A Nikon tegnapi bejelentése érdekes kérdéseket vet fel, nem csak a cserélhető objektíves, vagy kompakt kérdésben, hanem a gyártó termékfilozófiájáról is.
Nem felejthetjük el az APS-C szenzorral dolgozó Fujifilmet sem, az X100T és az X70 is a prémium kompaktok kategóriájába tartozik. Mindkét gép 16 Mpixeles APS-C X-Trans szenzort használ, az X100T 35 mm ekv. gyújtótávolságú, f/2 fényerejű, az X70 28 mm ekv. gyújtótávolságú, f/2,8 fényerejű objektívet kínál. Bűn volna kihagyni a Sonyt, akik 1″ típusú szenzorral kínálják a 24-70mm ekv. gyújtótávolságú, f/1,8-2,8 fényerejű objektívvel szerelt DSC-RX100 IV gépüket, vagy a szintén 1″ szenzoros 24-200mm-es ekv. gyújtótávolságú objektíves fix f/2,8 fényerejű DSC-RX10 II-t, de emellett készítenek full-frame szenzoros prémium kompaktot is, lásd a 42 Mpixeles DSC-RX1R II-t, amely 35 mm-es f/2-es objektívet tartalmaz.
Ilyen környezetben kellett hát a Nikonnak olyan gépet kihoznia, amely beleillik az elvárásokba, azaz nagy szenzort kínál, objektíve pedig vagy nagy zoomátfogású, vagy rövid zoomos, esetleg fix gyújtótávolságú, de akkor igen jó fényerejű. A gyártó, mint tudjuk, egyszerre három modellt is bejelentett, a 18-50mm ekv. gyújtótávolságú, f/1,8-2,8 fényerejű nagylátószögű, a 24-85mm ekv. f/1,8-2,8 standard zoomos és a 24-500mm ekv. f/2,8-5,6 fényerejű ultrazoom gépet. Mindegyik 20 Mpixeles, 1″ típusú szenzor köré épül, amelyet nem volt nehéz megszereznie a Nikonnak, hiszen ilyen található a Nikon 1 rendszer 1 J5 gépében is. Mivel a Nikon a cserélhető objektíves gépeinél is az 1″ típusú szenzort használja, feltehető a kérdés, hogy vajon jön-e majd a Nikon MILC-ekhez a 18-50mm ekv. f/1,8-2,8, vagy a másik kettő objektív. Hiszen a szenzorméret ugyanaz, a bázistávolságot tologatni pár mm-rel (ha egyáltalán kell), az nem nagy ügy.
A helyzet azonban az, hogy egyértelmű, hogy nem hozza ki ezeket az objektíveket Nikon 1 bajonettel a gyártó. Ez ugyanis nem volna gazdaságilag logikus lépés. Nem kínálhatja ugyanazt a jó tulajdonságú objektívet a cserélhető objektíves rendszerhez, mint amit a drágábban kínált prémium kompaktjában. Lásd, a Panasonic sem kínálja mFT vázakhoz az LX100-ban használt 24-75mm ekv. gyújtótávolságú objektívét.
Itt tehát most az lett a kérdés, hogy MILC-et, vagy kompaktot? Az én meglátásom szerint a Nikon jelenleg a MILC szériáival inkább a hobbi és amatőr fotósokat célozza meg, az igényes, vagy nevezzük haladó amatőr fotósoknak pedig a Nikon DL modelleket kínálja, amelyek várhatóan kiváló optikai tulajdonsággal rendelkeznek majd, ráadásul vakupapucsot is tartalmaznak, amely a kreatív megvilágítás létrehozásában lesz nagy segítségére a fotósnak. A gépek ergonómiája is fejlettebb, lásd gyorsan használható expozíció korrekciós tárcsa, az ultrazoom modellnél kényelmes markolat. Nagy kérdés, hogy idén frissül-e a Nikon 1 rendszer, s ha igen, akkor milyen modellel. Az 1 J széria tavaly frissült, így várhatóan a 2 éve utoljára frissített 1 V széria kaphat új tagot. Egy dolog persze a váz, egy másik az objektív park. A Nikon nem áll rosszul e téren, de ideje lenne ezen is fejlesztenie, bár a tegnap megjelent kompaktok mellett valószínűleg ha fejleszt is, nem fényerős zoomokkal fog, fix gyújtótávolságú objektívből viszont kevés már a lehetőség, hacsak nem valami ultranagy látószögű, pl. 16 mm ekv., vagy egy tele, pl. 200 vagy 300 mm-es.
A gépek és objektívek tudása mellett nem mellékes kérdés az ár. A Nikon 1 J5 standard zoomobjektívvel (27-80 mm ekv., f/3,5-5,6) 150 ezer Ft-ért hazavihető. A Nikon DL gépek nem lesznek ennyire olcsók. A 24-85mm ekv. f/1,8-2,8 objektíves modell várhatóan 200 ezer Ft feletti hazai áron lesz kapható (650 amerikai dollár), a nagylátószögű és az ultrazoom modellek pedig még drágábbak lesznek. Ez is azt erősíti, hogy a kisebb pénzű vásárlóknak inkább a belépő szintű MILC lehet a jobb választás.
