A digitális tükörreflexes fényképezőgépek pár éve kapták meg azt a funkciót, amely lehetővé teszi, hogy az LCD-n megjelenített kép segítségével komponáljunk. A LiveView-nak nevezett, kompakt gépeknél már megszokott eljárás a DSLR rendszereknél bizonyos esetekben kényelmesebb és használhatóbb lehet, mint az objektíven keresztüli (TTL) kereső használata, pl. fej fölül, vagy föld közeli helyzetből történő fotózáskor.
Az SLR, így a DSLR gépek gyors fázis-különbség elvű fókuszrendszerének működéséhez azonban szükség van az objektíven keresztül érkező kép fókusz-szenzorba juttatásához, amelyet normál esetben a tüköraknában elhelyezett tükrök valósítanak meg (az objektíven keresztül érkező fény 60%-a egy féligáteresztő (ábrán 111-es jelzésű) tükör segítségével felfelé a keresőbe jut, míg 40%-a a féligáteresztő tükrön át, majd egy rá közel 90 fokot bezáró (ábrán 122-vel jelölt) ún. segédtükrön visszaverődve lefelé, a fókuszszenzorba fut (ábrán 167)).
LiveView élőkép mód esetén viszont a tükör felcsapott állapotú, így sem a TTL keresőbe, sem az autofókusz szenzoraiba nem jut képi információ. Ez az oka annak, hogy LiveView módban aktív élőkép mellett nem használható a fázis-különbség elvű AF rendszer (kivéve az Olympus egy korábbi megoldását, ahol az élőképet nem a fő képalkotószenzor, hanem egy segédszenzor biztosította, ez a módszer azonban valamiért nem terjedt el, s ma már az Olympus sem alkalmazza).
A Canon most új lehetőséget talált annak elérésében, hogy LiveView módban is elérhető legyen a gyors fázis-különbség elvű AF.
Az ötlet tulajdonképpen pofon egyszerű, mint minden remek találmány. Az elv azonos, mint a tükörreflexes gép normál működésekor, azzal a különbséggel, hogy ezúttal a (ábrán 111-es jelzésű) féligáteresztő tükör nem a keresőbe irányítja a fényt felfelé, hanem a fókuszszenzorba lefelé. Ennek megvalósításához a féligáteresztő tükör mögötti segédtükröt kell eltávolítani (az ábrán 122-essel jelölt tag lefelé mozgatásával), s a féligáteresztő tükröt a szokásos felfelé fordítás helyett befelé kell forgatni. Ekkor ugyanis az objektívből érkező fény 60%-a fog a fókuszszenzorba kerülni, míg 40%-a a képalkotó szenzorba, amely így élőképet alkothat.
A megoldás egyetlen hátrányának az tűnik, hogy így kevesebb fény kerülhet a szenzorra, amely így zajosabb, illetve lassabb képfrissítésű élőképet okozhat.
Ezen módon túl természetesen a hagyományos LiveView is megoldott lehet, a féligáteresztő tükör felcsapásával és a segédtükör elmozgatásával.
Mi mindenesetre kíváncsian várjuk, alkalmazzák-e valaha ezt a szabadalmat kereskedelmi forgalomba kerülő termékben, s ha igen, az hogyan befolyásolja majd az élőkép minőségét.
