Exkluzív: Nikon D3000 és Nikon D300s

Nikon D3000

Dávid és Góliát feltelepedett az előttem lévő asztalra és farkasszemet néz egymással. Bár ebből nem lesz biblikus küzdelem, hisz szegről-végről testvérek ők. Nevük is kevésbé történelmi, inkább csak egy szám: D3000 és D300s. A Nikon család tagjai, mely épp most gyarapodott e két új jövevénnyel. Az előttem lévő asztal pedig a Nikon Magyarország főhadiszállásának egy csendes pihenőszobájában áll, ahová ismét sikerült bekéredzkednünk, hogy egy-két órára közelebbről is szemügyre vegyük e két fényképezőgépet.

balra: Nikon D3000,
jobbra: Nikon D300s

balra: Nikon D3000,
jobbra: Nikon D300s

Ahogy tetszik! Mindenki döntse el maga, hogy számára a D3000 egy továbbfejlesztett D60, vagy egy lebutított D5000. Mindkét megállapítás igaz, hiszen ebből is, abból is bátran kölcsönzött az új modell. Kinézetét és kezelésének alapjait tekintve sokat köszönhet a D60-nak, de szolgáltatásai közül több a D5000-ből került át.

Külső

A Nikon D5000-nél határozottan kisebb gépet kapunk, sokkal inkább a D60 külső jegyeivel. Méretre és tömegre szinte meg is egyezik a D3000 és a D60, mindössze 3mm-rel magasabb az új modell. Kivitelük szintén hasonló. Ezúttal is műanyag burkolatot kapunk, olyannyira, hogy a markolat is csak gumi utánzatú, de valójában kicsit csúszós és kemény műanyag. Fogása nagyon emlékeztet a már említett kistestvérre, nem túl mély és így nem is túl kényelmes, de viszonylag biztosan tartható. Mindenesetre férfi kézben alul a kisujjnak már nem sok hely marad. Ezt leszámítva, hiába a kisebb, keskenyebb váz, a D3000 ergonómiája semmiben sem marad el a D5000-től.

A kis markolat miatt a Nikonra jellemző gyűrűs bekapcsoló kar alatt már nem maradt hely az értékbeállító tárcsának, így a többi, alsóbb kategóriás modellhez hasonlóan itt is egyel kell beérnünk, a gép hátulján a hüvelykujji részen. Gombok terén is ugyanazt nyújtja mint a D60, pontosan ugyanott és ugyanazokat a gombokat találjuk meg mindkét vázon. A navigációs iránygomb egyszerűsödött és kisebb lett, ami sem kényelemben, sem külsőben nem vált előnyére, ellenben a felső módválasztó tárcsa laposabb és szélesebb kialakítása a D5000-hez hasonlóan tetszetős.

Szenzor

Ezen a téren semmi változás a D60-hoz képest. Az előzetes technikai adatok alapján valószínűleg a D60 érzékelőjét örökölte (esetleg minimális fejlesztésekkel) az új modell. A 23,6 x 15,8 mm méretű CCD valódi felbontása 10,2 megapixel. Képméretek terén is ugyanaz a három opció választható, mint a kistestvérnél.

A képadatok feldolgozása ezúttal is az EXPEED rendszerre hárul. Az érzékenységi szintek szintén a korábbi modellhez hasonlítanak, így ISO100 és 1600 között állíthatók, egész értékenként. Bónuszként az ISO3200-nak megfelelő „Hi” beállítás is választható.

A szenzortisztító rendszer szintén a régi. Egyrészt a szenzor előtti védőszűrő nagyfrekvenciás rázásával, másrészt a tüköraknában lévő levegő enyhe keringetésével próbál megszabadulni a gép a kellemetlen porszemektől. A menüben sajnos nem találtam semmilyen opciót a tisztítás idejének beállítására, pedig az elődben volt ilyesmi. Itt automatikusan a bekapcsolás után és a kikapcsolást követően fut le a vibráció.

Kezelés

A D3000-et megpróbálták minél felhasználóbarátabbá tenni. A letisztult, kezelőszervekkel alig telepakolt külső persze hátrányt is jelenthet, hiszen sok funkció csak a menüből érhető el. Így itt kell kotorásznunk az érzékenység, a fehéregyensúly beállításához, de akár az AF/MF módok közti váltáshoz is. Kicsit árnyalja a képet, hogy kapunk egy programozható Fn gombot, melyre például az érzékenység, vagy a fehéregyensúly kitehető.
Szerintem jót tett a kezelhetőségnek a Custom menü megszüntetése is, hiszen az itt lévő beállítások jó része könnyedén elfér a Felvételi, vagy a Beállítás menüben is. A gyártó ezúttal így is tett, szépen szétosztotta a Custom opciókat a két másik menüben. Így legalább nem kell az érzékenység beállításokhoz a Felvételi, az automata érzékenység opciókhoz a Custom menüt használnunk (á la D60), mindkettőt megtaláljuk egyben. A gép Infó képernyője is a D5000-hez hasonlóan átláthatóbbá vált.

