Az előző részben – miután dióhéjban a mobilfotózás előnyeiről is szó esett – sorra vettük a kis méretű érzékelőből adódó hátrányokat, úgy mint:
- igazi nagy felbontás hiánya,
- magasabb zajszint,
- kisebb dinamikatartomány.
Most essen szó további három hátrányról – és több már nem is lesz. 🙂
Optikai zoom hiánya (fix nagylátószög)
Bár – sokszor kétes minőségű, filléres – kiegészítőkkel lehetséges a látószög megváltoztatása – gondolok itt a csíptethető, vagy mágnesesen tapadó optikákra –, de kizárólag a telefont használva, le kell mondanunk az optikai zoomolásról. (Némiképp kivételt képeznek ez alól pl. az LG G5 és az iPhone 7 Plus telefonok, melyekbe két optikát építettek; de ezek esetében sem beszélhetünk zoomolásról, csupán két különböző látószögről.)
Kompromisszumos megoldás: használjuk ki a nagy látószöget, és menjünk közel a témához!
Kis mélységélesség korlátozott lehetősége
Mobiltelefonnal fényképezve szép, elmosott hátteret legfeljebb közeli témáknál (leginkább makrónál) lehet produkálni. Szoftveres megoldások persze már régóta léteznek, de ezeknél az elmosott és az éles részek találkozása messze nem tökéletes. (Talán az iPhone 7-es, ami minőségi előrelépést hoz a két optikája képeinek szoftveres mixelésével.)
Kompromisszumos megoldás: ha a szoftveres manipulációt kizárjuk, kénytelenek vagyunk beérni kevesebb bokeh-val. Ha egy nem túl közeli témát jól ki akarunk emelni a hátteréből akkor próbáljuk úgy komponálni a képünket, hogy a lehető legnagyobb legyen a távolság a főtéma és a háttér között, és ha lehet, akkor színeiben, textúrájában is jól különüljenek el egymástól.
RAW formátum hiánya
Ez már szerencsére egyre több mobiltelefon esetében nem állja meg a helyét, de sajnos még nem is általános dolog, hogy egy mobiltelefon képes legyen RAW formátumú képrögzítésre. Az alábbi képen jól látszik, mennyivel több információ nyerhető ki egy nyers, veszteségmentes RAW formátumú fotóból, mint egy veszteségesen tömörített JPG-ből. A Google az Android rendszerben a 2014 novemberében kiadott 5-ös „Lollipop” verzióval tette lehetővé a mobiltelefonos RAW formátumú fotózást, és az elmúlt két évben szerencsére több nagy gyártó is beemelte ezt a képességet a csúcskategóriájú telefonjaiba. Ilyenek például a Google Nexus és Pixel telefonjain kívül a nagyobb gyártók közül a HTC, az LG, a OnePlus és a Samsung. Sajnos nem túl hosszú a lista, de a tendencia egyértelműen a bővülés irányába mutat, és szerencsére ezt erősíti a már említett iPhone 7-es is, ami az iPhone-ok sorában elsőként szintén RAW formátum képes.
Megoldás: ha fontos számodra ez a képesség (márpedig ha komolyan gondolod a mobilos fotózást, akkor fontos lesz), akkor válassz olyan telefont, amelyik képes nyers formátumú fotót rögzíteni.
Megéri?
Ezt a kérdést nyilván mindenkinek saját magának kell megválaszolnia, de ha engem kérdezel, akkor 8 hónap tapasztalatai alapján, 4 telefont elsődleges és egyetlen fényképezőgépként használva, azt mondom, hogy igen, számomra egyértelműen.
Leginkább az optikai zoom hiányzik néha, mikor meglátok egy érdekes távoli témát, de több mint két évtizednyi tükörreflexes géphasználat (és gépcipelés) után ezt viszonylag könnyen elengedem. És bár messze nem a mennyiség a lényeg, mióta kizárólag mobillal fotózom, sokkal több fényképet készítek. Így bőven lesz miből válogatni alapanyagot a hamarosan induló Adobe Photoshop Lightroom utómunka tippeket, trükköket bemutató sorozatunkhoz – már csak azért is, mert a mobilfotózás kompromisszumos világában még inkább felértékelődnek az utólagos képjavítás lehetőségei. Ha esetleg van ezzel kapcsolatos kérdésed, ne tartsd magadban!
