Canon EF 11-24mm F4L USM

0
692

Felépítés

Bemutatás

Az utóbbi időben a Canon jó pár különlegesebb objektívet is kihozott, gondoljunk csak a nemrég általunk is bemutatott, beépített konverteres EF 200-400 mm F4-re. Jelenlegi tesztalanyunk sem kevésbé egyedi, ugyanis a világ jelenlegi legnagyobb látószögű rektilineáris optikája, mely fullframe szenzorhoz is használható.

A rektilineáris objektívek – a halszemektől eltérően – egyenesen képezik le a fotón a valódi egyeneseket, nincs a fisheye optikáknál tapasztalt jellegzetes hordós torzítás a széleken.

A gyújtótávolság ne tévesszen meg senkit! A Canon 10-22 mm-es zoomot is gyárt, de ezek APS-C szenzoros gépekhez készült EF-S optikák, melyek kb. 107 fokos látószöget adnak, míg a 11-24 mm-es újdonsággal átlósan 126 fok érhető el, 24 mm-nél 84 fokos látószöget kapunk. Mindez persze fullframe szenzoron értendő. APS-C érzékelős gépeken kisebb látószöget kapunk az említett 10-22 mm-es objektívnél, ráadásul ez a darab sokkal drágább, így csak a leképezhető terület szélessége miatt egyáltalán nem érdemes ilyen objektívet kisebb szenzoros gépre venni. A képminőség persze más lapra tartozik.

De maradjunk egyelőre a technikai adatoknál. Az optika a profi L-széria új tagja, és ennek megfelelően a gyártó belepakolta minden tudását, amivel még jobbá teheti. Az építési minőség első osztályú: könnyített fém házba pakolták a 16 db lencsét, mely a kényes helyeken időjárásálló szigeteléssel is védett. Az objektív tehát munkára, hosszú igénybevételre is tökéletesen alkalmas.

A lencsék között egy UD és egy Super UD tagot is találunk, melyek a színhibát csökkentik. Négy aszférikus lencsetagja a geometriai torzítás korrekciójában játszik szerepet. A becsillanások és szellemkép ellen SWC és ASC (Air Sphere Coating) lencsebevonatok veszik fel a harcot. Az ASC bevonatot tavaly vezette be a Canon a 100-400 mm-es megújult optikájánál. Itt a szokásos többrétegű, felgőzölt bevonatokra egy plusz, ultra-alacsony törésmutatójú réteget is felvisznek, melyben 10 nm-es légbuborékok vannak.

Az esetleges ujjlenyomatok és egyéb szennyeződések gyorsabb eltávolítása érdekében fluor bevonatot is kapott a front és a hátsó lencse. A frontlencse egyébként hatalmas. 8 cm átmérőjű, de domború felületét figyelembe véve több kb. 10 cm-es. Az emberben rögtön felmerül a kérdés, hogy ha már profi nagylátószögűt konstruált a Canon, miért nem csináltak fix F2,8-as fényerejűt. Nos elég csak rápillantani élőben erre a frontlencsére, majd kézbe venni az objektívet és eltölteni vele egy csuklóbizsergető órácskát. Garantáltan nem vágyunk többé a nagyobb fényerejű változatra. Ez a teljes tartományban fix 1:4 fényerejű monstrum így is 10,8 cm széles a beépített, igen masszív napellenzőjével együtt, tömege pedig kis híján 1,2 kiló.

A rekeszérték bármely gyújtótávolság állásban F4 és F22 között állítható. A blende 9 lamellás a lehető legszebben elmosott háttér érdekében.

Az autofókusz rendszer mozgatója a jól ismert, gyors és halk gyűrűs USM (ultrahangos motor). A gyártó leírása alapján nagysebességű CPU-t és optimalizált AF algoritmusokat kapott, így valóban gyors beállításra számíthatunk. A rendszer jellegzetessége az FTM (Fulltime Manual Focus) funkció, tehát nem AF (automata élességállítás) állásban is elforgatható, manuálisan finomítható a fókuszbeállítás. A közelpontja 28 cm, ami a szenzortól mért távolság, vagyis a frontlencsétől számítva 11,5 cm-re lévő tárgyra már képes élességet állítani.

A nagy és erősen kidomborodó frontlencse miatt nem kapunk elülső szűrőmenetet. Apróbb (3 x 3 cm-es), négyszögletes szűrőlapokat az optika hátulján lévő fémkeretbe csúsztathatunk.

