Felépítés
A Tamron jóideje kínál 70-200mm-es tartományban kiváló, f/2,8 fényerejű telezoomot, azonban nem mindenkinek van szüksége ekkora fényerőre, na és persze nem mindenkinek van annyi elkölthető pénze, amennyibe az f/2,8-as kerül. Ráadásul mind a Canon, mind a Nikon kínál saját márkán belül 70-200mm f/4-es modellt is, így joggal várható a Tamrontól is, hogy ő se hagyja üresen ezt a piaci rést.
A gyártó végül ez év elején jelentette be a 70-210mm f/4 Di VC USD modellt, amelyet természetesen full-frame szenzoros DSLR-ekkel is használhatunk.
A szokásosnál egy hajszállal jobb tele vég nem sokat számít, de mégis jobban néz ki, mint ha 70-200mm volna. A dolog ezen része már pszichológia.
A objektívbe 20 lencsetag került, ezek közül három alacsony szórású (Low Dispersion),ami a kromatikus aberráció csökkentését szolgálja.
A belső zoom és belső élességállítás miatt az objektív fix hosszúságú, sem a gyújtótávolság sem a fókusz változtatásakor nem változik a hossza.
A belső zoom miatt egyébként olyan kérdésekkel sem kell foglalkoznunk, hogy lefelé irányuló objektívnél kicsúszik-e a zoom nagyobb gyújtótávolság felé, avagy sem (nyilvánvaló, hogy nem).
A közelpont csupán 95 cm, amely miatt a Canon és Nikon modellekénél nagyobb leképezési arány érhető el, itt 1:3,1 a maximum (oké, a Nikonhoz képest ez nem sokkal van előrébb, de a Canont szépen lepipálja).
A rekeszt 9 lekerekített lamella alkotja, remélhetőleg ez szűkebb blendénél is szép háttérelmosást és bokeht ad majd.
Az élességállítást ultrahang frekvenciájú motor végzi, amely csendben és gyorsan teszi a dolgát. A gyenge fényben is berázásmentes képekért 4 Fé hatékonyságú optikai stabilizátor siet segítségünkre, azaz elviekben 210 mm-es gyújtótávolságnál még 1/13 mp is kézből kitartható – persze embere válogatja.
A frontlencse szűrőmenete 67 mm-es szűrőt fogad, mögé pedig a gyári, szirom formájú, bajonettes napellenző tekerhető fel. Tokot, illetve állványgyűrűt nem kapunk az objektívhez alapesetben, de utóbbi – amely Arca Swiss kompatibilis talpban végződik – opcionálisan beszerezhető (Tamron A034TM-et kell keressük, ára 40 ezer Ft).
Használati tapasztalatok
Amióta a Tamron 2016-ban bevezette az új SP dizájnt, nem lehet ok panaszra. Szerintem gyönyörű a bajonett körüli ezüstös csík és a kapcsolók formája is tetszetős. Igaz, időjárásállóságról nem ír a gyártó ennél az objektívnél, de a bajonett csatlakozó körül ott a gumi csík, így por, vagy nedvesség nem juthat innen be a gépbe (vagy objektívbe).
Az objektív nem túl nehéz, de azért a pillekönnyű objektívek közé sem sorolnám, nagyjából úgy skatulyáznám, hogy a képességei alapján indokolt tömeggel rendelkezik – ami egyébként azt jelenti, hogy kicsit kevesebb, mint 1 kilót nyom, szóval érezni fogjuk a csuklónkon, hogy nem egy 50-es fix van a vázon, de nem lesz kényelmetlenül nehéz.
A zoomgyűrű az objektív elején található, kellően széles, bár visszafordított napellenzővel nem tudjuk használni. A fókuszgyűrű nagyjából az objektív hosszának közepénél foglal helyet, ennek bordázata jóval enyhébb, mint a zoomgyűrűé.
A teljes zoomátfogás bejárásához a zoomgyűrűt elegendő 75 fokkal elfordítanunk, így gyorsan ráközelíthetünk a kiszemelt témára. A zoomgyűrűn a 70, a 100, a 135 és a 210 mm-es gyújtótávolságot tüntették fel.
A zoomgyűrűénél jóval finomabban állítható az élességállító gyűrű, hiszen a közelpontról végtelenig mintegy 165 fokot kell forgatnunk, ennek köszönhetően kellően precíz lehet a kézi élességállítás. Viszont nem elég egy gyújtótávolságnál élességet állítani, ha zoomolni is akarunk, hiszen a parfokális tulajdonsága miatt a zoomgyűrű forgatásakor a beállított élesség elmászik.
Mivel az objektív ultrahang motoros, a fókuszgyűrű az automatikus élességállítás során nem fordul el, viszont bármikor után állíthatunk a gyűrű elfordításával (Full Time Manual Focus). Ez alól kivételt képez a fényképezőgép folyamatos AF üzemmódja, hiszen ez esetben hiába tekerjük el kézzel a fókuszt, a gép mindig utána fog állítani.
A távolságskálát ezúttal a szokásostól eltérő módon a zoomgyűrű és a fókuszgyűrű közé helyezték, ezen a legfontosabb tárgytávolságokat tüntették fel, mint 0,95; 1,1; 1,5; 2; 3; 5; 10 méter, valamint egy végtelen végtelen jelzést is. Mélységélesség skálát viszont nem kapunk.
Túl sok kapcsoló nem került az objektívre, a tubus bal oldalán mindössze az AF/MF és a stabilizátor ki/bekapcsolója található.
A gyújtótávolság alapján ez az objektív már akár természetfilmek készítésére is alkalmas lehet, de akár egy esküvőn is jó szolgáltatot tehet, így a profi cinametográfusok számára nem mellékes, hogy a fókuszálás során változik-e az objektív látószöge. Jelentős fókuszlégzés (focus breathing) esetében a fókuszon kívüli fényköröcskékről a témára való fókuszáláskor nem túl szép látószögcsökkenést (vagy növekedést) kapnánk, ami kissé olyan hatást adna, mint ha még a zoomot is tekertük volna.
Nos, a tapasztalatok alapján elmondható, hogy itt elég jelentősen lecsökken a látószög, ha közelpontra fókuszálunk, tehát erős fókuszlégzéssel kell számolnunk. Viszont ennek pozitív hatása is van, hiszen így a közelfényképezésnél még nagyobb lehet a leképezési arány.
