A Fujirumors.com-on tegnap nagy volt az izgalom. Az oldal szerkesztője bombahírt lobogtatott meg az olvasók előtt. Fujifilm GF670 (a kép nem a beharangozott gépet ábrázolja) A pletykabombáról később kiderült, hogy egy állítólag titokban fejlesztett középformátumú digitális fényképezőgépről szól. A gépnek még a neve sem ismert, nem hogy az adatai, de a site szerint forrásuk egy korábbi jóslata már igaznak bizonyult, úgyhogy ebben is bíznak. A Fujifilmnek nem ez lenne az első középformátumú gépe. Bár digitális vonalon még nem próbálta ki magát, a filmes gépek között ott volt például a 6×7 cm-es formátumot kínáló GF670-es sorozata. Kíváncsian várjuk, hogy a digitális utódból lesz-e valami, de azért egy kérdésünk lenne: hol marad a fullframe (kisfilmes) X-modell?
Bizonyos eszközök létjogosultságáról, hasznáról, hatékonyságáról megoszlanak a vélemények, mi megpróbáltuk tényszerűen összefoglalni, mire kell új fotósként figyelni, ha kiegészítőket vásárolunk.
Elképesztően könnyű a Photoshop felturbózott Liquify eszközével az arc jellemzőinek módosítása: nagyobbá, kisebbé tehetők a szemek, mosoly varázsolható az arcra, de az orrok formája is módosítható pillanatok alatt.
Az érzékelő lapka után a digitális fényképezőgépek talán legfontosabb alkotóeleme az optika. Cikksorozatunk következő néhány részében erről ejtünk néhány szót.
A kisfilmes kategória gépvázai könnyen hordozható, szinte korlátlanul és univerzálisan kiépíthető rendszerek alapjai, de méretükből és felépítésükből adódóan alkalmatlanok a precizitást igénylő, több száz megapixeles high-end fotózásra. Nem lehet például nagyfelbontású, minden arcon éles csoportképeket készíteni velük 50 emberről, de nem alkalmasak olyan igényes modellfotóhoz sem, ahol az egész alakos képen minden hajszál külön repül, minden szövet-textúra látszik, és még a modell lábai is meg vannak nyújtva. Vagyis a nagygépek képépítő, képkompozíciós lehetőségeit nem adják az alkotó fotós kezébe.