Kipróbáltuk: Tamron 17-50mm/F2,8 Di-II XR LD teszt

Ismertető

A Tamrontól már teszteltünk egy nagylátószögű zoomoptikát, amely szintén jó fényerejével hívta fel magára a figyelmet. Az akkor kipróbált Tamron SP AF 17-35mm/F2,8-4 Di LD Asph [IF] filmes gépekkel is használható. Igaz, APS-C szenzoros géppel próbáltuk, de az akkor tapasztaltak elbűvöltek minket: kiváló optikának tartjuk. Persze ára is ennek megfelelő: kicsivel többe kerül, mint 200e Ft.
A mostani főszereplőnk csak APS-C szenzorméretre rajzol, de hasonló látószög-tartományt fed le, viszont fele annyiba kerül, mint a fenti optika. Kérdés, hogy a 100e Ft-hoz közeli árért mit kapunk cserébe. Nyilvánvaló, hogy nem várhatjuk el ugyanazt a minőséget, mint a 17-35-östől, de a Canon és a Sigma hasonló modelljeivel érdemes lesz összehasonlítani, már csak azért is, mert azonos időpontban készültek a tesztfotóink.
Nézzük akkor jelen cikkünk tárgyának, a hosszú nevű Tamron SP AF 17-50mm/F2,8 Di-II XR LD Asph [IF] gyári paramétereit:

E bonyolult jelzések mögött persze könnyen értelmezhető tulajdonságok lapulnak, amit csak akkor tudhatunk, ha a rövidítések útvesztőjéből Ariadne fonala segítségével kiutat találunk. Íme hát egy gombolyagnyi fonal segítségül:

• SP: Az SP a Super Performance rövidítése, mely a cég felsőbb kategóriás optikáinak jelzésére használatos.
• AF: egy modern objektívtől joggal elvárható automatikus élességállítás lehetőségét jelzi. Kézi élességállításra természetesen van lehetőség, verziótól függően a tubuson lévő kapcsolóval, vagy a vázon állítható módon térhetünk át AF módból MF-be.
• 17-50mm: nem meglepő módon a beállítható gyújtótávolságot jelzi. Mivel csak APS-C képérzékelőjű fényképezőgéppel használhatjuk, ne felejtsük el, hogy 1,5×-1,7× közötti értékkel kell szoroznunk, hogy az elérhető látószöget megkapjuk, kisfilmre vonatkoztatva (Canon D-SLR-nél ez 27,2-80 mm-nek adódik).
• F2,8: teljes zoomtartományra vonatkoztatva fix f/2,8 legnagyobb fényerővel dolgozhatunk, amelyet a kisebb rajzolt képnek köszönhetően volt könnyebb elérni. Igen szép tehát, hogy a teljes tartományban végig nagy fényerővel dolgozhatunk, igaz, más gyártók is rendelkeznek ilyen objektívvel, ahogy korábbi cikkeinkben láthattuk, tehát nem különleges képességgel van dolgunk.
• Di-II: Digitally Integrated Design II, vagyis ez jelzi, hogy az optika csak APS-C méretű érzékelőre fog kellő méretű képet rajzolni. Kisfilmes, vagy annak megfelelő méretű képérzékelővel rendelkező géppel használva a sarkoknál igen erőteljes peremsötétedést tapasztalnánk nagylátószögű állásban.
• XR: Extra Refractive Index, vagyis extra nagy törési mutatójú lencse, amely nagyobb mértékben töri a fényt, mint a hagyományos üveg, ezáltal kisebb lencseméretek érhetők el.
• LD: LowDispersion, vagyis alacsony szórású lencsetagokat is tartalmaz az optika, amely csökkenti a kromatikus aberrációt és nagy kontrasztot biztosít.
• Asph: aszférikus lencsetagot is alkalmaztak, hogy a geometriai torzítások is minimálisak legyenek (más gyártóknál az aszférikus tag alkalmazását nem jelölik az objektív nevében).
• IF: Internal Focusing, vagyis belső élességállítás. Az élességállítás során a külső lencsetag nem fordul el, ami könnyebbé teszi polárszűrő vagy átmenetes szűrők, illetve a napellenző használatát. Ezen kívül a tubus hossza sem változik, csak a zoomgyűrű forgatása esetén.

A masszív kialakítás már első ránézésre feltűnik. Használat során is úgy érezzük: vésővel sem lehetne szétválasztani az egyes részeket. Igen jól összerakott darabról van tehát szó, amely kényelmes használatot biztosít széles, vastagon bordázott zoomgyűrűjével. A zoomgyűrűn mindössze négy gyújtótávolság értéket tüntettek fel: 17 mm, 24 mm, 35 mm és 50 mm. Ez persze alapjában elég is, talán még a 28 mm-t érdemes lett volna feliratozni, hely lett volna rá.
Az élességállítás gyűrűjét a külső részen helyezték el, amely jóval sűrűbben bordázott, így nem keverhető össze a zoomgyűrűvel. A teljes élességállítási tartomány bejárásához sajnos nincs túl nagy terünk, kevesebb, mint 45 fok forgatással végigjárható a végtelen pont és a közelpont közötti rész. Apropó élességállítás. A három most tesztelt nagylátószögű APS-C objektív közül a Tamron volt a leglassabb és sokszor volt hibás élesség. A hangfelvétel ezúttal is elkészült, letakart objektívvel, végtelen és közelpont között oda-vissza végigjárva.

A tubuson két kapcsolót helyeztek el (legalábbis a Canon bajonettes változatnál): az egyik a 17 mm-es nagylátószögű állásba rögzíti a zoomgyűrűt, amely az optika tárolásánál lehet hasznos, a másik pedig a kézi élességállításra való átállásra szolgál.

Az optikát Canon EOS-300D-vel próbáltuk ki.