A legöregebb japán
Kezdjük a legöregebbel a Konicával, amely nem csak e két cég, de az összes japán fényképezőgépgyártó között is matuzsálemnek számít. Elődjét egy Rokusaburo Sugiura nevű úriember alapította Tokióban, 1873-ban. Mindez hét évvel a Kodak alapítása előtt történt. A Konica első lépései nem a nagy piac irányába indultak, hanem a kiskereskedelem rögös útján. Sugiura úr egy drogériát vezetett, melynek tulajdonosa beleegyezett, hogy külföldről – főleg Európából és az Egyesült Államokból – származó fényképészeti termékeket is árusítson. A drogéria neve Konishiya volt, mely a szárnyait bontogató cég nevévé vált. A vállalkozás néhány év alatt szépen kinőtte magát, 1876-tól új helyen Konishi Honten név alatt működött tovább, majd négy évre rá külső beszállítótól saját termékek árusításába kezdett. Az első időszak jórészt litográfiai termékek, matt papírok forgalmazásával telt, de az 1880-as években már három önálló üzem tartozott a vállalathoz, később pedig a termékkínálat fényképezőgépekkel is bővült.
Az első saját márkanevű gépét 30 évvel az alapítás után, 1903-ban jelentette meg a cég Cherry néven. A „cseresznye” és „cseresznyevirág” (japánul: sakura) elnevezés is ekkorra datálható, és hamar összefonódott a Konishi céggel. A Sakura márkanév a század első éveitől kezdve számos fényképezőgépükön és fotótermékükön szerepelt, többek között az első japán gyártású SLR készüléken a Reflex Pranón, amely egy nagy formátumú gép volt és 1907-ben került forgalomba.
Az I. Világháború hatalmas lökést adott a japán gazdaságnak és közte a Konishi Honten cégnek, mely 1921-től Konishiroku néven üzemelt tovább. A cég nagyobb katonai megrendeléseket is kapott. Négy év elteltével indult útjára a Konishiroku első ismertebb fényképezőgép szériája a Pearlette, melyet egészen a negyvenes évek végéig gyártott a cég.
Érdekesség: A kezdeti fejlesztés – mint több más japán gyárnál – jórészt itt is másolással telt. A haditengerészet által megrendelt optikát például a brit Thornton cég egyik termékéről, a Pearlette első modelljeit a Kodak akkori zsebgépeiről mintázták, és többen megkérdőjelezik a Reflex Prano SLR gép eredetiségét is.
Az egyik első japán gyártású film megjelentetése is a húszas évekre tehető. Egészen pontosan 1929-re, a márkanév pedig nem is lehetett más, mint Sakura. De ez már a későbbi testvércég, a Minolta születésének időszaka, melyet természetesen ekkor még nem így hívtak.
Megszületik a testvér
A Minoltát egészen pontosan 1928 november 11-én alapították, az elkövető pedig Kazuo Tashima úr volt, aki a kacifántos Nichi-Doku Shashinki Shoten, vagyis Japán-Német Fotó Vállalat nevet adta cégének. Bizony az indulás időszakában jól csengett ez a név, hiszen a világ vezető fényképezőgépei többnyire a német műhelyekből kerültek ki és a Minolta első modelljeinél is több alkatrészt és objektívet importáltak. A Mokugawában épült első üzemet is német szakemberek irányították.
A Konicától, vagyis ekkor még Konishirokutól, eltérően nekik nem kellett 30 év az első saját modell piaci bevezetéséhez. A következő évben jelent meg a Nifcalette fantázianevű, kompakt készülék, amely külsejében és egyéb tulajdonságaiban is hasonlított a Konishiroku Pearlette modelljéhez. Mindkét gép 4,5 x 6 cm-es (127-es) filmet használt.
1931-től Molta néven futott tovább a vállalat, már a német vezetők nélkül, de Tashima úr azért megtartott egy kis németes ízt, ugyanis a Molta a Mechanismus Optik und Linsen von
Tashima rövidítése. Újabb két év és megszületik a Minolta terméknév, melyet egyes források a Mechanismus, Instrumente, Optik und Linsen von Tashima (Mechanizmus, Készülék, Optika és Lencsék Tashimától) rövidítéseként azonosítanak, bár ez az elképzelés nem megerősített. A cég hivatalos neve továbbra is Molta (Goshi-gaisha).
