Kipróbáltuk: Sony DSC-H1 teszt

0

Optika I.



Beállítható fókusztávolságok


választható fókusztávolságok

A Sony DSC-H1 erőssége a nagy átfogású, de kategóriájában átlagos fényerejű optika, amelyen ennél a gépnél hiába keressük a Carl Zeiss feliratot. A 11 lencsetagot 9 csoportba rendező objektívben egy extra alacsony szórású (ED) üveglencse és egy aszférikus tag is helyet kapott. A fényerő nagylátószögnél F2,8, tele állásban F3,7, itt mindkét érték átlagosnak tekinthető.

A fókusztávolság 6-72 mm között változtatható, amely kisfilmes formátumba átszámítva 36-432 mm-nek felel meg. A zoomgombokkal beállítható konkrét fókusztávolságból rengeteg van, a nagylátószögű álláson kívül mintegy 116 zoompozíció érhető el. Ez még a 12x-es átfogást figyelembe véve is igen pontos működést jelent. Ráadásul a használható fókusztávolságok eloszlása igen jó, nagylátószög és teljes tele állás közelében egy-egy léptetésre kis változás történik, így igen pontosan beállítható a képkivágás.

A géppel készített képek jórészt kellő részletgazdagságúak, erős lágyulás elsősorban teljes nagylátószögnél jelentkezik, teljes tele állásban a lágyság kevéssé érezhető.

Az optika kromatikus aberrációja szinte a teljes átfogásban jelentkezik, bár ennek mértéke az ED lencsetagnak köszönhetően átlag alatti. A kromatikus aberráció sajnos rekeszeléssel sem csökkenthető, sőt, mint ahogy a tele állásnál látható, szűkebb rekesznél még inkább jelentkezik, ekkor a zöldes elszíneződés is láthatóvá válik. Szerencsére a színi hiba mértéke nem túl nagy, legrosszabb esetben nagylátószögnél 4-5, tele állásban 5-6 pixel szélességű, ez 3 Mpixelre vonatkoztatva átlagosan 4 pixel szélességű elszíneződéseket jelent, ami – valljuk be – nem túl nagy érték, hiszen egy 10×15 cm-es papírképen ez mindössze 0,3 mm.

Összességében tehát elmondhatjuk, a színi hiba sajnos sűrűn jelen van, de ennek mértéke nem túl nagy. A kategóriatársakhoz képest mindenképpen jobb értékek ezek.

A tesztfotók F2,8/3,7 és F8 blendével készültek. Az alsó két fotó a természetes környezetben előforduló kromatikus aberrációt szemlélteti 1:1 kivágásban.














Kromatikus aberrációk


F2,8 36 mm ekv.


F8,0 36 mm ekv.


F4,0 432 mm ekv.


F8,0 432 mm ekv.


F2,8 36 mm ekv.


F5,0 423 mm ekv.

Az optika 432 mm-nek megfelelő legnagyobb gyújtótávolságán felül használhatunk Precision elnevezésű digitális zoomot, vagy ún. Smart Zoomot. Ez utóbbi tulajdonképpen megegyezik a képkivágással, azzal a különbséggel, hogy a fotósnak kell kiválasztania a célfelbontást, s ez után lehet a megfelelő mértékű Smart Zoomot használni, vagyis 5 Mpixelen nem használható, 3 Mpixelen maximum 1,25x-es, stb. Más gépek esetén a képkivágás fix mértékű lehet, itt azonban a célfelbontásig többféle érték választható. Természetesen, ha a választott felbontás kisebb, mint a képkivágás, a gép a képet lekicsinyíti a választott felbontásra. Itt tehát nincs interpoláció, a JPEG tömörítés ugyanakkora blokkokat tömörít, mintha teljes méretű képet tárolnánk, a különbség a lementett képek fájlméretében lesz.

Precision Zoomnál a képkivágás után a gép felinterpolálja a képet a kiválasztott képmérethez, ez tehát megegyezik a „hagyományos” digitális zoommal.

























Optikai- és digitális zoom

teljes kép

kivágott képrészlet
f=36 mm ekv.
1x

teljes kép

kivágott képrészlet
f=432 mm ekv.
12x

teljes kép

kivágott képrészlet
12x-es optikai zoom, 2x-es Precision digitális zoommal