Felépítés
Bemutatás
A cserélhető objektívek között ritka madár a nagy zoomátfogású optika. Az ultrazoomoknál nem ritka 30-50x-es átfogásról csak álmodhatunk, bár minőségi kérdések miatt nem biztos, hogy minden MILC vagy DSLR tulaj álmában szerepel ez a zoomátfogás. Ebben a szegmensben már a 10x-es zoom is kuriózumnak számít, így nincs is sok ilyen jellegű objektív.
Szerencsére most sem kellett csalódnunk a japán Tamronban, melynek kínálatában az utóbbi időben több 10x-es (vagy nagyobb) átfogással rendelkező, úgynevezett utazózoom objektív jelent meg. Néhány éve még a DSLR piacon serénykedtek ezen a téren, de az utóbbi időben a MILC fényképezőgépekre is kiadtak néhány hasonló optikát.
A Tamron 14-150mm F3,5-5,8 Di III-at Mikro 4/3-os gépekhez tervezték, vagyis a Panasonic és az Olympus rendszerkompaktjaira csatlakoztatható. Érkezését már tavaly év elején megszellőztette a gyártó, akkor még optikai stabilizátoros (VC) változatot ígérve. A megjelenés végül az idei nyárra tolódott, de már stabilizátor nélkül. Ennek oka az, hogy az Olympus eleve szenzor mozgatásos stabilizátort használ, tehát nincs sok értelme az objektívbe is rezgéscsillapítást építeni, a Panasonic pedig egyre több fényképezőgépet ad ki szenzoros stabilizálással, így a jövőben ezekhez sem kell majd az optikában megbújó stabilizátor.
A Mikro 4/3-os rendszer szenzorméretéből adódóan 2x-es gyújtótávolság szorzóval számolhatunk, így kisfilmes értéken 28-300mm-nek megfelelő gyújtótávolságot kapunk, ami 10,7x-es zoomnak felel meg, 75°22′ – 8°15′ látószöggel. Hellyel-közzel tehát egy igazi mindenes az új Tamron. Akár ezzel az egy objektívvel leélhetjük teljes amatőr fotós pályafutásunkat. Azért csak amatőrt, mivel az F3,5-5,8 fényerő azért nem a profi optikák sajátja, de ha azt vesszük, hogy 14-42mm-es kitoptikák többségénél csak egy lépéssel rosszabb (az is csak tele végen), akkor azért egy egész használható „igásló” képe bontakozik ki előttünk.
A rekeszállítás is a szokott módon, a gépen történik. Nagylátószögnél F3,5, tele állásban F5,8 rekeszértéktől dolgozhatunk, mindkét esetben F22-ig. Sajnos a fényerő elég gyorsan romlik. 17mm-nél már csak F4,0, 28mm-nél pedig F4,5 rekeszt kapunk nyitva. F5,0 a nyitott rekeszérték 40mm környékén, míg 60mm-től F5,6-ra romlik a fényerő. 80mm fölött az optika eléri a tele végen is tapasztalható 1:5,8-as nyílásviszonyt.
Az objektív 17 lencsetagot kapott 13 csoportba rendezve, köztük egy LD (alacsony szórású), két AD (rendellenes szórású), két öntött üveg aszférikus és egy hibrid aszférikus lencsetaggal, melyek a képminőséget hivatottak javítani.
Fém-fekete és tiszta fekete színváltozatban vásárolható meg. Mérete és 285 grammos tömege a hasonló DSLR objektívekhez viszonyítva nagyon baráti. Apró és könnyen hordozható objektívről beszélhetünk, bár mérete és súlya megegyezik a kategória ugyanilyen átfogású MILC konkurenseivel.
Ugyanehhez a csatlakozó bajonetthez két konkurens jöhet szóba első körben: az Olympus M.Zuiko 14-150mm F4,0-5,6, és a Panasonic G Vario 14-140mm F3,5-5,6 ASPH. POWER O.I.S. Az előbbi ugyanolyan átfogású, de nagylátószögnél rosszabb fényerejű, az utóbbi leheletnyivel kisebb zoomot, de ugyanennyivel jobb fényerőt és optikai stabilizátort is kínál, így a régebbi Panasonic gépeken is lesz remegéscsillapításunk.
Alaptartozékként az elmaradhatatlan első és hátsó műanyag védőkupak mellett egy virágszirom alakú napellenző jár hozzá.
Használati tapasztalatok
A 3rd party gyártók termékeivel – mint amilyen a Tamron is – gyakran előfordul, hogy olcsóbb változata ugyan a gyári objektíveknek, de kialakításra egy kicsit „sárgább és savanyúbb”. Nos, tesztalanyunkról ez nem mondható el. Amatőr utazózoomhoz képest kiválóan összerakott, nagyon jó anyagminőség jellemzi. A tubus külső része, különösen a bajonett környékén fém, belül és a frontlencse felé haladva praktikus okokból inkább műanyag, de az illesztések és az összeszerelés minősége is nagyon jó.
Az objektív mechanikailag is teljesen egyben van. Kapcsolót nem sokat találni rajta, az egy szem LOCK feliratún kívül. Ezzel a zoomgyűrű elfordulása rögzíthető 14mm-es nagylátószög állásban, így a rázkódástól nem állítódik el. Vagy egy még bejáratós objektív volt nálunk, vagy kicsit pesszimista volt a gyártó, de a próbánk során kikapcsolt zoomgyűrű rögzítővel sem volt hajlamos ilyesmire az objektív.
A széles zoomgyűrű határozottan, de cseppet sem szorulva jár a teljes tartományában, ami kb. 75-80 fokos jobb fordulatot jelent. Maga a gyűrű 41 mm széles, rajta több mint 3 cm-es, kényelmes, fekete, rovátkolt gumiborítással, úgyhogy bármikor megtaláljuk úgy is, ha nem pillantunk az optikára. A gyűrű belső végén fehérrel festették fel a fontosabb gyújtótávolság értékeket (14-25-35-50-70-100-150), de a fémszínű változaton ez néha nehezebben olvasható, mint a feketén. Tele végállásban két műanyag, teleszkóposan kitolódó belső tussal hosszabbodik meg az objektív, eredeti 80 mm-es hosszáról. kb. 42mm-rel megnyújtva.
A frontlencse külső peremén a napellenző felhelyezésére szolgáló műanyag bajonettet, belső peremén 52mm-es szűrőmenetet találunk. Élességállítás közben a frontlencse nem fordul el, így polárszűrő is kényelmesen használható.
A másik, csatlakozóbajonett felőli végen egy vékony élességállító gyűrű kapott még helyet, melyen kb. 1 cm széles szintén barázdált, de műanyagból készült borítás található. Teljesen körbefordítható, vagyis elektronikusan vezérli a fókuszálást. Könnyebb elfordítani mint a zoomgyűrűt, de ez nem jelenti azt, hogy laza vagy lötyögős lenne.
Az automata élességállításért egy léptetőmotor (Stepping Motor) felelős. Amellett, hogy az általunk használt Olympus OM-D E-M5-ön villámgyors volt az autofókusz, a hangját sem lehet hallani.
