Ahogy a PMA-ra menet írtam, idén DSLR helyett egy kisebb, könnyebb Olympus PEN gépet, az E-P3-at vittem. Nem csak azért, mert hiszek a tükör nélküli rendszerek jövőjében, hanem mert naponta 6-8 km-t gyalogolva nem mindegy, hogy mekkora súlyt cipel az ember. A fényképezőgéphez az Olympustól néhány extra objektívet is kaptam, amelyek ugyan nem voltak nélkülözhetetlenek, de néha jól jöttek. A 9-18 mm-es objektívvel a standok közötti szűkös térből is le lehetett rendesen fotózni a kiállítótereket, a 12 mm-es f/2.0-es kezdő fényerejű fixben pedig kellemesen csalódtam. Tudom, hogy sokan szeretik ezeket az objektíveket, de én mindig idegenkedtem (talán féltem) a fixektől. Pedig nincs miért. Mindig lehet egyet-kettőt előre vagy hátra lépni. Ha meg nem, akkor fel kell tenni egy másik optikát (elvégre ezért cserélhető objektíves a gép) vagy utólag kell kivágni a megfelelő részletet (feltéve, hogy túl távol voltunk a témától).
Az Olympus tükörreflexes gépeinkkel a legtöbbször vegyes fényviszonyok között van gondunk, mert ezeket a fehéregyensúly állítás nem mindig kezeli le megfelelően. Ezen a területen óriásit fejlődött az Olympus, így a PEN sokkal szebb színű képeket készített. Az esetek többségében az élességállítással sem volt gond, legalább olyan gyorsan beállt, mint bármelyik középkategóriás DSLR. Persze én csak tárgyakat fotóztam többnyire jó fényben, így ez nem is igazán volt kihívás. Sötétben, sötét fényképezőgépet fotózva előfordult, hogy lassabb volt a rendszer, és az is, hogy mozgó témánál tévedett, de nem ez volt a jellemző. Nekem leginkább a kereső hiányzott. Túlságosan megszoktam már, hogy a szememhez emelt géppel fotózok, az LCD használata nem annyira jött be. Létezik ugyan kiegészítőként kereső az E-P3-hoz, de annak használatakor le kellett volna mondanom a külső vakuról, amire viszont néha szükségem volt.
Lenyűgöző volt továbbá az a videó minőség, amit az E-P3 rögzít. Persze a legújabb DSLR-ek között ez nem egyedi, de a kompaktokat ezen a téren is rendesen elpáholja a MILC kategória. Ráadásul a videó indítása és megállítása is ugyanolyan könnyű, mint a kompaktoknál (nincs tükör csapkodás, és ebből eredő késedelem), így tényleg csak döntés kérdése, hogy mikor melyiket használja az ember. Az élességállítás folyamatos, ami ha egyszer megvolt, akkor már egészen stabilan a témán is maradt. Korábbi MILC-es tapasztalataimból kiindulva vittem magammal egy tartalék akkut is, hogy sokat fotózva se maradjak energia nélkül. Legnagyobb meglepetésemre azonban a tartalék akkura egyszer sem volt szükség. Egy teljes napot minden alkalommal végig tudtam fotózni egy akkuval, ami azt jelenti, hogy szépen fejlődnek a MILC-ek ezen a téren is. Nem aggódtam, hogy az E-P3 csalódást fog okozni, és nem is tette. A legnagyobb gond a használt szettel az, hogy a napokban vissza kell adjam az Olympus hazai képviseletének.
