Képminőség
Színhiba
A kis tömeg mindig felveti azt a kérdést az emberben, hogy vajon alkalmaztak-e kellő számú és kellő minőségű lencsetagot az optikai hibák csökkentésére, kiküszöbölésére. Az előző oldalon már láthattuk, hogy igazán nem fukarkodott a gyártó az alacsony szórású tagokkal, így minden esély megvan rá, hogy enyhe színhibával kell csak szembe nézzünk.
Tesztfotóink igazolják is a nem kevesebb, mint hat alacsony szórású tag hatékonyságát, amelynek köszönhetően színhiba szinte egyáltalán nem jelentkezik, talán ez alól csak a 180 mm-es gyújtótávolság a kivétel, ahol enyhe piros-cián aura látható a világos élek mentén.
Színhiba (laterális)
Megvizsgáltuk az optikai tengely irányában ható axiális (longitudinális) színhibát is, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és nem csak a kép sarkában, de képközépen is ugyanúgy jelentkezik, s főként a fókusz előtti és mögötti területeken lehet tetten érni. Gyakorlatilag ez a színhiba a különböző hullámhosszú fényeket különböző pontba fókuszálja az optikai tengely mentén, ezért alakulhat ki az éles, kontúros részek körül is színes aura, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelennek ezek az elszíneződések.
Jól látható, hogy ennél az objektívnél ez a színhiba is kiválóan korrigált, így nyitott blendénél 1:1 nézetben sem észlelhető ilyen színhiba (a nyitott blendés képet nagyban megnyitva viszont a kép széleinél ismét jelentkezik a piros-cián laterális színhiba, amely F5,6-nál teljesen megszűnik).
Bokeh
Remek fényerejű kis tele zoomról lévén szó nyilván nem mindegy, hogy milyen a háttérben (vagy előtérben) lévő fényfoltok megjelenése. A bokeh nyitott blendén, 180 mm-nél a képsarkokban szokás szerint enyhén lencse formájú.
A rekesz szűkítésével a képsarkoknál látható lencse szerű forma is kezd megszűnni, F5,6-nál már csak minimális eltérés van a körköröshöz képest.
A rekeszelés viszont a lekerekített lamellák ellenére behozza a sokszögesedés jelenségét, ami F8-nál már jól látható.
Ellenfény, becsillanás
Teleobjektíveket ritkábban használunk direkt ellenfényben, de ettől függetlenül még érdekes lehet, hogy mennyire tűri jól az objektívbe tűző napfényt. 180 mm-en ne is próbáljunk betűző napfénnyel fotózni, mert adott esetben ez már károsíthatja a zárszerkezet vékony blendéit, így mi is csak a 70 mm-es gyújtótávolságnál vizsgálódtunk.
A Tamron 70-180mm f/2,8 Di III VXD ellenfényben néhány erős becsillanást produkál, illetve nyitott rekesznél a kontrasztvesztés, szóródás is érezhető, utóbbi azonban rekeszeléssel némileg csökkenthető.
A lenti tesztképeket ellenfényben készítettük, majd az F8 rekesszel készült képpel azonos zársebességgel árnyékolt objektívvel is készítettünk egy referencia képet (a Napkorongot azonban úgy tűnik nem sikerült teljes mértékben kitakarni, a bal alsó sarokban egy minimális csillanás így is maradt, de az eredeti, szóródás nélküli kontraszt így is megfigyelhető).
Geometriai torzítás
A viszonylag kis átfogású teleobjektíveknél többnyire a zoom elején enyhe hordótorzítást, majd kis zoom után már párnatorzítást tapasztalhatunk, amely azonban végállásban sem szokott túl erős lenni.
Itt azonban csak részben látjuk ezt. Míg 70 mm-nél igazán minimális hordótorzítást mutat az objektív, ami 95 mm-nél már enyhe párnatorzításba megy át – eddig tehát papírforma szerint teljesít az objektív –, 120 mm-nél már jól látható a párnatorzítás, amely 180 mm-nél már igazán jelentőssé válik.
A Sony A7R II vázon bekapcsolhatjuk a torzítás korrekciót, amely csökkenti a geometriai torzítást, nem csak JPEG, de RAW formátumnál is: Lightroom esetében aktiválja az Adobe torzítás csökkentő profilját (amit kikapcsolhatunk, vagy mértékét is módosíthatjuk, szemben a beágyazott profilokkal), míg Capture One-nál beágyazott profilt mutat (amit persze felülbírálhatunk).
Ezúttal is megvizsgáltuk mindkét esetet, csak hogy látható legyen, milyen torzítás lesz a végeredmény, ha engedélyezzük a szoftveres torzítás korrekciót.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
A képsarkok fényerő vesztesége a teljes zoomtartományban jelen van nyitott blendén, a leginkább a 180 mm-es tele végnél jelentkezik. A rekesz szűkítésével természetesen a hatás csökkenthető, F5,6-nál már nem jelentős a vignettálás, F8-nál pedig szinte alig látható.