Alaptartozék hozzá egy kicsit ormótlan, a fix napellenzőre kívülről felpattintható frontlencsevédő sapka, valamint természetesen egy hátsó bajonettvédő és egy puha tok is.

Használati tapasztalatok

Gombokkal és kapcsolókkal nem szórták tele az optikát. Mindössze a többi Canonból is jól ismert, lapos fókuszváltó kapcsolót találjuk rajta AF és MF állással. Tetején egy kis ablak mögött távolságskála kapott helyet, melyen az élességállítás távolságát ellenőrizhetjük méter és láb beosztásokban, illetve az infra fénytartománynál módosuló távolság beállítást is megtaláljuk ugyanitt, vörös vonalakkal jelölve.

Mivel az objektív méretének nagy részét a hatalmas frontrész és a napellenző teszi ki a kezelőszerveknek és állító gyűrűknek alig több mint 6 centi jutott a hátsó részből. Emiatt ezek viszonylag keskenyek, de még kényelmesen használhatók. Mint minden Canon zoomon, leghátul található a zoomgyűrű, alján a fontosabb gyutáv értékekkel (11, 12, 14, 16, 18, 20, 24 mm). Az alig másfél centis gumigyűrűt kapott kezelő egyáltalán nem lötyögősen, de könnyedén jár. Zoomolás közben látszólag nem változik az objektív mérete, de ez csak a külső tubusra és a napellenzőre igaz. A frontlencse ezek mozdulatlansága mellett is kb. 1 cm-t mozdul hátra 11 mm-től 18 mm-es állásig, majd 24 mm-ig kissé előretolódik.

Előrébb egy kb. 12 mm széles gumigyűrűvel ellátott fókuszgyűrű található, mely a kézi élességállítás kezelőszerve. Teljesen körbeforgatható, de az élességtartomány végállásait egy apró megakadás jelzi. Kb. 100 fokos szögben forgathatjuk az óramutatóval ellentétes irányba (0,28 m-től végtelenig).

És az AF teljesítmény? Működése közel hangtalan, hasonlóan a többi gyűrűs USM motorral ellátott Canonhoz. A sebességre sem lehet panasz, hisz a teljes utat – 0,28 m-től végtelenig – 0,3 mp alatt teszi meg. Az élességállítási idő tehát ez alatti, az ígéretekhez híven villámgyors. Az objektív belső fókuszálású, e tevékenysége közben a frontlencse nem forog, bár ennek gyakorlati jelentősége amúgy sem lenne, hiszen előre nem tehetünk szűrőt.

Már többször említettem a nagy frontlencsét, de élesben nem árt figyelni rá, hogy emiatt az optika nagyon orrnehéz. Hagyományos nyakpánton a nagyobb fényképezőgépeket is könnyen előre billentheti, a gépet kézben hordva pedig (például csuklószíjon) elég fárasztó tud lenni a használat.

A 126 fokos látószög persze könnyen feledteti a fáradalmakat. Külső fotótúrám során a Várnegyedbe vittem ki, ahol azért akadnak klausztrofób helyzetek. Ezzel az objektívvel nem akadtak. Minden belefér a képbe és valóban torzítás mentesen. Legalábbis ami a geometriai torzulásokat illeti. Sajnos a perspektívából adódó torzulások jelentősek lehetnek, de ez nem az objektív hibája, hanem a nagylátószögé és az ehhez választott nézőponté. Távolról extrém nagy látószöggel minden lényeges téma elveszik a képen, nagyon közelről pedig minden terebélyesebb szinte eldől. Olyannyira, hogy pl a Mátyás-templom dőlését a Lightroom perspektíva korrekciós eszközeivel nem is tudtam helyrehozni. Ez az objektív egy külön látásmódot, a megszokottól eltérő térben gondolkodást igényel, mellyel a fenti alaptulajdonsága (vagyis a perspektíva torzulás) a kép előnyére is fordítható. Közeli objektumok előtérbe komponálásával a tárgyak megnyújtásával egész egyedi látványvilágot hozhatunk létre. Nem nagy ördöngösség ez, pár óra alatt hozzá lehet szokni, de elképesztő perspektívakülönbség az objektív 24mm-es és 11mm-es végállásai között.