- A képességeid és a pénztárcád szerint
A fényképezőgép és a tok kiválasztása a vízalatti fotózás talán legnehezebb lépése. Mert olyan sok gép és tok van, melyik legyen ami nekem kell?
Elcsépelt, mégis igaz, hogy nem a pénztárca az első szempont. Ugyanis hiába tudsz megfinanszírozni egy több milliós gépet, ha nem tudod kihasználni a lehetőségeit. El kell döntened, hogy emlékfotókat, vagy művészi képet szeretnél készíteni. Ha évente 20-30-at merülsz, akkor a válasz egyszerű, egy kompakt digit bőven elég. Ahhoz fel kell nőni, hogy ha valaki olyan szinten beleveti magát a fotózásba, hogy egy dslr-be beruház pár százezer forintot (plusz lencsék!). De a víz alatt ennek többszörösét is rá lehet költeni amíg egy tökéletes rendszer megvan. De továbbra sem egyszerű a döntés, hiszen a kompakt és komoly lencsével és képességekkel rendelkező fényképezőgépek között is nagyon sok választható ketyere van. Itt adhat választ a pénztárca. - Barátok, oktató, internet, szakirodalom
Kérdezz meg egy fotós barátot. Biztosan segít. Vagy menj el egy tanfolyamra, ahol „ki lehet szipolyozni” az oktatót, segítséget kapni a vásárláshoz. Sokat segíthet az internet is. Magyar vagy külföldi oldalak tömkelege foglalkozik ezzel a témával, a fórumokon szívesen válaszolnak a „láma” kérdéseidre is. Csak ügyesen kell kérdezni!
Ha már megvan a kiválasztott kombó, érdemes rákeresni, elolvasni mások tapasztalatait.
Sajnos – míg a vízalatti fotózásról sok – a digitális vízalatti fotózásról kevés az elérhető nyomtatott szakirodalom. Elsődleges forrás mindenképpen az internet lesz. - Géphez tokot, vagy tokhoz gépet
Ha van már digitális gép a családban, érdemes körülnézni, hogy arra választható-e tok. De nem biztos hogy ez a legjobb megoldás. Nem mindig lehet kikerülni egy új gép megvételét. Mert idefenn hiába csinál „tuti” képeket, odalenn lehetségesen nem megfelelő, vagy nincs rá beszerezhető ház. - Ha árban ugyanaz, válaszd azt, amin van M betű
Megeshet hogy tetszik majd ez a vízalatti fotózás dolog. Akkor viszont zavaró lesz, hogy egyszer csak a gép korlátokat állít, nem lehet változtatni a blendét, vagy a záridőt, nem lehet kompenzálni az expozíciót, satöbbi. Szóval ha árban nem óriási a különbség, érdemes a komolyabb, manuális (M) beállításokat is ismerő fénydobozt venni. A kisebb tudású soha nem fog megtanulni „idegen nyelveket”, míg a jobb gépet lehet így is, úgy is használni. Ez olyan, mintha az automata váltós autók mindegyikét felszerelnék manuális váltóval is, de visszafelé ez nem lenne igaz. Te melyiket vennéd meg – ugyanazon áron? - Nem csak terméket, szolgáltatást is veszel
Fontos odafigyelni arra, hogy a vásárolt tokhoz legyen „support” elérhető közelségben (és nyelven). Hiszen a bonyolultabb tokoknál néhány évenként érdemes leszervizeltetni a csak gyár által megbontható részen is az O gyűrűket, nem baj ha egy letört kapcsolót tudsz pótolni, vagy tanácsokat tudsz kérni ha tovább szeretnéd fejleszteni a rendszert. Ugyanígy nem baj, ha egy sérült O gyűrűt be lehet szerezni néhány napon belül, és nem kell várni hónapokat rá. A fényképezőgépgyártók saját néven forgalmazott tokjai valószínűleg kibírják addig ameddig a gép. Egyszerű szerkezetek, nem igényelnek karbantartást. A komolyabb (értsd: dslr gépekre készült) tokok azonban akár 20-30 O gyűrűt is tartalmaznak, és beázás esetén az anyagi kár is jelentős. Itt fontos, hogy legyen kihez fordulni – ha baj van. - Ha lehetőséged van rá, béreld ki
Vannak olyan vállalkozások, akiknél megfizethető áron bérelhető a kiválasztott ketyere. Béreld ki, vidd el merülni, látni fogod hogy tetszik-e a készülék. Sajnos komolyabb tokokat fotósok nem adnak ki a kezükből, tehát erre nem lesz lehetőséged. A kompakt kategóriában azonban jó eséllyel megtalálod a bérbeadót. - Mindenképpen hagyj pénzt vakura
„Víz alatt az elégséges mennyiségű fény egy atomvillanás, minden ami ennél kevesebb fény, kompromisszumra készteti a fotóst.”
