Budapest romantikája fotókiállítás

0

A Városliget Café idén rendhagyó fotópályázatot írt ki, amelyre régi budapesti fotókat vártak. A nevezésnek nem volt feltétele, hogy saját készítésű kép legyen.

A pályázat nemrégiben lezárult, a zsűri döntött, íme az eredmények:

  • I. helyezett: Knoll Szilvia
  • II. helyezett: Nagy Zsolt
  • III. helyezett: Kozák Albert fotóriporter
  • A zsűri különdíjait kapták: Knoll Szilvia, Kovásznai Nóra, Kozák Albert
  • Közönségdíjas: Búsi Sándor

A legjobb képekből kiállítás nyílt, amely augusztus végéig tekinthető meg a Városliget Café szabadtéri teraszán.

Sajtóközlemény:

Megnyílt a „Budapest romantikája” fotókiállítás

„Budapest romantikája” címmel fotókiállítás nyílt a Városliget Caféban. A tárlat koncepciója, hogy sosem látott és publikált képeket mutat be a XX. századból, melyek a főváros romantikus báját, új arcát mutatják be. A látogatók elsőként tekinthetnek bele az eddig családi fotóalbumokban, titkos fiókokban megbúvó régi, családi képek világába. A főváros romantikus karakterét ábrázoló, és egyéni, családi történeteket elregélő képek alkotják a kiállítást. A Margit-szigeten vőlegényének pózoló fiatal nő, a Városligeti tó felett a korlátba kapaszkodó bájos kislány, a Gellért-hegyről letekintő karcsú női alak, egy pusztához hasonló, mégis budapesti tájon áthaladó villamos szokatlan képe gémeskúttal és pulival a háttérben; mind, mind beavatja a nézőt a maga személyes történetébe. A tárlat augusztus végéig várja a látogatókat.

A kiállításra pályázat útján érkeztek be a képek. A most nyílt tárlaton bemutatásra kerülnek a legszínvonalasabb fotók, több mint negyven kép.
A XX. században, annak bármely évtizedében készült fotókkal lehetett nevezni, egészen az 1990-es évvel bezárólag.

A fotókon megjelennek Budapest ikonikus helyszínei, a Gellért-hegy, a Hősök tere, a Vidámpark, a Városliget. A zsűri által kiválasztott legjobb képeken szerepelnek kalapos dámák és kemény kalapos urak, a Városliget tava és rajta evező fiatalok, hidak madártávlatból, kedves családi jelenetek, kislányok óriási masnival a hajukban a századelőről, fürdőben napozó fiatalok, ma már „old timer”-nek számító járművek, az adott korra jellemző öltözetek, városi és vidéki emberek, ma is működő intézmények több évtizeddel korábbi köntösben, s hosszasan lehetne még sorolni a témák sokaságát.
„Meglepően sok fénykép jött, és volt közöttük több telitalálat is. A zsűrizés pedig igazi élmény volt: mindhárman más szemmel néztük a fotókat és mást kerestünk rajtuk, de az igazán jó képeken nem volt vita.” – mondta a zsűrizésről Zubreczki Dávid újságíró.

„A Gellért Szálloda madártávlatból”
A pályázat nyertese Knoll Szilvia lett, aki így mutatta be a díjnyertes képet:
A fotó címe „A Gellért Szálloda madártávlatból”. A nagyapám készítette, és a nagyanyám látható rajta. Tudtommal 1959-ben készült a Gellért-hegyen, háttérben a Szabadság-híddal. A pályázatra egyébként több képet is beneveztem a nagyszüleim fotógyűjteményéből. Nagypapám, a város turistája – ezt a címet is adhatnám képsorozatomnak. Csepelen éltek, és – mint a képekből is kitűnik – nagyon szerettek Budapest nevezetességeihez ellátogatni. Nagypapámra jellemző volt, hogy minden ilyen kiruccanásra elvitte a fényképezőgépét, és rengeteg képet készített a tájról és a kirándulópartnereiről. Hobbiként tekintett a fotózásra, így nem meglepő módon sokat foglalkozott a képek beállításával és megkomponálásával, tagja volt egy fotóklubnak is.”
Dr. Saly Noémi muzeológus így nyilatkozott arról, hogy miért erre a képre esett a zsűri választása: „Úgy találtuk, hogy a kiírás két kulcsszavának – vagyis Budapest és romantika – ez felelt meg a legjobban. Látszik rajta a város, emblematikus a helyszín, van egy helyes fiatal lány, a fényképezőgép mögött alighanem egy fiú”.
Simonovics Ildikó, PhD, divattörténész, muzeológus hozzátette: „Egyszerűen nekem ez a felvétel szerelem volt első látásra. Gyönyörű, ikonikus helyszín, filmszerű kompozíció, a hölgy részéről keresetlen, mégis nagyon sikkes póz. Szerintem ez a kép tökéletesen egyesíti magában a pályázat hívószavait, Budapest és romantika.”

