Bevezető
Ha konkrétan szeretnénk megnevezni a DSC-H1-hez hasonló gépeket, akkor a Canon PowerShot S2 IS jutna eszünkbe először. Az azonos átfogású, megegyező felbontású Canon modell még nem járt nálunk, de amint lehetőség nyílik bemutatására, természetesen azt a modellt is hasonló részletességgel fogjuk vizsgálni.
A Sony DSC-H1 méretét tekintve legközelebb talán a Panasonic DMC-FZ5-höz hasonlítható, bár a Sony optikája jóval robusztusabb, és bizony a gép tömege is jelentősebb.
 |
 |
A képérzékelő 1/2,5″ típusú, felbontása: 5,1 milló pixel. A képeket többféle felbontásban is elkészíthetjük: 2592×1944 (5 Mp), 2048×1536 (3 Mp), 1280×960 (1 Mp) és 640×480 (VGA). A 3:2 oldalarányú felvétel készítési lehetőség elsősorban a 10×15-ös, ill. hasonló papírképek készítéséhez ideális, mivel így a kész papírképen szinte minden rajta lesz, ami a digitális képen látható. Ebben a módban 2592×1728 pixeles képeket kapunk. Az elkészített fotók kétféle tömörítési fokú JPEG fájlként menthetők el, veszteségmentes formátumot a H1-es nem támogat.
A képek elkészítésekor a fotós is megadhatja a használni kívánt rekeszt és/vagy zársebességet, erre rekeszelőválasztás, zársebesség előválasztás és teljes kézi mód is rendelkezésre áll. A felvételek MemoryStick / Memory Stick Pro kártyára kerülhetnek, de a fényképezőgép 32 MB beépített memóriát is tartalmaz (bár a Sony honlapján az áll, hogy ebből 30 MB érhető el a fotók számára, nekünk sikerült teljesen telitölteni a 32 millió Byte-os belső memóriát). Ez természetesen csak néhány képnek elegendő, de mindenképpen jobb megoldásnak tartjuk, mintha kaptunk volna egy 32 MB-os MemoryStick-et, mert így ezt a tárkapacitást mindig magunknál tarthatjuk.
 |
 |
A gép talán legnagyobb ütőkártyája az optika. Bár a korábbi Sony modelleknél már megszokhattuk, hogy a cég Carl Zeiss feliratú optikákat épít be gépeibe, ám a H1 esetén csak egy egyszerű Sony Lens szöveg köszön vissza ránk. Ettől függetlenül az objektív mind paramétereiben, mind létrehozott képekben jónak mondható: a fókusztávolság kisfilmes rendszerbe átszámítva 36-432 mm, f/2,8-3,7 fényerő mellett. A Super Steady Shot elnevezésű optikai képstabilizátor hatékonyan csökkenti a bemozdulás veszélyeit gyenge fényviszonyok és/vagy nagy fókusztávolság esetén. Ahogy a Panasonic DMC-FZ5-nél, a H1-nél is kétféle stabilizálási üzemmódot használhatunk: folyamatos stabilizálás vagy csak az exponáló gomb teljes lenyomásakor induló stabilizálás. Jó megoldás, hogy a zoomot két sebességgel változtathatjuk, így lehetőség van a fókusztávolság igen pontos beállítására, de a teljes átfogás gyors befutására is.
 |
 |
 |
 |
Az objektív védelmére a frontlencse elé objektívsapkát helyezhetünk fel. A fent lévő sapkát a fényképezőgép egy mikrokapcsoló segítségével érzékeli, így bekapcsoláskor nem próbálja meg az optikát előre tolni, hanem az LCD-n egy felirattal figyelmeztet a sapka eltávolítására. A gyárilag mellékelt adapterre 58 mm-es szűrő helyezhető, vagy a dobozban szintén megtalálható napellenző.
Mint ahogy az egy modern, digitális fényképezőgéptől elvárható, egyszeri állókép készítésen kívül használhatunk sorozat módot is. A sorozat ennél a fényképezőgépnél csak egyféle sebességű lehet: az adatlap szerint 1,3 kép/mp, amelyet méréseink is igazoltak. Sorozat módban a gép a feldolgozott, tehát JPEG képeket tárol, így az egy sorozatban készíthető képek száma függ a használt tömörítési foktól, a felbontástól, az érzékenységtől és a témától is. 5 Mpixeles Fine JPEG-ekből kb. 9, míg Standard JPEG-ből kb. 15 képet készíthetünk egy sorozatban. Sajnos a sorozat lezárultával meg kell várnunk, míg az összes kép a végső helyére kerül, a mentési folyamat alatt a géppel semmit nem tudunk állítani, így természetesen új fotót készíteni sem.
