Canon EF 11-24mm F4L USM

0

Képminőség

Színhiba

CA, vagyis kromatikus aberráció? Nos, az van, de ez egy szuper-nagylátószögű zoomtól nem meglepő. Ha röviden kéne jellemeznünk a színhiba helyzetet, akkor azt mondhatnánk, minden zoomállásban és rekesznél látható, de elfogadható szinten van jelen. Persze ki mit fogad el ugyebár?

11 mm-nél kapjuk a legtöbbet, igen erős, de nem jelentős lila-sárga csíkokat látunk a kontrasztos élek mentén a sarkokban és a kép szélén. Jelenlétükön a rekeszelés sem segít különösebben, és igaz ez a későbbi gyújtótávolság állásokra is. A zoom tartomány elején 5-6 pixel széles, a végén 2-3 pixeles kromatikus aberráció látható a fotókon.

Geometriai torzítás

A halszemes torzítást elfelejthetjük, de azért extrém nagylátószögnél (11 mm) akad egy kis hordósodás. Nagyjából 5%-nyi, ami ezt a gyújtótávolságot figyelembe véve egyáltalán nem vészes. A gyújtótávolság enyhe emelésével ez is szinte észrevétlen szintre csökkenthető. 16 mm-nél már csak 0,8%-os értéket mértünk, később pedig teljesen eltűnt. 20 mm-nél a torzítás átcsap 0,3%-os párnatorzítássá, ami a 24 mm-es végállásra 0,8%-ra növekszik. Minden tekintetben tolerálható hiba.

Geometriai torzítás



5,04% hordótorzítás


0,8% hordótorzítás


0,3% párnatorzítás


0,8% párnatorzítás

Peremsötétedés

A képsarkok sötétedése (vagy csúnya szóval vignettálás) 11 mm-nél és tág rekesszel a legjelentősebb. A sarkok belseje akár 50% körüli világosság csökkenést mutathat, ami jelentős, de egy hajszálnyival még így is elmarad az EF 24-105 mm 24 mm-nél, nyitott rekesszel produkált eredményénél. Figyelembe véve, hogy ez egy sokkal nagyobb látószögű objektív még akár ugrálhatnánk is örömünkben, de nincs rá okunk, ugyanis F4 rekesszel a teljes képen jelen van, és így elég jó látható.

A rekesz szűkítésével elég szépen csökkenthető a sötétedés. F8-nál már fele sincs a korábban mértnek. A gyújtótávolság növelésével is egyre jobb a helyzet. 16 mm-nél és F4-nél már csak 3/4-ét látjuk a korábbi nagy vignettálásnak, 24 mm-nél pedig felére csökken még nyitott rekesz mellett is.

Peremsötétedés


51%

33%

22%

19%

37%

20%

15%

14%

29%

18%

14%

13%

25%

18%

14%

12%

Bokeh

A háttérelmosás – köszönhetően a kilenc lamellának – szép, de az a helyzet, hogy nem sokszor fogunk találkozni vele. Ez egyrészt nem egy portré, vagy kistele objektív, másrészt a kivételesen kis gyújtótáv miatt nagyon nagy mélységélességet kapunk még nyitott rekesznél is. Elég kevés alkalommal találkozunk majd a krémesen lágyra mosott háttérrel. Nem jellemző, hogy egy ilyen objektívnél az életlenség esztétikáján kéne filozofálnunk.

Közelfényképezés

Ezt a fejezetet is kihagyhattam volna, ugyanis a 11-24 mm önmagában nem igazán alkalmas makró fotózásra. 11 mm-nél a 28 cm-es közelpont csak 50 x 33 cm lefedett területet ad, ami 1:13,7-es leképezési arányt jelent. 24 mm-nél valamivel jobb a helyzet, ott 23 x 15 cm-es terület fér rá a képre, de 1:6,5-ös leképezésével ez is elég gyengének számít. Hátrányként nem értékelhetjük, hiszen ha van objektív, ami eleve nem makróra készült, akkor ez az.