A díjazottak
A pályázat győztese tehát Knoll Szilvia lett, második helyezettje Nagy Zsolt, harmadik helyezettje Kozák Albert fotóriporter. A zsűri különdíjasa lett Kovásznai Nóra, valamint a díjnyertesek közül Knoll Szilvia és Kozák Albert képei elhozhatták a zsűritagok személyes különdíjait is. A közönségdíjat Búsi Sándornak ítélték oda a legnagyobb közösségi oldal szavazói.
A kiosztott díjak értéke meghaladja a 300 000 forintot.

Kiállítás a Városligetben
A kiállítás 2017. július 4-től tekinthető meg a Városliget Café teraszán egészen augusztus végéig. A tárlat természetesen nemcsak az étterem látogatói, hanem bármely érdeklődő számára megtekinthető, és szeretettel várja a romantikus Budapest után vágyódó látogatóit.

A zsűri tagjai:
A pályázat zsűrizésében ismert szakemberek vettek részt: Simonovics Ildikó (PhD) főmuzeológus (Nemzeti Múzeum), akit elsősorban a divattörténet szakértőjeként ismer a nagyközönség. Dr. Saly Noémi muzeológus (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum), aki a századfordulós kávéházi kultúra minden egyes momentumáról órákat képes regélni. Végül a Budapest építészetet kiválóan ismerő, szókimondó és szellemes stílusáról ismert „urbanista”, Zubreczki Dávid újságíró.

Idézetek a zsűri tagjaitól
Dr. Saly Noémi muzeológus személyes különdíjasáról így nyilatkozott: Elbűvölt a város és a vidék, két világ, két korszak ilyen karakteres találkozása. Nem beszélve arról, hogy volt puligazdaként a kutyától is elájultam.
Dr. Saly Noémi beszélt arról, hogy milyen volt részt venni a zsűri munkájában: „Szórakoztató, izgalmas munka volt, külön élvezetet okozott a sok családi kép, és az, hogy a gyerek- és fiatalkorom városát, hangulatait is sokszor viszontláttam. Bele kell törődnöm, hogy már az én nemzedékem is történelem – nem újdonság, mégis újra meg újra meghökkent és megmosolyogtat.”

Simonovics Ildikó (PhD) divattörténész, muzeológus személyes különdíjasáról így nyilatkozott: „Igaz, hogy ugyanannak a pályázónak a képéről van szó, aki a zsűri fődíját is elnyerte, de meg kell vallanom, hogy számomra a sorozat legtöbb képe első látásra ott volt a legjobbak között. Adva van ugyanis egy lelkes, Budapest-rajongó amatőr fotográfus, aki hol szeretett ifjú feleségét, hol barátait fotózza a fővárosban tett kirándulásaikon. Jó érzékkel választ helyszínt, illetve minden képnek van személyes története is. Az általam kiválasztott fotónak különlegessége – azon kívül, hogy nagyon tetszik a kompozíció és a téma –, hogy itt magát a fotográfust is láthatjuk munka közben, a pályázó szerint épp fényt mér, hogy a fiatal festőművésznőt megörökíthesse.
Simonovics Ildikó is beszélt arról, hogy milyen volt részt venni a zsűri munkájában: „Határozottan nagy élményt jelentett a zsűrizés. Rengeteg kép érkezett, amelyek között a várakozáson (legalábbis részemről) felül sok igazán jó és új felvételt találtunk. Olyanokat, amelyek kifejezetten erre a pályázatra kerültek elő a ládafiákban lappangó fotóalbumokból. Ez a közösségi oldalakon népszerű nosztalgia csoportokban megjelenő képeket ismerve, illetve a fortepan.hu hatalmas sikere mellett úgy gondolom, hogy nagyon nagy szó!”

Zubreczki Dávid, az ismert Urbanista újságíró a fődíjas képről így nyilatkozott: „Egy világváros közepén vagyunk, még csak nem is a legjobb éveiben, de nyüzsgés vagy feszültség helyett mégis derű és nyugalom sugárzik róla. Annyira idilli a kép, mintha csak egy műterem díszlete lenne a háttérben. Magányos nő egy sziklaormon, a háttérben liget, folyó és egy kastélynak is beillő épület. Hol máshol lehetne ennyi romantikus elemet egyetlen képre zsúfolni, ha nem Budapesten?”
Zubreczki Dávid személyes különdíjasáról így nyilatkozott: „Ez a kép egyszerre menő és megmosolyogtató. A charme-os férfi úgy pózol az autója előtt, mintha egy olasz moziplakáton lenne – alighanem ilyesmi ihlette a képet. És hát végül is tényleg olasz a kocsi. Sőt, ha nagyon akarom, a befejezetlen lakótelep a sitthalmokkal akár Róma külvárosa is lehetne. És akkor még a lökhárítón megcsillanó mediterrán napfényről nem is beszéltünk. Na jó, a háttérben azért persze egy Trabant is bekacsint, csak hogy tudjuk, hol vagyunk.”