A gyűrű(szipka) hordozója
A Casio cég elődje, a Kashio Seisakujo, 1946-ban kezdte meg működését egy tokiói, 29 éves fiatalembernek köszönhetően. A fiatalembert Kashio Tadaonak hívták, így a név ismeretében már világos a vállalat későbbi elnevezése is: családneve latinos írásmódját használta. A céget nyugodtan nevezhetjük családi vállalkozásnak, hiszen az indulásból az említett úriember három öccse is kivette részét. Tadao a háború előtt és alatt egyszerű gyári munkásként, esztergályosként dolgozott, de jó technikai érzéke miatt főnöke beiratta a Wasada politechnikumba, amely ma Wasada Egyetemként üzemel.
Első saját terméküket a háború utáni korszak szerény igényei ihlették, és mondhatni igen egyedi ötlet volt. Az ujjra húzható gyűrűszipka felső részébe betett cigarettát az alsó részen lévő szipkán keresztül úgy szívhatta el tulajdonosa, hogy két dolgos kezét lefoglalta volna. Ráadásul szinte a teljes szál „elfogyaszthatóvá” vált, ami a háború utáni ínséges időkben komoly érvnek számított. Nem csoda, hogy az újszerű szipka nagy siker lett és megalapozta a cég anyagi helyzetét, mely ekkoriban külső megrendelésre mikroszkóp alkatrészeket és fogaskerekeket is gyártott.
A termékeknél jól jött Tadao fémmegmunkálási ismerete, később pedig elektronikai tanulmányai is. A Kashio testvérek 1949-ben egy tokiói kiállításon egy új termékre, az elektronikus számológépre lettek figyelmesek, és úgy határoztak, hogy megalkotják saját kalkulátorukat. A hasonló szerkezetek addig mechanikusan, főleg fogaskerekek révén működtek, melyeket a használójuk egy hajtókar, vagy motor segítségével hozott működésbe. Kashióék a szolenoidos, vagyis relés megoldást választották, melynél egy tekercsen keresztülhaladó áram elektromos mezőt indukál, mely elmozdítja a közepén található vasmagot. Ezáltal az elektromos energia mozgási energiává alakítható.
Saját számológépük – Japán első elektromechanikus kalkulátora – 1954-ben készült el és 1957-től volt kapható Casio 14-A néven. Mérete íróasztalnyi volt, tömege pedig 140 kiló, és mindezért 485 000 japán yent kértek, ami akkor (és most is) hatalmas összegnek számított. Ebben az évben alakult meg a Casio Computer Co., Ltd., melynek elnöke a testvérkvartett atyja, Kashio Shigeru lett, öt év múlva pedig Tadao kerül az elnöki székbe.
Kalkulátor-király
Ahogy a cégnévből is kitűnik, a Casio komoly szeletet kívánt kihasítani az éledező japán számítástechnikai iparból, ami igen korán sikerült is neki. Mivel számológépei is irodai felhasználásra készültek, kézenfekvő volt, hogy a számítástechnikát is ebből az irányból közelítik meg. Az 1961-ben kiadott Casio TUC Compuwritert a szakirodalom az irodai számítógépek elődjének tekinti. A készülék egy relés számítógép és egy írógép ötvözete. A szintén íróasztalnyi készülék közel 1 millió yenbe került. Bár szerkezet nem lett túl elterjedt a Casio később igen fontos szerepet játszott az irodai számítógépek területén. 1963-ban jelenteti meg a továbbfejlesztett Cabicon 0-1-et, amely már lyukszalagos bevitelre és nyomtatásra is képes volt. Három évre rá kerül piacra a Σ (Sigma) számítógépcsalád első tagja, tranzisztoros memóriával és 500 karakter/perces nyomtatási sebességgel.
1965-ben az addigi relés megoldás helyett már a tranzisztor az egyeduralkodó a számológépeknél is, bár a piacon még mindig a régi technológiájú készülékek a keresettek, a Casio kifejleszt egy saját tranzisztoros darabot a Casio 001-et. Az új számológép csendesebb, gyorsabb, kisebb és saját memóriával is rendelkezik. Két év múlva kerül forgalmazásra a saját szoftverrel rendelkező AL-1000, majd a cserélhető vezérlőkártyával és nyomtatási képességgel is felvértezett PR-144, mely az első ilyen termék a piacon.