Képminőség

20-22 megapixeles fullframe gépeknél, mint amilyen az EOS 6D, illetve az 5D Mark II és Mark III, nagyjából F10 rekesznél van a diffrakció határ, EOS 1D X-szel F11-ig merészkedhetünk. Szűkebb rekesszel a fényelhajlás miatt egyre gyengébb képminőséget kapunk. Az élesség még így is nagyszerű. Szinte a teljes képen kiemelkedő részletességet kapunk. Persze a sarkok ezúttal is gyengébbek, de közel sem annyira mint vártuk, szinte bármely rekesznél és gyújtótávolságnál elfogadhatók. A képközép pedig nagyon részletgazdag.

11 mm: Már a legnagyobb rekesszel is kiváló részletgazdagságú képet kapunk. A sarkok gyengébbek, de használhatók. A legjobb minőséget F5,6-nál kapjuk a kép nagy részén, de az F4-nél lőtt fotók élessége sem sokkal marad el. Nagyjából ugyanolyan, mint F8 rekesznél. A sarkok F11-nél a legszebbek, de itt már a képközép egy kicsit elmarad a korábbi rekeszállásokban látottnál.
16 mm: A középső rész minősége leheletnyivel gyengül, ezzel együtt a sarkok itt teljesítenek a legjobban. Ezek legjobbját F11 rekesznél kapjuk a képközép pedig F8-nál a legrészletesebb, alig elmaradva a 11mm-en mért eredményektől.
20 mm: Még mindig gyönyörű részletes, fotókat produkál az objektív, de egy picit elmarad a nagyobb látószögeknél tapasztalttól. A Sarkok F16-nál bontakoznak ki igazán, a képközép pedig F8 körül a legszebb.
24 mm: Ez az objektív leggyengébb gyújtótávolsága a részletességet figyelembe véve. Persze még itt is kiváló élességet kapunk. Egyedül az F4 állás indul egy kicsit gyengén, de csak a korábbiakhoz képest. Ha a kép középső területén akarjuk kihasználni a legjobb élességet F8 rekeszt kell állítanunk, a képsarkok viszont csak F16 körül adják a legjobbjukat, ahol már a diffrakció is belerondít a képminőségbe.

A kontraszt és a brillancia szintén profi objektívhez méltó. Beépített napellenző és szuper lencsebevonat ide vagy oda, a szellemképre, vagyis a lencsealakok megcsillanására elég érzékeny az objektív. A kontrasztot erősen romboló, hagyományos becsillanás azonban nem volt tapasztalható. Ellenfényben is jól működik az optika, csak az oldalról beverő fények zavarják némileg.

Értékelés

Nem hibátlan objektív, de minden tekintetben profi. A képrészletesség kiváló, és a sarkokban is jó. Szerintem élességben a Canon egyik legjobb zoomja, amit odatehetünk a sokat dicsért 24-70mm F2,8 II mellé is.

Egyeseket talán zavarhat a tág rekesznél jelentkező erősebb vignettálás, illetve a mindig jelen lévő színhiba, de egy valamirevaló RAW konverterben ezek szinte büntetlenül eltüntethetők, és az újabb Canon gépek is képesek erre. Ráadásul ezek egyáltalán nem zavaróbbak vagy erősebbek, mint a hasonló (vagy kisebb) nagylátószögű zoomok által adott értékek.

A Canon EF 11-24mm F4L USM nagyon jó, de ezzel együtt nagyon drága objektív. Az 1 millió forintot alulról verő ára, nem teszi majd az elkövetkezendő évek népzoomjává, és a profiknak is meg kell gondolniuk, hogy szükségük van-e az extra látószögre, mondjuk egy 24-70mm alá. Aki megszokta azt, annak talán picit hiányozni fog a nagyobb fényerő, és némileg át kell majd értékelnie a megszokott képkomponálási gyakorlatát. Bár adja magát, hogy épületfotókhoz és belső képekhez ajánljam, de a hihetetlenül megnyúlt perspektíva miatt nem annyira építészeti, inkább művészi igényű képekhez való. Azok számára is ajánlott, akiknek fullframe géppel és meglévő nagylátószögűjükkel sincs hová hátrálni.

Tesztfotóink Canon EOS-5D Mark III fényképezőgéppel készültek, RAW formátumban, Adobe Photoshop Lightroom 5-tel konvertálva.