A Fujifilm Magyarország jóvoltából lehetőségünk volt egy közel végleges állapotú X-T2 kipróbálására és még tesztfotókat is készíthettünk, sőt, közzé is tehetjük azokat! Íme első tapasztalataink:
Nézzük részleteiben, mi változott az X-T1 óta:
| A Fujifilm FinePix X-T1 és X-T2 közötti főbb különbségek | ||
|---|---|---|
| Fujifilm FinePix X-T1 | Fujifilm FinePix X-T2 | |
| Szenzor effektív felbontása | 16,3 Mpixel | 24,3 Mpixel |
| Legnagyobb felbontás | 4896×3264 | 6000×4000 |
| Érzékenység | ISO200-6400 1/3 Fé lépésekben; kiterjeszthető ISO100-51200 1 Fé-eként | ISO200-12800 1/3 Fé lépésekben; kiterjeszthető ISO100-51200 1 Fé-eként |
| Leggyorsabb zársebesség | 1/4000 mp | 1/8000 mp mechanikus zárral 1/32000 mp elektronikus zárral |
| Fókuszrendszer | 49 pontos | 325 pontos |
| Expozíció korrekció | ±3 Fé dedikált tárcsával | ±3 Fé dedikált tárcsával valamint a tárcsa C állásában ±5 Fé |
| Sorozat | max. 8 kép/mp 21 RAW képig | max. 14 kép/mp (elektronikus zárral) 24 RAW képig |
| Videófelvétel | max. 1920×1080 képpont, 60 kép/mp | max. 3840×2160 képpont, 30 kép/mp 1920×1080 képpont, 60 kép/mp |
| Távkioldó | vezetékes | vezetékes és mechanikus kábeles |
| LCD | 3″-os 1,04 millió képpontos fel-le dönthető | 3″-os 1,04 millió képpontos fel-le dönthető és jobbra kihajtható |
| RAW formátum | tömörítetlen | tömörítetlen, vagy veszteségmentesen tömörített |
| Memóriakártya foglalat | SD/SDHC/SDXC (UHS-II) | dupla SD/SDHC/SDXC (UHS-II) |
| Csatlakozás számítógéphez | USB 2.0 | USB 3.0 |
| Méretek | 129 × 89,8 × 46,7 mm | 129 × 93 × 50 mm |
| Tömeg (akkumulátorral és kártyával) | 440 gramm | 504 gramm |
Amint írtuk, az X-Pro2 előnye így jóval kisebb már az X-T2-höz képest, mint anno az X-Pro-é az X-T1-hez viszonyítva. Itt most már gyakorlatilag csak az átnézeti hibrid kereső adhat kisebb előnyt, viszont az X-Pro2-nél nem érhető el 4k videó lehetősége, valamint az LCD dönthetőségéről/kihajthatóságáról is le kell mondanunk. Érezhető hát, hogy a házon belüli konkurencia gyakorlatilag erősödött, s igazság szerint aki nem idegenkedik az elektronikus keresőtől, annak kvázi felesleges X-Pro2-ben gondolkoznia.
Az újdonságok közül a leginkább érdekes a két irányba dönthető LCD. Azt már a fotózások során megtapasztaltuk, hogy a kihajtható és elfordítható LCD-vel nagyon kevésszer kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy nem látjuk az élőképet, akár fej fölül, akár lentről fotózunk, tájkép, vagy portré állásban egyaránt. A pozitívum mellett azonban akad negatívuma is a kihajtható és elfordítható LCD-nek, ez pedig a kihajtás és elfordítás macerás megoldása és viszonylag sok tekergetést igénylő mivolta. Jómagam is egy ilyen kihajtható és elfordítható LCD-s gépet használok, de mindig hosszúnak tűnik az az idő, mire egy fej fölüli fotózás előtt a tekergetés és forgatás után végre a fotózással tudok foglalkozni. A csak dönthető LCD-kkel éppen ezt kerülhetjük el, hiszen egyetlen mozdulattal lefelé dönthetjük. Más kérdés, hogy portré formátumnál már a le-fel dönthető LCD-nek nincs előnye a fixen beépítetthez képest. Nem úgy a Fujifilm FinePix X-T2 innovatív dönthető és kihajtható LCD-jénél, ahol a döntés egyetlen mozdulattal elvégezhető, de igény esetén jobbra is kihajtható a kijelző, így portré állású kép is készíthető fej fölül, vagy lentről. A jobbra kihajtáshoz az LCD bal szélén lévő rugós kart kell felfelé tolnunk.
A megoldás azon túl, hogy ötletes, sokkal strapabíróbbnak tűnik, mint a kihajtható és elfordítható LCD-k módszere. Igaz, így nem tudjuk kijelzővel visszafelé befordítani az egész LCD-t, de gyaníthatóan ez az ár bőven elég ahhoz, hogy gyorsan tudjuk a döntést elérni. Kevésbé számít érdekesnek, hiszen láttunk már ilyet, de annál hasznosabb a dupla kártyafoglalat, amelyet ebben a kategóriában elsőként a Fujifilm vet be (igen, a Sony egyes gépeiben már régóta megvan az SD és MemoryStick Duo dupla foglalat, de ezeket nem tudjuk szimultán használni). 