A cég eközben világszerte terjeszkedik. 1966-ban már Ausztráliába exportálnak, a következő évben Svájcban nyílik képviseletük, melyet ’70-ben az amerikai, 1972-ben pedig a német „hídfőállás” követ. Közben Japánban több új Casio gyáregység is megkezdi működését. A vállalatot 1970-ben vezetik be a tőzsdére, és a 150 yenen jegyzett részvényei az első napon 640 yenig emelkednek, majd 630-on zárnak.
Egy újabb nagy lépés a számítástechnikában: a Casio 1971 áprilisában bejelenti a Typutert, a világ első tintasugaras nyomtatóját.
Minden miniben
A hetvenes évek nem csak a miniszoknyák, de a számítástechnikai miniatürizálás korszaka is. Japán az egyre kisebb elektronikus berendezéseiről válik ismertté az egész világon. A miniatűr elektronikai termékek elterjedésének egyik élharcosa a Casio, melynek alap irányelvei között a mai napig megmaradt ez a cél.
Az 1969-ben megjelent integrált áramkör, drámaian lecsökkenti az elektronikai eszközök méretét és költségeit, így a kicsi és olcsó készülékek már személyi használatra is alkalmassá válnak.
1972 augusztusában az addig irodákban használt kalkulátor végre a zsebekbe költözhet. Megjelenik a boltokban a világ első zsebszámológépe a Casio Mini. Az évtized elejére a számológépek készítése és forgalmazása már 100 milliárt yen értékű üzletág. A Casio Mini 12 800 yenes induló áron kerül fogalomba, és havi 100 ezer darabot gyárt belőle a cég, de a hatalmas kereslet miatt hamarosan kénytelen 200 ezerre emelni a kapacitását.
A vállalat elég korán, a hetvenes évek elején kezdi meg kutatásait egy akkor még ismeretlennek számító kijelzővel, amit folyadékkristályosnak (liquid cryistal), rövidebb nevén LCD-nek hívnak. Célja az új kijelző számológépekben és apró számítástechnikai berendezésekben való használata.
1974 végén Casiotron néven hoznak forgalomba egy kis, csuklóra szíjazható „számítógépet”, amely valójában a világ első elektronikus karórája, folyadékkristályos kijelzővel. Utódai a megszokott idő és dátum kijelzés mellett egyéb tevékenységekre, például számológép, játék, zene lejátszás is programozhatók. Ezzel japán, a Casio révén, berobban az óragyártás világába és a hasonló órák világszerte népszerű divatcikké válnak. Nálunk a hetvenes évek végén kezd tombolni a „kvarcóra-láz”, a Casio pedig a mai napig az elektronikus karórák legnagyobb gyártójaként ismert.
A Casio ezt követő években megjelent fontosabb termékei mellé mind odabiggyeszthetnénk a „világ első” jelzőt. Fussunk át rajtuk nagy vonalakban:
- 1975 – a Σ-8000 irodai számítógép a világon elsőként használ külső tárolómemóriaként floppy meghajtót. A termék ráadásul 30%-kal olcsóbb volt a konkurenciánál.
- 1978 elején jön ki a Casio Mini Card , amely a világ akkori legkisebb (3,9mm- vékony) számológépe, öt év múlva a gyártó megdönti saját rekordját a bankkártya méretű, napelemes SL-800-zal.
- 1979-ben a Casio elektronikus hangszerek fejlesztésébe kezd. 1980 elején kijön a világ első elektronikus szintetizátorával a Casiotone 201-gyel.
- 1981-ben az TR-2000 elektronikus szótárral szerez elsőséget a cég, amely 2020 angol-japán szót ismert. Két év múlva már egy továbbfejlesztett változatot vehetnek birtokba a vásárlók, amely digitális szótár, telefonszám regiszter, jegyzetfüzet és határidőnapló is. PF-3000 néven jelent meg és lényegében a világ első PDA-jaként tekinthetünk rá.