A harmincas évek derekán a Molta megalapítja a Japán Opto-mechanikai Kutatóbázist, ahol olyan bakelitházas fényképezőgépek születnek mint a Minolta Vest, a Minolta Six, vagy a Baby Minolta. A Konica elődje pedig megalkotja első mozikameráját és filmvetítőgépét.
1937-ben újabb névváltoztatás a Molta háza táján, ezúttal Chiyoda Kōgaku-ra. Ugyanekkor a cég – egy másik japán gyártóval az Asanumával karöltve – bejelenti az első kombinált távmérős-keresős, valamint az első szinkronizált vakuval ellátott gépet az Auto Semi Minoltát és Auto Press Minoltát, egyben saját gyártású objektívek is piacra kerülnek.
A később elhíresült Rokkor optikák gyártását a negyvenes évek elején kezdik meg, egyelőre csak katonai megrendelésre. A háború alatt néhány prototípus készül a Minoltaflex TLR modellből, amely a világ első cserélhető objektíves, 6×6-os TLR-je.
A Konishiroku (Konica) sincs másképp a háborúval. A kormány megtiltja a fotótechnikai termékek gyártását magánszemélyek részére, így jobb híján hadi megrendeléseket teljesítenek, melyek többnyire ultrakompakt légifelderítő fényképezőgépekből állnak.
Érdekesség: Persze azért ez az időszak is tartogat némi újdonságot. 1940-ben – 5 évvel a Kodak után – a Konishiroku elkészíti az első japán színes filmet, ezúttal is Sakura márkanév alatt. Nyolc év elteltével ilyen alapanyagra készül az első japán színes mozifilm.
A Chiyoda (Minolta) hat üzeme közül három megsínyli a II. Világháború amerikai bombázásait, de a cég így is gyorsan magára talál a háború után és megjelenteti a Semi Minolta III-at, amelyhez az első japán gyártású, nem katonai célra készült, bevonatos optikáját, a Rokkor 75/3,5-t kínálja. A Konishiroku egy üzemét, egy raktárát és kutatóbázisát áldozza a háború oltárán, a vállalat mégsem kerül padlóra. Japán első öt objektív gyártójakén tartják számon, ráadásul a távolkeleti országban készült fényképezőgépek fele a Konishiroku gyáraiból kerül ki.
Az ötvenes évek a kisfilmes, cserélhető objektíves SLR gépek térhódításának időszaka, melyből a Minolt…akarom mondani, ekkor még Chiyoda, is kiveszi részét. 1958-ban kerül a boltokba a Minolta SR-2, első 35mm-es, tükörreflexes modelljük, amely számos extrát; karos filmtovábbítást, bajonettzáras objektív csatlakozást, gyors visszatérésű tükröt, pentaprizmás keresőt kínál. A következő évben a vállalat gyártóprofilja vetítőgépekkel és másolókkal bővül, többek között a Minolta Copymasterrel.
Ezen időszak a Konishiroku számára a nemzetközi terjeszkedésé. 1956-ban az Egyesült Államokban megnyílik első képviselete Koniphoto Corporation néven, majd hat év múltán Németországban is irodát nyitnak.
Ahogy megismertük őket
1962, újabb névváltoztatás, ezúttal Minolta Camera Company-ra, hiszen a Minolta márkanév szinte teljesen egybeforrt a céggel. Ekkoriban születik meg az SR-7-es modell, amely a cég első kadmium-szulfid cellás (CdS) fénymérővel ellátott gépe.
Érdekesség: A Minolta igen komoly hírnevet szerzett magának fénymérőivel. Olyannyira, hogy 1968-ban, az amerikai Apollo programban a Minolta Space Meterre keresztelt fénymérőket használták az űrhajósok, többek között a Holdon.
Az évtized közepén egy új márkanév kerül a köztudatba, a Konica. Forgalomba kerül ugyanis a Konica Autoreflex (Japánban: Konica Autorex, Németországban: Revue Autoreflex), mely minden idők első, automata expozíciót támogató kisfilmes SLR fényképezőgépe.
A Minolta a hatvanas években válik igazán ismertté és népszerűvé, ekkor jelenik meg az SR-T modell, mely a korszak legkedveltebb tükörreflexes fényképezőgépe volt.