A dupla kártyás gépek főként a profi szegmens velejárói, pedig a haladó amatőrfotósok számára sem mellékes, hogy egy esetleges kártyahiba során vesznek-e el képek, vagy sem. Nos, a Fujifilm FinePix X-T2-nél immár megvan az a lehetőség, hogy dupla kártyával dupla adatbiztonságot érjünk el, ráadásul mindkét kártyafoglalat UHS-II kompatibilis, azaz igen gyors fájlírásakra képes (UHS-II kártya híján ezt sajnos nem tudjuk kipróbálni). Az új fókuszrendszer is a hatékonyabb fotózást szolgálja, a 325 fókuszpont a képmező közel 75%-át lefedi. A fókusz sebességgel nincs semmi gond, igaz, egy kicsit többször tapasztaltunk most kontraszt alapú AF-re jellemző oda-vissza keresgélést, mint a legtöbb MILC-nél, s ilyenkor az élességállítás sebessége is látványosan lassabb volt. Mindezt azonban írhatjuk az egyelőre béta állapotú, azaz nem végleges firmware számlájára is.
A gép kezelhetősége továbbra is kiváló, ezt a rengeteg dedikált tárcsán kívül az új joystick is elősegíti, amely pl. a fókuszpontok könnyebb kiválasztásában segít. Az érzékenység tárcsa segítségével pillanatok alatt válthatunk érzékenységet, igaz, sajnos a legmagasabb két érzékenység, az ISO25600 és az ISO51200 között már csak a menü egy eldugott szegletében választhatunk. Vélhetően azonban ez kevésszer fog problémát okozni, hiszen ISO51200-ra nem sűrűn lehet szükségünk. Megmaradt a tárcsák rögzíthetősége, amely az érzékenység és a zársebesség tárcsát érinti. Ha a közepükön lévő gombot benyomjuk, rögzíthetjük a tárcsát. Az érték módosítására a gomb lenyomása majd felengedése után van újra lehetőségünk. Bővült az expozíció kompenzáció tartománya, s noha a tárcsán továbbra is csak ±3 Fé érhető el közvetlenül, a C jelű állásban a vezérlőtárcsa segítségével &plusn;5 Fé tartományból választhatunk.
A gép továbbra sem kínál beépített vakut, csak egy mellékelt kisvakut, amelyet külön kell felhelyeznünk a vakupapucsba. Túl komoly képességekre ne számítsunk, azaz indirekt vakuzásra sem használható, de legalább nem külön kell megvásárolni.
Ami viszont a termékfotókból és a specifikációból sem derül ki, az a képminőség. Ennek is utánajártunk, így elkészítettük a szokásos ISO tesztképeinket, a gépben minimálisra vett zajszűréssel. Amikor a képeket áttöltöttük számítógépre, nagyra nyílt a szemünk. A képek ugyanis még nagy érzékenységnél is remek minőséget képviselnek, gyakorlatilag full-frame-hez közeli a zajszint, azaz az APS-C szenzoros gépek között kiváló. Megpróbáltuk a RAW fájlokat az Adobe Lightroomban konvertálni, s legnagyobb meglepetésünkre szó nélkül megette az X-T2 RAW fájljait. Nem feltétlenül jelenti ez a 100%-os támogatást, de mindenesetre így is tettünk egy-egy próbát, azaz megnéztük, milyenek a képek az Adobe népszerű RAW konverterével. A képminőség ezúttal is rendben volt, pedig első körben azt gondoltam, csak egy jó zajszűrő algoritmusnak köszönhető a jó minőség. De nem, itt kérem a szenzor az, ami igazán ütős! Képkivágásokat most az idő rövidsége miatt nem készítettünk, de a teljes felbontású tesztképeket elérhetővé tesszük (a gép alapérzékenysége ISO200!): ISO100 – JPEG ISO200 – JPEG ISO400 – JPEG ISO800 – JPEG ISO1600 – JPEG ISO3200 – JPEG ISO6400 – JPEG ISO12800 – JPEG ISO25600 – JPEG ISO51200 – JPEG ISO100 – RAW-Lightroom v6.6 ISO200 – RAW-Lightroom v6.6 ISO400 – RAW-Lightroom v6.6 ISO800 – RAW-Lightroom v6.6 ISO1600 – RAW-Lightroom v6.6 ISO3200 – RAW-Lightroom v6.6 ISO6400 – RAW-Lightroom v6.6 ISO12800 – RAW-Lightroom v6.6 ISO25600 – RAW-Lightroom v6.6 ISO51200 – RAW-Lightroom v6.6 Eredeti RAW fájlok letölthetők: ISO100, ISO200, ISO400, ISO800, ISO1600, ISO3200, ISO6400, ISO12800, ISO25600, ISO51200. Az új fényképezőgéppel nem csak az irodában, de kültéren és a szokásos templomban is tudtunk fotózni, többféle érzékenységgel. Ezek a tesztfotók a gép adatlapjáról érhetők el. A fotókat 35mm f/1,4, 90mm f/2 és 16-55mm f/2,8 objektívekkel készítettük.