- 1983 júniusában az LCD kijelző nem csak egyszínű karaktereket de már képet is megjelenít, így semmi akadálya, hogy a Casio kihozza a világ legkisebb fekete-fehér televízióját a TV-10-et, mely 2,7” kijelzővel rendelkezett és az első LCD televízió a világon. Szintén két évnek kell eltelnie és az utód – a TV-1000 – már színes LCD-t kap.
- Ugyanabban az évben, vagyis 1985-ben jelenteti meg a cég a Casio Word HW-100-et, egy kisméretű, személyi használatra szánt, asztali szövegszerkesztőt. 1987-ben piacra került utódja a HW-7 már igazi Hand Writer, azaz kézi szövegszerkesztő, hiszen nem sokkal nagyobb egy normál zsebszámológépnél. Ettől függetlenül beépített szalagpapíros nyomtatóval is rendelkezik.
- A szintén ’87-ben megvásárolható DA-1 az első kézi, digitális diktafon, és ekkor jelenik meg az a hordozható magnóhoz hasonló, CasioVHS videofelvevő, melybe egy mini tévét építettek, így az antennával fogott adások akár egy mező közepén is azonnal rögzíthetők.
A képek világában
El is érkeztünk 1987-hez, amely a mi szempontunkból egy jelentős dátum, ekkor jelentik be ugyanis a VS-101-et , a Casio úttörő állóképes videokameráját. Ez az időszak a digitális fényképezőgépek ősének tekinthető Still Video kameráké, melyek analóg videojelet rögzítettek állóképek formájában az akkoriban elterjedt floppy lemezekre. A képek többnyire tévé készülékeken voltak lejátszhatók.
A Casio korábban nem foglalkozott fényképezőgép gyártással, bár a termékei között kisfilmes, olcsó kompaktokat – például az AF-5-öt – is találunk. Azonban a video-, és számítástechnika, valamint az új képalkotó eszközhöz szükséges összes szaktudás rendelkezésre állt a vállalatnál, hogy kipróbálja magát ezen a területen is. A szakterület azonban ekkor még állóvíz, többnyire prototípusokkal és méregdrága „fényképezőgépekkel”. A Casio friss termékéről így ír a New York Magazine 1987. augusztus 3-iki számában. Az írás egyben a digitális fényképezőgép ősök akkori helyzetét is jól illusztrálja:
Mondanunk sem kell, hogy a VS-101 nem lett üzleti siker, ahogy elszállt árú konkurensei sem, de megalapozta a Casio útját az első valódi digitális fényképezőgépe felé. Ezek a gépek a következő évtizedben, nagyjából 1994 táján kezdenek elterjedni. Itt már digitális képtárolásról van szó, többnyire belső memóriában és megjelenik a számítógépes kapcsolat lehetősége is, így a fotók kábelen áttölthetők és merevlemezen tárolhatók. Az áttöréshez azonban hiányzik még egy lökés, ami igazán kényelmessé tehetné a digitális fényképezést. A lökést persze a Casio adja meg és múltját ismerve nem kell sokat kalkulálni, hogy mivel.
1994 végén bejelenti a Casio QV-10-et a világ első LCD kijelzős kompaktját, amely rövid időn belül az egyik legnépszerűbb fényképezőgéppé válik. Ennek a révén a cég egycsapásra a legnagyobb digitális fényképezőgép gyártók közé emelkedik. Bejelentését követően több más nagy gyártó is saját LCD-s modellt dob piacra.
A QV-10 1995 március 10-én jelenik meg, 65 000 yenes bevezető áron. A gép 1/5”-os CCD képérzékelőt kapott 0,25 megapixeles felbontással, ami 480 x 240 képpontot jelent. Ebből 320 x 240 pixeles fotókat készített a gép. A váz két, elfordítható részből áll, így az 1,8”-os (61 380 képpontos) kijelző kényelmes szögbe forgatható, függetlenül az objektívtől. Az optika kisfilmes értéken 60 mm-nek megfelelő gyújtótávolságú és F2,8 fényerejű volt. A rekesz két értékben (F2,8 és F8) állatható. A fényképezőgép 2 MB belső flash memóriát tartalmazott, melyen kb. 96 kép volt tárolható.