Automatikus expozíció-sorozat esetén 3 kép készül, +-0,3, +-0,7, vagy +-1 Fé különbségekkel. A lépésköz a felvétel menüben állítható be.
Ezen kívül MultiBurst módban olyan sorozatot készíthetünk, ahol egy 1280×960-as képre 16 db 320×240 pixeles felvételt rendez a gép, különböző választható sebességekkel: 1/30-ad, 1/15-öd vagy 1/7,5 mp időközönként. Mindkét sorozat módnál menet közben láthatjuk az LCD-n az elkészült képeket.
 MPEG videó (10486 kbps) 640×480; 0:15 mp; 20334 KByte |
Videórögzítéskor a gép hangot is rögzít. A felvétel megkezdése előtt kell beállítanunk a zoomot, a fókusz az exponáló gomb félig lenyomására áll be. Ezt követően a felvétel során a zoom pozíciója nem változtatható, még digitális zoom sem áll rendelkezésre. A fókusz-rendszer és a fénymérés viszont a felvétel során is működik, kár, hogy az egyébként halk zoomolás itt nem használható. Mozgóképeket 640×480 vagy 160×112 pixeles felbontásban készíthetünk. VGA felbontásban Fine vagy Standard videók közül választhatunk, de a Fine mód csak MemoryStick Pro-val használható. A felvételek hosszát csak a memóriakártya szabad kapacitása korlátozza. Az MPEG VX videók kellő tömörségűek, 30 mp-es felvétel VGA felbontásban, Fine tömörítéssel 40 MB-os, Standard tömörítésnél pedig 11 MB-os. A kisebb méretű Standard videóknak sajnos megvan az a hátránya, hogy a képfrissítés viszonylag alacsony (16 kép/mp), így kissé szaggatott felvételeket kapunk. Fine videóknál ilyen probléma nincs, ott folyamatos, szaggatásmentes videókat tudunk készíteni (30 kép/mp). A 160×112 pixeles mozgókép 8 kép/mp képfrissítésű, és erősen tömörített, ezt a gyártó is elsősorban Interneten való továbbításra szánja.
 AF módok |
 kézi élességállítás |
Az automatikus élességállítás gyors és pontos. Ez több módon is végezhető: széles fókuszkereten, amely három fókuszpontból áll, középső fókuszponttal, vagy kisebb méretű, szabadon mozgatható fókuszkerettel. Az élességállítást kevés fénynél narancs színű AF segédfény könnyíti meg. Sajnáljuk, hogy ebbe a modellbe nem építették be az innovatív Hologram AF-et, mert bár az alkalmazott narancs színű segédfény kontrasztos témák esetén akár 4-5 méteres távolságnál is hatékony, a Hologram AF sokkal megbízhatóbb és gyorsabb lenne.
 |
 |
A fényképezőgép egyik gyenge pontja talán az energiaellátás. Legalábbis a vaku feltöltésénél ez erőteljesen érezhető. Talán az InfoLithium kifejlesztője a DSC-H1-et is elláthatta volna Li-ion akkumulátorral, amely valószínűleg nem dobta volna meg jelentősen a gép árát, de sajnos ez nem így történt. A DSC-H1 2 db ceruza akkumulátorral működik, ennek hátránya leginkább a vakus képeknél érezhető, mivel a vaku kondenzátorai sajnos igen lassan töltődnek. A ceruza akkumulátoros megoldás mellett szólhat a költséghatékonyság, ill. hogy így alacsonyabb áron lehet piacra dobni egy fényképezőgépet, ám a Sony végül is nem spórolt sokat, hiszen a géphez 2 db 2100 mAh-s NiMH akkumulátort és BC-CS2B jelű 2 áramkörös, 400 mA-es töltőt mellékelt. A teljesen lemerült akkukat 5 óra 40 perc alatt lehet feltölteni, akinek ez soknak tűnik (véleményünk szerint ez a csoport lesz a népesebb) vásárolhat más gyártótól nagyobb sebességű töltőt is. A teljesen feltöltött gyári akkukkal felvétel módban, a hátsó LCD-t használva 2 óra 30 perc folyamatos működés érhető el. Bár kissé paradoxonnak tűnhet, de itt most dicséret is illeti a gépet, az energiafelvétele miatt. A két darab gyári akkuval ugyanis láthatóan sokáig használhatjuk a gépet és ténylegesen sok képet készíthetünk.
