A hisztogram ma már sok-sok fényképezőgép alap szolgáltatásai között is megtalálható, így nem csak a profik, de a haladó amatőr, vagy akár a hobbifotósok is használhatják azt.
Azt vélhetőleg mindenki tudja már, hogy a hisztogram nem más, mint a képen található képpontok világosságbeli eloszlását mutató diagram.
Bal szélén a teljesen sötét, jobb szélén a teljesen világos képpontok száma látható, azaz az x tengelyen a világosság, y tengelyen a mennyiség szerepel. Mindez persze világosságbeli hisztogram esetén csak a szürkeárnyalatos képre vonatkoztatva.
RGB hisztogram esetében már a vörös, zöld és kék csatornákra külön megtekinthető ez eloszlás, amelyből elviekben meghatározható, hogy mennyi bebukott, illetve túlvezérelt rész található a képen.
A hisztogram azonban önmagában, a kép ismerete nélkül nem mond semmit.
A fenti képből is csak annyi derül ki, hogy nincs bebukott része a képnek, kiégett rész pedig igen csekély. Arról azonban nem ad információt, hogy maga a kép helyesen exponált-e, annak ellenére, hogy az ábrán látható a „Good Exposure” felirat, s ráadásul a hisztogram csúcsa is itt található. Ha a téma ugyanis a középszürkéhez képest jóval világosabb, mondjuk egy nyomtatott betűket tartalmazó fehér lap, akkor egy ilyen képnél a fenti hisztogram azt mutatja, hogy jelentősen alulexponált a kép. Ugyanakkor ha invertáljuk a dolgot és egy fekete lapot képzelünk el fehér betűkkel, akkor pedig azt jelenti, hogy jelentősen túlexponált.
A fehér lap fekete betűkkel esetében nagyjából ilyesmi lenne a helyes expozíció hisztogramja:
Míg a fekete lap fehér betűkkel így mutatna jól:
Látható tehát, hogy a hisztogram önmagában nem sokat árul el arról, hogy a kép helyesen, vagy helytelenül van-e exponálva, problémás-e a bebukott vagy kiégett részek mennyisége, hiszen ez csak akkor kap értelmet, ha a hozzá tartozó képet is látjuk. Azaz egyáltalán nem az a jó kép, ami a fenti első ábrán látható. Az csak akkor igaz, ha középtónusú a témánk, homogén világítással, árnyékok és erős csúcsfények nélkül és mi is így akartuk megörökíteni.
Az sem mindegy, hogy a bebukás, vagy kiégés a kép mely részén és milyen mértékben jelentkezik. Egy téli havas tájképnél pl. nem óriási probléma, ha a havas rész egy kisebb területén kiégés tapasztalható, hiszen a hó ilyen, részletet pedig úgysem vesztünk ezáltal (hasonlóképpen egy nyári tájképnél a felhőzet egy kisebb területének kiégése sem jelent katasztrófát).
A témáról bővebben Matt Granger fotós beszél az alábbi videóban, amelyben három fontos tényt is megemlít:
- nincs ideális hisztogram, minden téma más és másféle hisztogramot mutat ideális expozíció esetén (lásd fent)
- a fényképezőgépeken látható hisztogram a gép JPEG motorjával készült kép hisztogramja, nem a RAW fájlé
- azonos érzékenységet, rekeszt és zársebességet tartva ugyanaz a téma más hisztogramot mutat, ha objektívet cserélünk