A cég a digitális fényképezőgépek terén is hű maradt a miniatürizálásban kivívott hírnevéhez. Többnyire apró kompakt gépek kerülnek ki a Casio gyártósorról, melyek igényes alkatrészekből készülnek, nem egyszer más ismert gyártóktól vásárolva. Több Casio gépben például Canon optikát találunk.
Egy kicsit visszatérve egyéb fontos területekre, 1996-ban jelenik meg a cég első miniszámítógépe a Cassiopeia A-10, amely egyben a világ első Pocket PC-je is. Windows CE oprendszert használt, 44 MHz-es processzorral és 2 MB RAM-mal. Kijelzője 480×240 képpontos FSTN LCD volt, oldalán pedig a soros és infra kimenet is megtalálható. Két darab AA méretű akkumulátorról 20 órát üzemelt.
Egy év múltán szintén egy újdonság kerül boltokba, egy kisméretű, hőszublimációs nyomtató, DP-8000 néven. Számítógéphez csatlakoztatva 10 x 15 cm-es nyomatokat készített 297 x 446 dpi felbontással. Közvetlenül Casio fényképezőgépünkhöz is kapcsolódhattunk vele, így 149 x 149 dpi volt elérhető, 32-bites színmélységben.
A Casio 1998-ban jelenti be első megapixeles fényképezőgépét az 1280 x 960 képpontos felbontást kínáló QV-5000SX-et. 2000-ben sikertermékei házasítása egy fényképezőgéppel egybeépített karóra jelenik meg (WQV-1), és ekkoriban kerülnek a boltokba a Casio emblémás, MP3 lejátszóval és GPS vevővel szerelt karórák is.
2002 a Casio Exilim EX-S1 megjelenésének éve, mely a világ akkori legkisebb digitális fényképezőgépe, 11,3 mm-es vastagsággal, vagy inkább vékonysággal. Ez az apróság egyébként sebességben sem volt utolsó, hiszen 1 mp alatti készenléti, és 0,01 mp-es zárkésleltetési időt produkált, mely ezután több Casio kompaktnál alaptulajdonság lesz. 2004-ben szintén egy vékony Casio csöppség lát napvilágot, az Exilim EX-S100, mely legvastagabb pontján is 17 mm-es, ennek ellenére teleszkópos, 2,8x zoomátfogású optikát sikerül belevarázsolni.
A Casio mobiltelefonokat is készít, melyek közül például a 2004 nyarán kiadott A5406CA-t említhetjük, ugyanis ez volt az első, 3 megapixeles kamerával szerelt mobil a világon. És, hogy a legek sora ne fogyjon, 2006-ban szintén egy úttörő gép jelent meg a cég fejlesztésében. Az Exilim EX-Z1000 volt az első kompakt, amely átlépte a 10 megapixeles álomhatárt, és 2,8”-os keresője is a korszak és kategóriája egyik legnagyobbjának számított.
Az emlékezetes Casio modellek sorából nem hagyhatjuk ki a mini kompaktokhoz képest meglehetősen nagy Exilim EX-F1-et és EX-FH20-at, melyek a hipergyors videofelvétel terén jártak (és járnak) élen. A CMOS szenzoros EX-F1 Full HD felvételre volt képes, kisebb felbontásban pedig akár másodpercenként 1200 kockát is rögzített. Később megjelent társa pedig 1000 kocka/mp-et tudott, némileg kisebb méretben és jóval alacsonyabb áron. A gyors videofelvétel azóta a Casio egyik védjegye. Nemrég bejelentett digitális fényképezőgépei között is találunk ilyen képességű készülékeket.
A tokiói Shibuya városrészben székelő Casio ma a világ egyik legismertebb elektronikai cége, melynek értéke meghaladja a 620 milliárd japán yent. A vállalt világszerte több mint 12.300 dolgozót foglalkoztat. 2006-ban az összeladásokat tekintve a világ 10. legnagyobb digitális fényképezőgép gyártója volt, közel 1 millió gazdára lelt készülékkel.
