Miért EVF?
A költségkímélés szempontjából nem mellékes, hogy milyen kialakítású keresővel készítik el a fényképezőgépet. A professzionális fényképezőgépeknél természetesen kivétel nélkül az objektíven keresztüli, valós optikai keresőt alkalmazzák (pl. Nikon D100). Az alacsonyabb árkategóriába szánt gépeknél azonban egyre elterjedtebben használják az elektronikus keresőt, vagy az angol rövidítését használva EVF-et (Electronic View Finder) (pl. Nikon Coolpix 5700). A kisebb zoomtartományú gépek esetén optikai, átnézeti keresőt találunk a gépen (pl. Nikon Coolpix 4500). A legrosszabb esetben semmiféle keresőt nem építenek be, ezek a gépek elsősorban alacsony árukkal tűnnek ki társaik közül (pl.Nikon Coolpix 2000).
Az elektronikus keresők többnyire hasonló elven működnek, mint a folyadékkristályos megjelenítők (LCD-k). A kijelző felülete apró képelemekből áll, melyek a vörös, zöld és kék alapszínek értékének megfelelő fényerősséggel világítanak a háttérvilágítás segítségével. Az ilyen kialakítású LCD-kkel a gépek hátulján is találkozhatunk, természetesen ott nagyobb méretben, de nem feltétlenül nagyobb felbontással. Példa képpen említhetjük az általunk is nemrégiben tesztelt Fujifilm FinePix S602 Zoom-ot, mely 1,8″ átlójú, 110 ezer pixeles hátsó LCD-vel, és 0,44″ átlójú 180 ezer pixeles elektronikus keresővel rendelkezik. Ha valaki csak a felbontást veszi figyelembe a hátsó megjelenítő és az elektronikus kereső összehasonlításakor, akkor nagy szarvashibát követ el. A két megjelenítő ugyanis nem hasonlítható össze ilyen egyszerűen. A gép hátsó folyadékkristályos megjelenítőjét ugyanis szabad szemmel nézzük, míg az elektronikus keresőt egy lencse segítségével felnagyított képként érzékeljük. Miért fontos ez? Ennek megértéséhez vessünk egy pillantást az LCD-k felépítését ábrázoló fotónkra.
| Egy LCD nagyított képe | |
 Jól láthatóak képpontok | |
Jól látható, hogy az egyes elemi képpontok (vörös, zöld és kék) között kis méretű fekete rés található. Ezek mind a hátsó megjelenítőknél, mind az elektronikus keresőknél megtalálhatók. Utóbbiak esetében a változás mindössze annyi, hogy az elemi képpontok nem feltétlenül téglalap alakúak, inkább a kisebb méretű pontokat részesítik előnyben. Ez érthető is, hiszen az elektronikus keresőkben felhasznált LCD-knek sokkal kisebb méretűeknek kell lenniük, mint a hátsó LCD-knek. A jelentősen kisebb megjelenítő méret természetesen jóval apróbb elemi képpontokat jelent. A közöttük lévő üres területet azonban nem lehet nulláig csökkenteni. A látványt sajnos rontja, hogy az elektronikus keresők képét nagyítva látjuk, vagyis a pixelek közötti üres réseket is nagyobbnak látjuk, mint valójában. Ezért fordulhat elő, hogy egy kisebb felbontású hátsó LCD panelnek szebb képe van, mint egy nagyobb felbontású elektronikus keresőnek.
