es modelleknél, pedig ezt elsősorban inkább F8-tól szoktuk tapasztalni. Ha szeretjük a kerekded bokeh-t, akkor célszerűen F4-nél ne nagyon válasszunk szűkebb rekeszt, ha a háttérben lévő, fókuszon kívül eső fényforrásokkal szeretnénk játszani.
Ellenfény, becsillanás
Ha szeretünk úgy fotózni, hogy a képen a Napkorong is látszik, akkor lehet érdekes kérdés, hogy mit lép erre az objektív, lesz-e erős becsillanás, vagy kontrasztvesztés.
Egy-egy lencsecsillanás még adott esetben hangulati elem is lehet, de ha túl erős a hatás, akkor zavaróvá válhat.
A jó hír az, hogy a 20 és 24 mm-es változatokhoz hasonlóan itt sincs komoly becsillanás és a direkt betűző Nap szűk blendén sem okoz látható fényszórást (kontrasztvesztést).
A lenti tesztképeket ellenfényben készítettük, majd nyitott blendével árnyékban is készítettünk egy referencia képet (azonos záridővel).
Geometriai torzítás
Ismerve a Tamron Di III szériájú 20 és 24mm-es objektívjeit, kíváncsiak lehetünk rá, hogy vajon a 35 mm-es modell is annyira erős geometriai torzítással rendelkezik-e. Nos, a 35mm f/2,8 Di III OSD M1:2-nél már nincs olyan erőteljes hordótorzítás, mint a nagyobb látószögű modelleknél, itt tulajdonképpen elhanyagolható mértkű az egyenestől való eltérés.
Ha valakit még ez is zavar, utómunkával tudja korrigálni, hiszen a Lightroom is kínál külső profilt ehhez, így egy kattintással javítható ez a hiba (is).
Azért, hogy ne okozhasson gondot a tesztábránk viszonylag közelről történő fotózása (ami miatt más torzítást kaphatnánk, mint távoli témák esetében), most csak távoli témát, egy terembelsőt fotóztunk.
Peremsötétedés
Ahogy a 20 és 24 mm-es típusoknál, úgy itt is jelentős vignettálással találkozunk. Nincs azonban annyira erős képsarki sötétedése az objektívnek, legalábbis rekeszelve. F8-nál már csak a vájtszeműek látják a sarkok sötétedését.
Szerencsére ez az az optikai hiba, ami a legkönnyebben korrigálható utómunkával, ehhez pedig a Lightroom is kínál külső profilt, azaz egy kattintással korrigálható a képsarki fényerővesztés.
Makró, közelfényképezés
Ahogy a másik két Di III-as objektív, a 35 mm-es modell is képes 1:2 leképezési arányra a közelpontján. Ez 15 cm-es tárgytávolságnál (téma-szenzor távolsága) érhető el, amely a gyakorlatban 6,5 cm-es munkatávolságot jelent (téma-frontlencse távolsága). Ez esetben 67 mm széles témával tölthető ki a képmező (1:1,9).
Érdekes, hogy a geometriai torzítás itt már nem hordótorzítás jellegű, hanem párnatorzítás, amiből az is következik, hogy van olyan tárgytávolság, ahol egyáltalán nem torzít az objektív.
A képsarkoknál itt is érezhető, hogy nem teljesen tökéletesek, de ennek mértéke viszonylag kicsiny, így nehezen megállapítható, hogy asztigmatizmus okozza-e, vagy (és) a fókuszfelület elhajlása. A lényeg, hogy reprózásra közelfényképezésnél így csak korlátozottan alkalmas az objektív.
Képminőség
Mint láttuk, az objektív sok tulajdonságában már megmutatta kiváló képességeit, de a legfontosabb még hátra van: hogy milyen rajzolatot kínál.
A Tamron 35mm f/2,8 Di III OSD M1:2 esetében csak dícsérni tudjuk a tesztfotóinkon tapasztaltakat, hiszen nyitott blendén is kiváló minőséget kapunk, ráadásul ez nem csak a képközépre, de a kép szélére, sőt, az extrém képsarkokra is igaz! Természetesen van egy igen enyhe lágyság az extrém külső képsarkokban, de messze nem olyan mértékű, mint a 20 és 24 mm-es változatoknál!
