A Leicánál két dologban lehet biztos az ember. Egyrészt abban, hogy a stand visszafogottan elegáns fekete (kicsi vörössel) színben pompázik majd, másrészt pedig abban, hogy méregdrága gépeiket nem adják a látogatók karmai közé, inkább egy üvegkalitkában bámulhatjuk meg őket. Nos, az előbbiben igazam volt, utóbbiban viszont tévedtem. A félhomályos teremben hatalmas 3D betűk jelezték a német cég fontosabb termékcsaládjait. Felsorakozott itt a C és X szériás kompaktok hada, valamint a távmérős M-ek és középformátumú S-ek is. És mindüket ki lehetett próbálni, ha az ember volt olyan szerencsés, hogy a délelőtti tumultusban odafurakodjon valamelyik pulthoz. Az egyetlen komolyabban számon tartott német fényképezőgépgyártó a teljes 1. pavilon egy szintjét elfoglalta, bár ennek nagyja a Leica Gallery névre keresztelt fotókiállítás. A kis távmérős M-E-et például nem volt időnk kivárni, hiszen rohannunk kellett egy interjúra. Az 5500 dollárért kínált készülék egy „lebutított” M9 lesz, némileg kevesebb szolgáltatással, de ugyanazzal a képérzékelővel és keresővel. 7000 dollár környékén érkezik a vitrin mögé szánt Leica M, mely az első digitális távmérős gép élőképpel és fullHD videóval.Nem mellesleg egy 24 megapixeles fullframe CMOS is került a készülékbe. Szerencsém volt viszont az új S-modellel, ahogy odaértem, szabadult fel egy példány, amit kicsit meg is sikerült forgatni egy videón. Kicsit megtévesztő lett az új gépek elnevezése, hiszen szám nem található a típusnévben, így a friss Leica M mellett, szimplán csak Leica S-t kapunk. Kezelésében és külsejében a hátlapra került joystick tűnik újdonságnak. Egyébként gyorsítottak a gépen, a képfeldolgozáson és az AF rendszeren is, és egy GPS is került a készülékbe. A szenzor maradt 37,5 megapixeles. A bejegyzésben készült fotók Nikon D600-zal, a videó Nikon 1 V1 fényképezőgéppel készült.