A már ismertetett „havazás” jelenségét okozza a beépített vaku, ráadásul a teljesítménye túl kicsi. Színes képet, szépen megvilágítva, megfelelő mélységélességgel, csak megfelelő mennyiségű fény mellett lehet készíteni. Aki egy kicsit is komolyan szeretné venni a búvárkodás mellett a fotózást is, annak szüksége van egy (vagy akár több) külső vakura. - A technológia nem pótolja az ismereteket
Hiába a tökéletes felszerelés. Ha hiányzik a tudás, csak véletlenszerűen fognak szép képek készülni. A befektetés megéri hogy fejleszd a tudásod, böngéssz, hogy nagyon szép képek expozíciós (vagy éppen a saját, elrontott képek) adataiból tanulj. De egy tanfolyam ára is könnyen megtérülhet a vásárláshoz kapott jótanácsok miatt, vagy éppen az elkészült szép képek öröméért. - Halportré, nagylátószög, makró
Ebben a három kategóriában készül a képek nagy része. Ezekhez nem csak a tudás, és elektronika kell, de bizony megfelelő minőségű lencse is. A digitális zoom felejtős. Ugyanis ez nem más, mint képkivágás, a felbontás csökkentésével. Ezt otthon, a már elkészült képen elvégezhetjük. Ami igazi, az az a bizonyos optikai zoom. Nem mindegy azonban hogy honnan indul. A digitális gépeken ezek nagyon kicsi számok, de hogy értelmezhető legyen, át kell váltanunk a „régi” egységekre, vagyis az analóg technika által használt 24x36mm-es képmérethez, ahol az 50mm-es fókusztávolság az „alap”, e felett teleobjektív, alatta nagylátószög. A telével nem lesz gond, nyugodtan bízz a szavamban. A nagylátószögnél van az érdekes terület. Ugyanis minél kisebb az a szám, annál nagyobb szöget „lát” az obi. És az kell. A halak „halszemet” kaptak, ha nekik ez jó, nekünk sem árt minél nagyobb szög.
A halportéhoz a legtöbb optika által adott tartomány megfelelő, viszont a makrófotózáshoz nem árt ha a gépünk „tudja”. És az sem baj, ha az un. „supermacro” módban nem tiltja le a vakut (van olyan gép, ahol a „supermacro” olyan közel engedi a gépet a témához, hogy a beépített vakut leárnyékolja a kinyújtózó lencse. Ilyenkor nem árt ha egy kis intelligencia szorult a vasdarabba, és felismeri hogy külső vaku is lehet. A másik fontos dolog a makrónál a leképzés aránya. 1:1 azt jelenti, hogy életnagyságban le tudjuk fotózni a kis rákot vagy halacskát. 1:2 fele méretet, míg a 2:1 kétszerakkora méretet jelent a képen. De ne legyünk telhetetlenek! Az 1:1 is nagy dolog. A másik, a minimum fókusztávolság. Mert a halacskát úgy is fel lehet nagyítani hogy közelebb mész. Addig, ameddig a lencse engedi.
Más szóval a gép optikai tulajdonságai és a makró képessége fontos tényező kiválasztásakor. - Gondolj arra, hogy utazni is kell majd ezzel a géppel
Ahogyan könnyebb egy apró kis ultrakompakt géppel a zsebben sétálni, úgy az utazásnál is egyszerűbb ha a gép mérete és súlya elviselhető. (Én eljutottam arra a pontra (analóg géppel, két vakuval, stb), hogy a vízalatti fotós cucc több mint 20kg volt). Komoly tortúra egy méretesebb felszereléscsomaggal repülni. A profik kitalálták a csomagolási megoldásokat (hűtőláda purhabbal felfújva, kemény táska, kézben szállított gépek, stb, stb), de nekik fizeti a megbízó a túlsúlyt. Neked nem. Ez is egy szempont. Mindenesetre egy értékesebb szett megérdemel egy Pelican táskát (ezek a vízálló, zárható, hihetetlen ellenálló, szivacsos táskák), ami egyből hozzáad a súlyhoz egy pár kilót.
- Nem csak a technikai jellemzők számítanak
Ahogyan sok más tárgyat sem kizárólag az alapján választunk, hogy mit nyújt. Kell az is, hogy belesimuljon a kezedbe, hogy tetsszen a kép amit készít, hogy tetszik-e a design. Azért tud megélni annyiféle gyártó, mert az egyik fotósnak ez „simul” bele a kezébe, a másiknak az. Ezért esküszik az egyik a Canon-ra, a másik a Nikon-ra. Igazságot tenni nem lehet, a világ szép így is.