A német „kapcsolatot” nem feledve, a Minolta 1972-ben szorosabbra fonja együttműködését a Leitz céggel. Kapcsolatuk gyümölcse két éven belül a Minolta XE tükörreflexes, és a Leica CL távméről gép, melyet japánban Leitz Minolta CL néven árulnak. Az XE olyan sikeres és jó konstrukció, hogy 77-ben a Leitz erről mintázza az R3-mat, a későbbi Minolta XD gépekről pedig az R4-et. Az XD-11 volt a világon az első, melyben rekesz- és záridő előválasztást alkalmaztak.
Egy hatvanas évek végi recesszió és vezetőségi átrendezés után az új évtized ismét fellendülést hoz a Konishiroku számára. Az U-Bix 480-nal elkészítik első fotosztatikus másolójukat, néhány éven belül pedig már részesedésének 23%-át teszi ki a másológépek forgalmazása. 1973-ban ünnepli 100 éves évfordulóját, mely időszaktól kezdve az európai és amerikai piacon Konica néven jelenik meg.
A fényképezőgépek terén a Konica C35 EF a következő mérföldkő, amely kompakt létére már beépített vakut kapott, az ezt követő C35 AF pedig már autofókusz rendszerrel is rendelkezik, ezzel a világ első ilyen fényképezőgépe. E modellből – 1977-es megjelenése után – 1 millió darabot adott el a cég. Az évtized végén az USA-ban megalakul a Konica Corporation, ezzel a Konica márkanév cégnévvé avanzsál, bár a hivatalos japán névváltoztatásra még több mint egy évtizedet kell várni.
Daliás idők
A Minolta háza táján is szerkezeti változások zajlanak, az alapító elnöki tisztét fia, Hideo Tashima veszi át. Közben megjelenik a Minolta CLE távmérős és a X-700 tükörreflexes készülék, mindkettőben frissen bevezetett TTL vaku. Utóbbival a cég az amatőrök irányába tesz lépéseket, nem kis sikerrel. Az „autofókusz -mánia” ezt a gyártót is eléri. Az 1985-ben kiadott, műanyag vázas Minolta 7000 AF (USA: Maxxum 7000) a világ első, vázba épített AF rendszert és motoros filmtovábbítást használó SLR fényképezőgépe. Ezen fejlesztéseknek és az amatőrök irányába való nyitásnak köszönhetően a cég hamarosan piacvezető tükörreflexes gyártóvá válik.
A cég azonban nem csak az SLR-ek, de a kompaktok terén is jeleskedett. A Minolta neve fémjelzi például a Weathermatic, vízálló kompakt és ultrakompakt családot, melyet 16 és 35 mm-es filmes változatban fejlesztettek. Ugyanakkor a nevükhöz fűződik az SP-101 monokróm lézernyomtató elkészítése is.
A Konica elsősorban az amerikai piacon terjeszkedik. Fokozatosan felvásárolja és átszervezi a Fotomat nevű laborláncot, mely a nyolcvanas évek végére már közel 4000 üzletet üzemeltet, és az első japán fotótermék gyártóként az USA-ban nyit gyártóüzemet. A fényképezőgépek terén a Konica FS-1 érdemel említést, amely a világon először automatikus filmbetöltést használ. A Konica AF3 kisfilmes kompakt pedig már a cég saját gyártású, infravörös autofókusz-rendszerét használja. A Fujifilm után ez a gyártó is megkezdi az évtized sláger terméke, az eldobható fényképezőgép forgalmazását, és eladásaival is megőrzi a második helyét.
A 80-as években az üzleti felhasználású másolók terén ér el komoly sikereket a vállalat. Nem véletlen, hogy 1986-ban a cég amerikai részlegének neve Konica Business Machines U.S.A. Inc-re változik. Egy év múltán a japán Konishiroku anyacég is hivatalosan Konica Corporationre keresztelkedik.
Érdekesség: A nyolcvanas évek a digitális technikával való kísérletezés korszaka, mely egyelőre nem igazán érinti a nagyközönséget. Ettől függetlenül mindkét vállalat egyedi prototípusokat próbálgat. A Konica 1985-ben, a 640 x 480 pixeles felbontással, és 3x-os optikai zoommal felszerelt SVC-20 és SVC-40 „kompakt” modelleket teszteli, a Minolta pedig 1987-ben kezd kísérletezni egy 7000 AF és 9000 AF modellekre csatlakoztatható digitális hátfallal, mely szintén VGA felbontást és 2/3”-os CCD-t kap.