Az éjszakai városképek szerelmesei is örömüket lelhetik majd az objektívben, ha nem egy apró, hanem egy olyan nagy méretű teret kell megörökíteni, ahol a nagyobb látószög már irreálisan szétnyújtaná, távolra tolná a távolabbi témákat. F11-es rekesznél már szép csillag formájúra húzza a pontszerű fényeket a szűk blende diffrakciója, F22-nél pedig ez már igazán látványos, amely nem csak városképeknél, de nappali, ellenfényes tájképeknél is mutatós lehet.
Ami pedig a makrózást illeti: remek leképezéssel dolgozhatunk, az enyhe nagylátószög miatt pedig környezetet is be tudjuk mutatni, jelentős perspektív torzulás nélkül. A feloldóképesség pedig ez esetben is fergetegesen jó, még nyitott blendén is.
Értékelés
A Tamron 35mm f/2,8 Di III OSD M1:2 sokak számára kedvenc lehet, hiszen a jó öreg 65 fokos látószöghöz közelit kínál, jó fényerő mellett. Míg a 20 és 24 mm-es objektívnél a kézi élességállítás során elég jelentősen változott az objektív optikai középpontja, ennél a modellnél ez már minimális.
35 mm-es gyújtótávolsággal a Sony full-frame szenzoros MILC-eihez a fényképezőgép gyártója a Zeiss Sonnar T* FE 35mm f/2,8 objektívet kínálja, ami a Tamron 35mm f/2,8 Di III OSD-nél is kisebb és könnyebb. Viszont ára is jóval magasabb, hiszen 270 ezer Ft-ért árulják.
Ha nagyobb fényerőben gondolkozunk, akkor ott van a Sony FE 35mm f/1,8, illetve a szintén Zeiss 35mm f/1,4-es Distagon, de előbbi 200 ezer Ft, utóbbi fél millió Ft. De ott van még a Sigma 35mm f/1,4 DG DN | Art is, az előző kettő között, 270 ezer Ft-ért
A konklúzió itt az, hogy ha a legjobb áron keresünk fix 35mm-es objektívet Sony E bajonettel, de nem ragaszkodunk az F2,8-nál jobb fényerőhöz, akkor a Tamron 35mm f/2,8 Di III OSD verhetetlennek tűnik a maga 140 ezer Ft-os árával. De akkor is ez bizonyul a legjobbnak, ha a legkönnyebb objektívet keressük.
Mindezek mellett az alacsony ára ellenére a képminősége is kíváló!
Mindent összevetve, ha fontos a jó közelfényképezés, ha fontos a könnyű kialakítás, ha szeretnénk igen kedvező áron beszerezni egy 35 mm-es nagylátószögű fixet, amelynek a képminősége nyitott blendén is remek, de nem igényeljük az extra nagy fényerőt, akkor a bőséges kínálat ellenére a Tamron 35mm f/2,8 Di III OSD M1:2 tűnik jelenleg a legjobb választásnak, legyen szó akár amatőr fotósról, akár befutott fotográfusról.
A Tamron 35mm f/2,8 Di III OSD M1:2 egyelőre Sony E bajonettel érhető el, ára – ahogy említettük – 140 ezer Ft.
Mivel egyidőben járt nálunk mind a három (20mm, 24mm és 35mm) fix objektív, így a lehetőségekhez képest igyekeztünk mindhárommal a lehető legtöbb szóba hozható témát lefotózni. Tekintettel arra, hogy közelfényképezéshez is igazán jók ezek az objektívek (1:2 leképezési arányt kínálnak), így makró jellegű fotókat is készítettünk, de nem maradtak ki természetesen az épületfotók, na és persze a remek fényerő miatt asztrotájképeket is készítettünk. Igaz, az első alkalommal enyhén bepárásodott az égbolt, ami miatt enyhe halo figyelhető meg a csillagok körül, de nagy szerencsénkre a tesztidőszak utolsó éjszakáján ismét derült égboltnak örvendhettünk, így megismételtük az éjszakai tesztképeket is – de ezúttal már a Hold fénye mellett.
A beltérben készült képeinkénél modellünk Szabó Nikolett volt, akit még tavaly év végén, a Tamron 35mm-es Di III objektív magyarországi Premierjén fotóztunk.
