Kilencvenhárom éves korában, 2016. október 15-én a reggeli órákban elhunyt Tóth István érdemes művész, Balázs Béla-díjas fotográfus, a Magyar Fotóművészek Szövetsége alapító tagja.
Tóth István 1923. július 26-án Nyáregyházán született, ahonnan gyermekkorában szüleivel költözött át Ceglédre.
fotó: Papp Elek
„Gyermekkoromban leginkább a rajzolás és farigcsálás érdekelt, amit szüleim nem néztek jó szemmel.
Vaskereskedő lettem, de az 1950-es évektől Kecskeméten a Zöldségtermesztési Kutató Intézetnél dolgoztam, műszaki ügyintéző besorolással, de a feladatom csak fényképezés volt.
Fényképezéssel a véletlen hozott össze. A negyvenes években egyik barátom szorult anyagi helyzetében megvételre kínálta fényképezőgépét. Megvettem tőle. Ez keltette fel bennem a fényképezés iránti érdeklődést. Szaklapokat kerestem, ahol először olvastam „fotóművészetről”, Haller Frigyes tollából. Megkerestem Őt, és ez meghatározója lett művészi pályámnak. Haller-hez, a kiváló fotóművészhez és esztétához ismeretlen fiatalemberként kopogtattam be, majd látogatásaim egyre gyakoribbá váltak.
[…]
Városomban – Cegléden – évek hosszú során elnökként irányítottam a Ceglédi Foto Club-ot. Bács-Kiskun megyében a Megyei Fotótanács titkáraként tevékenykedtem. A Magyar Fotóművészek Szövetsége alapító tagja vagyok, melynek a Művészeti Bizottságában is dolgoztam. 1978-ban Bács Kiskunban Sz. M. T. művészeti díjat, 1979-ben Balázs Béla-díjat kaptam. 1980-ban az Évszázad Kiváló Fotóművésze kitüntetést vettem át New York-ban. 1984-ben SZOT-díjjal jutalmaztak, majd 1986-ban Érdemes Művész kitüntetést kaptam. 1989-ben a Magyar Köztársaság Képzőművészeti Alapja Nagydíjával ismerték el munkásságomat.
1985-ben munkáimból terjedelmes ötnyelvű album jelent meg, amely három ciklusból áll: „Pillanatok 1954-1974”, „Kortársak 1974-1982”, „Gyermekkorom emlékei 1982”.” – fogalmaz magáról a művész az 1993-ban megjelent Tények Emlékek Tóth István fotóművészről című könyvben.
Az 1950-es években az Ő szervezésével alakult meg a Ceglédi Foto Club (mai nevén Ceglédi Fotóklub), amelynek tizenöt évig volt az elnöke.
Tóth István képei 52 országban 2200 kiállításon szerepeltek és 327 díjat hoztak a fotográfusnak.
Fotóin a tökéletesség, a mindig precíz kompozíció, a hiba nélküliség és a tónusok maximális kihasználása, a téma hangsúlyozása köszön vissza. Tagja volt a Fotóművészek Nemzetközi Szövetségének, AFIAP és EFIAP kitüntetésekkel, rendes tagja a London Szalon Társaságnak, tiszteletbeli tagja jó pár fotószövetségnek a világ több pontjáról.
Legismertebb fotója a Nehéz út volt című portré, amelyet 1969-ven fotózott és amely kép a saját életét és saját munkásságát is szimbolizálja. Sajnos fotóit itthon kevesen ismerik, pedig például szolgálhat minden fotózás iránt érdeklődő és a fotográfiát szerető ember számára.
Tóth Istvánt Cegléd városa és a Magyar Fotóművészek Szövetsége saját halottjának tekinti.
Díjai és elismerései:
- Balázs Béla-díj (1979)
- Székely Aladár-díj (1980)
- az Évszászad Kiváló Fotóművésze New York (1980)
- Pro Urbe Cegléd (1980)
- Bács-Kiskun Megyei Művészeti Díj (1983)
- SZOT-díj (1984)
- Cegléd Művelődésének Aranykönyvébe jegyezték (1984)
- UNESCO-díj (1985)
- Érdemes művész (1986)
- a Magyar Köztársaság Képzőművészeti Alapja Nagydíja (1989)
- a Művészeti Alap Nagydíja (1990)
- a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Év Díja (1996)
- Cegléd díszpolgára (1996)
- Magyar Fotóművészek Szövetsége Életműdíj (1998)
- Magyar Köztársasági Érdemrend Keresztje (1998)
- a Magyar Fotóművészek Szövetsége Életműdíj (1998)
- Pest Megye Művészetéért (2000)
- a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Alkotói Nagydíja (2002)
- Pest Megye Díszpolgára (2008)
- Hazám-díj (2009)
- Életfa-emlékérem ezüst fokozat, FVM (2013)
- Czigle-lánc (2014)