Digitális ösvény
Az 1990-es évek elejére már Maxxum (USA), Dynax (Európa) és Alpha (Japán) családneveken jelentek meg a Minolta tükörreflexes fényképezőgépei. Egyik büszkeségük a 8000i modell még a Mir űrállomást is megjárta. A 91-ben napvilágot látott 7xi LCD-vel kiegészített keresővel és szemérzékelővel jelent meg és Európában gyorsan be is zsebelte az „Év fényképezőgépe” díjat, míg következő évben a profikat megcélzó 9xi tette ugyanezt. A sikersorozat töretlennek látszott, és a rákövetkező időszakban a követő autofókusszal ellátott 700si és a vezérlőtárcsás kezelést meghonosító 600si modellek is kivették részüket a díjözönből. Az ezredforduló közeledtével az utolsó nagy dobás a professzionális Dynax/Maxxum 9 és 7 modellek piacra kerülése volt, melyek már az éledező digitális cunami árnyékában fogantak.
A Konica úgy kezdte az új évtizedet, ahogy az előzőt abbahagyta, és főként a kompakt és eldobható fényképezőgépekre és a másoló valamint nyomtató piacra koncentrált. Az 1996-ban bevezetett APS filmszabvány a Konicát sem hagyta hidegen és rövid időn belül több kompakt méretű készüléket is útjára engedett. Ilyen volt többek között a Revio, amely a legkisebb volt az APS szegmensben. Ekkorra azonban a Konicára is ráköszönt a digitális világ, melyben az 1 megapixeles Q-M100 modellel debütált, 1997-ben.
A Minolta inkább az SLR-ek terén képzelte a belépést. A már említett hátfal után 1992-ben próbálkozott újra az MS-C1100 típussal, amely 1/2”-os CCD-t és 360 Kpixeles felbontást használt, meg egy jókora, különálló DAT rögzítőt. A következő lépcsőfok a három év múlva megjelent RD-175 volt, amely a Dynax/Maxxum 500si alapjaira épült, 3 db 1,75 megapixeles CCD-vel, és 13 500 dolláros árral. Viszont ehhez legalább nem kellett DAT magnó, hiszen belső HDD-re mentett. A cég kompakt digitális szegmense olyan modellekkel indul útjára mint a VGA felbontású, 3x-os zoomos Minolta Dimage V, mely 1997-ben került a boltokba.
Míg a Konica ezután is elsősorban a digitális zsebkompaktokra koncentrált (E-mini sorozat, KD-sorozat), a Minolta a nagyobb gépek között is megcsillogtatta tudását. A csúcskompaktok között megemlíthetjük a 2001-ben megjelent Dimage 5 és 7 modellt, melyek 3 és 5 megapixeles felbontást és az akkor kimagaslónak számító 7,1x-es optikai zoomot nyújtottak. De népszerű volt a formabontó külsejű, 2003-ban útnak indult Z-széria is. Ebből azonban csak az első modell jelent meg Minolta márkanéven, hiszen 2003-ban a két cég Konica-Minolta néven egyesült.
Érdekesség: Az újszerű külalakot kapott Z1 nem is volt olyan egyedi, hiszen házon belül már évtizedekkel azelőtt megjelent az elődje. Vonalvezetését az 1968-ban bejelentett, 16 mm-es filmet használó, Minolta Electro-Zoom X modellről mintázta gyártója. Sajnos az egykori „előd” csak a bejelentését élhette meg, és soha nem került forgalomba, nem úgy mint digitális követője.
Ezután kerültek forgalomba a szintén óriási sikereket arató A1, A2 és A200 modellek, de ez a korszak a DSLR gépek elterjedésének ideje is, melyből a Konica-Minolta sem maradt ki. 2004-ben jelentették be a 6 megapixeles, középkategóriás szolgáltatásokkal rendelkező Dynax/Maxxum 7D-t, a következő évben pedig egyszerűsített változatát az 5D-t, mindkettőt APS-C méretű CCD szenzorral.
Az együtt több mint 200 éves szakmai tapasztalattal rendelkező cég életútja ezután kisvártatva véget ért. Legalábbis a fotótermékek gyártása terén. A részleges sikerek ellenére a digitális ösvény zsákutcába futott. 2007 elején a Konica-Minolta bejelentette, hogy nem gyárt többé fényképészeti termékeket, és energiáit a számára jövedelmezőbb másoló és nyomtató piacra fordítja. A Japánban Alpha néven futó Dynax/Maxxum (D)SLR szériát a Sony vette át…és innen ez már egy másik történet.
