Sokszor feltett kérdés, hogy a marketingszövegek mögött vajon mennyi valóság húzódik. Roger Cicela-t, a lensrentals.com szakértőjét is izgatja-e kérdés, így ismét az autofókusz körül vizsgálódott. Legújabb tesztjében arra kereste a választ, hogy mely vázak pontosabbak, s melyek kevésbé. Vajon valóban megbízhatóbbak-e az újabb gépekbe épített fejlettebb AF rendszerek? A tesztet Canon EF 28mm f/2.8 II objektívvel végezte, mivel ezen objektívnél azt tapasztalta korábbi tesztjeiben, hogy kellő pontossággal dolgozik. A tesztelt gépeknél AF mikrobeállítással kezdett, hogy a front- illetve backfocus problémát kiküszöbölje. Ahol nem volt lehetőség az AF mikrobeállítására, ott új vázat keresett, amely pontosabb fókusszal dolgozott a fenti objektívvel. Bár ez nem befolyásolja a képek közötti fókuszálás teljesítményét, Roger-nek kissé tele lett a hócipője az előző cikkben írtak miatt kapott e-mailekre, amelyekre egyenként válaszolva kellett ismertetnie az AF mikrobeállítás lényegét, így inkább elejét vette az újabb e-mail halmoknak (jó döntés). A teszt során a következő gépeket használta:
- Canon EOS 600D 9 pontos AF, középső dupla keresztszenzor
- Canon EOS 650D 9 pontos AF, középső dupla keresztszenzor
- Canon EOS 50D 9 pontos keresztszenzoros, középső dupla átlós
- Canon EOS 60D 9 pontos AF, középső kereszszenzor
- Canon EOS 7D 19 pontos AF, összes keresztszenzor, középső dupla átlós
- Canon EOS-1D Mark IV 45 pontos AF, 39 keresztszenzor
- Canon EOS-1Ds Mark III 45 pontos AF, 19 kresztszenzor, 26 AF segédpont, külön AF processzor
- Canon EOS 5D Mark II 9 pontos AF, középső keresztszenzor
- Canon EOS 5D Mark III 61 pontos AF, 41 keresztszenzor, 5 dupla átlós
- Canon EOS-1Dx 61 pontos AF, 41 keresztszenzor, 5 dupla átlós
A konklúzió pedig a következő: Az 5D Mark III fókuszrendszere stabilabb és precízebb, mint az 5D Mark II-é, kevésbé fordul elő vele enyhe defókuszáltság, kisebb a fókuszáltság szórása a képek között, s a fókusz is pontosabb volt néhány képnél (az Imatest-tel történő összehasonlíthatóság itt megtehető, hiszen a felbontásban komoly eltérés nincs). A legnagyobb fókusz-szórást (azaz a leginkább bizonytalan fókuszrendszert) az EOS 600D mutatta fel. Második helyen végzett nagy meglepetésre az EOS 5D Mark II, majd őt követte az EOS 50D és 60D. A legkisebb szórást felmutató gépek a következők voltak (nem feltétlenül a legnagyobb pontosságot jelzi, csak a legkisebb képek közötti fókuszeltérést): első helyen az EOS-1Dx és 5D Mark III. Második helyen az EOS-1D Mark IV, majd harmadik helyen az EOS-1Ds Mark III. Természetesen van azért logika a mérési tapasztalatokban, hiszen a régi gépek általában rosszabbul teljesítettek, mint az újak. A meglepő inkább az, hogy az 5D Mark II már rosszabbul teljesít, mint egy belépőszintű mai masina. Legalábbis a fókusz szórása tekintetében. Sajnos az nem derül ki a cikkből, hogy abszolút pontosság szempontjából melyik gép teljesít jól, ahogy azt sem vizsgálta Roger, hogy a szélső fókuszpontok mennyivel pontatlanabbak, mint a középsők (az EOS-1Dx tuti befutó lenne 5 dupla diagonális szenzorával, illetve a belépő EOS 600D és 650D, valamint az 50D és 60D gépek elbuknának a szélső fókuszpontjukkal, mivel az csak függőleges kontrasztra érzékeny). Mindenesetre azt jó látni, hogy van fejlődés a Canon AF rendszereiben is, vagyis van valóság a marketingszövegek mögött. További részletek: http://www.lensrentals.com/blog/2012/08/autofocus-reality-part-3b-canon-cameras A fókusz pontossága persze nem csak az AF rendszertől, de az objektívektől is függ, ahogy azt egy korábbi cikkében már elemezte Roger. A lényeg, hogy az újabb objektívek többnyire érzékenyebbek az AF rendszer utasításaira, s pontosabban teszik a dolgukat. http://www.lensrentals.com/blog/2012/07/autofocus-reality-part-ii-1-vs-2-and-old-vs-new Magyarul: mindig van leggyengébb láncszem, így hiába a jó váz és a pontos AF, ha régi, lomhább optikával lerontjuk azt.