Hozzá kell tennünk ezúttal is, hogy a peremsötétedés az az optikai hiba, amit a legkönnyebben és legkevésbé képminőséget rontó módon korrigálhatunk. Ehhez is elérhetők automatikus korrekciót lehetővé tevő profilok a Lightroomhoz, amik ugyan nem végeznek 100%-os munkát, de jelentősen csökkenthető a képsarki besötétedés, annyira, hogy az már ne legyen feltűnő.
Peremsötétedés
Makró, közelfényképezés
A közelpont a legtöbb tükörreflexes géphez készült objektívvel ellentétben nem fix a teljes zoomtartományban, hanem 70 mm-es gyújtótávolságnál kisebb, míg 180 mm-es tele végnél távolabbi. A közelpont változását a gyújtótávolság függvényében az alábbi grafikon mutatja (szaggatott vonallal a polinomiális közelítés látható):
A legjobb nagyítást itt 70 mm-es gyújtótávolságnál kapjuk, ahol kézi fókusszal 1:2 leképezési arányt is elérhetünk, azaz 70 mm szélességű téma is kitöltheti a teljes képmezőt. Ehhez 9,5 cm-es munkapont (frontlencse – téma távolsága), illetve 26 cm-es tárgytávolság (szenzorsík – téma távolság) tartozik.
Tele végnél közel 160 mm szélességű a lefedett kép, ekkor 66 cm a munkapont 85,5 cm tárgytávolság mellett.
Közelfényképezés – makró (F8 rekesznél)
Jól látható azonban, hogy 70 mm-nél közelponton milyen erős a fókuszmező elhajlás, amely miatt sík témák fotózására, repróra nem igazán alkalmas ez az objektív. Kisebb témáknál, virágoknál, bogaraknál nem lesz annyira feltűnő a képsarkok torzulása, bár a tesztfotó galériánkban lévő néhány makróképnél is érezhető ez a hatás.
Képminőség
A Tamron 70-180mm f/2,8 Di III VXD eddig vegyesen szerepelt, a színhiba mentessége kiváló, a torzítása elfogadható mértékű, az ellenfényállósága is hasonlóképp elfogadható, a közelfényképezési képességei átlagon felüliek, bár a hajlott fókuszmező miatt használhatósága részlegesen korlátozott.
Ezeknél azonban sokkal fontosabb, hogy milyen rajzolatot kapunk, mind nyitott blendén, mind rekeszelve, képsarkokban és képközépen egyaránt.
A készült tesztfotók alapján kijelenthető, hogy az objektív nyitott blendén egy hajszálnyit lágyabb képet ad, mint rekeszelve, amely valahol normális jelenség (szférikus hiba). Ennek mértéke azonban bőven elviselhető – nyilván nem is szabad azt várni, mint egy 1,5 kilós, egy millió Ft-os modelltől.
A homogenitás is jó, a képsarkokban csak nyitott blendén tapasztalni minimális felbontás csökkenést a képközéphez képest, zavaró mértékű asztigmatizmusnak, kómának nem találtuk nyomát.
Részletekért javasoljuk végignézni, illetve letölteni a tesztfotóinkat.
Értékelés
A Tamron 70-180mm f/2,8 Di III VXD tesztelésének elején kissé szkeptikusan indultam neki a feladatnak, a kis tömeg miatt óhatatlanul motoszkált bennem a kisördög, de az első néhány tesztfotó után bizonyossá vált, hogy nem lesz itt komoly minőségi probléma, majd a teszt végére kiderült, hogy gyakorlatilag egyáltalán nincs. Az a minimális lágyság, amit a nyitott blendénél kapunk, az bőven elfogadható mértékű még 42 Mpixelnél is, egyedül talán a 70 mm-es „szupermakró” közelfényképezésnél érzem azt, hogy adódhatnak olyan helyzetek, amikor a fókuszfelület elhajlás miatt nem tudunk majd olyan fotót készíteni, amit egy ízig-vérig makróobjektívvel lehetne. De természetesen ez nem is lehet cél, így is klasszisokkal többet nyújt ez a 70-180mm-es modell ezen a téren, mint bármelyik másik 70-200-as objektív.
Összességében tehát jó véleményünk alakult ki a Tamron 70-180mm f/2,8 Di III VXD-ről, igazán kényelmes volt vele fotózni, sosem éreztem azt, hogy nehéz lenne. Az objektív egyelőre csak Sony E bajonettel érhető el (nagyon bízom benne, hogy előbb-utóbb érkeznek a Canon RF és Nikon Z bajonettes változatok is!).
A Sony E bajonettre készült 70-200mm f/2,8 objektívek között a Sonyn kívül egyelőre csak a Tamron kínál hasonló gyújtótávolság tartományú és fényerejű modellt (a Sigma idén második félévben hozhatja ki a 70-200mm f/2,8 DG DN | Sports objektívét). A Sony a 70-200mm f/2,8 GM OSS objektívjeit bruttó 1,1 millió Ft-ért kínálja. Nyilván a profi felhasználásra szánt objektív nem is lehet az amatőr fotósok, illetve fotóművész lelkek pénztárcájának barátja, de számukra itt a Tamron 70-180mm f/2,8 Di III VXD, amely mindössze 550 ezer Ft-ba kerül.
Tesztfotóink (a képre kattintva a tesztfotó galéria új ablakban nyílik meg!):