Abszolút a kezdőket célozza meg az új Guide mód, amely a főtárcsáról érhető el. Ezen belül három fő témakör választható: Fotózás, Megtekintés/Törlés, Beállítás. Bármelyiket választva további almenüket kapunk, ahol egyrészt részletesen és szemléletesen elmagyarázzák, hogy mit kell tennünk egy adott képhatás eléréséhez (pl. mosott hátteret akarunk a portrénak), másrészt el is kalauzol a rendszer a megfelelő beállításokhoz, így azonnal, a Guide módon belül elvégezhetjük a szükséges lépéseket. Sajnos a magyar nyelv továbbra sem választható, tehát nem árt némi idegen nyelvi szakzsargon ismeret.

Guide mód

Guide mód

Guide mód

Guide mód

Sorozat, videó

Titkon biztos sokan remélték, hogy a D90 után az összes Nikon DSLR-ben alap funkció lesz a mozgókép felvétel, de a D3000 most rácáfolt erre az álomra. Nyilván a költségek csökkentése miatt volt szükség erre a lépésre, hisz így az előd jól bejáratott szenzorával futhat tovább az új generáció. Fapados változatként ott a szintén a D60-ból átvett Stop-motion movie lehetőség, mellyel sorozatban készült állóképeinket fűzhetjük össze VGA felbontású mozivá.

Sorozat módban sincs semmi változás a D3000 legfeljebb 3 kép/mp-es sebességre képes. Pontos méréseket azonban csak a végleges változat tesztjénél lesz alkalmunk végezni.

Kereső, LCD

A pentatükrös kereső, 95%-os lefedettségével és 0,8x-os nagyításával a D60-ban találhatóval azonos. Kivéve a mattüveg új AF-mező jelzéseit, de ezekről majd egy fejezettel később. A keresőben kompozíciós segédrácsot is bekapcsolhatunk. Időnként szükség is lehet rá, lévén a D3000 sem kapott élőkép szolgáltatást, így a videóval és a felbontással együtt már három téren áll ellen a divatnak, de az is lehet, hogy ismét a minél alacsonyabb előállítási költség a ludas.

A képek komponálásához tehát csak a hagyományos tükörreflexes kereső használható. Az LCD-n csak a menük, a státusz adatok, illetve a visszajátszott képek tekinthetők meg. A Nikon belépő tükröseihez mérten elég nagy, 3” (7,62 cm) képátlójú képernyő került a kis gépre, amely még a D5000-nél is méretesebb, igaz nem kihajtható. Felbontása 230 000 pixel, ami az opciók beállítására illetve a képet gyors ellenőrzésére elegendő. A menüben viszont sehol sem találtam az LCD fényerejének szabályozását. Lehet, hogy csak a mintadarabból maradt ki, de elképzelhető, hogy a végleges változatban sem lesz. Ennyire azért nem kéne egyszerűsíteni. (A harmadik megoldás az, hogy én néztem be a dolgot.)

Élességállítás

A gépben ugyanaz az automata élességállító rendszer dolgozik, mint egykor a D200-ban, a D90-ben, vagy a legújabb D5000-ben. A Multi-CAM 1000 rendszer 11 fókuszmezőt használ, melyek közül a középső keresztszenzoros. Ez a D60 korábbi 3-pontos megoldásához képest jelentős előrelépés. A készülék ugyanazokat az AF módokat kínálja mint a D5000, vagyis az eddig megszokott egypontos, dinamikus-terület és automatikus módok mellett a 3D témakövetést is mind a 11 mezőben. Elég tehát csak az egyiken „befognunk” a témát, ha elmozdul a képmezőben a rendszer önállóan átvált a témára eső aktuális mezőre.

A Nikon összes belépő kategóriás DSLR fényképezőgépéhez hasonlóan (A D5000-ig bezárólag) a D3000-ben sincs AF meghajtás. Autofókuszt csak az objektívbe épített meghajtómotorral kapunk. Ilyen a Nikon összes AF-S jelű optikája, melyekből szerencsére már igen nagy választék áll rendelkezésre.

A fényképezőgép elődjéhez hasonlóan támogatja az ún. Rangefinder (elektronikus távmérő) módot, mely AF nélküli, manuális objektíveknél sokat segít a kézi élességállításban. A kereső státuszsorában lévő expozíció skála rovátkáiról olvashatjuk le, hogy a fókuszgyűrűn mennyit kell még állítanunk a tökéletes élességhez. Ez funkció a D3000-ben kikapcsolható.

A fénymérést a jól ismert 420 pixeles RGB szenzor végzi, és a megszokott – multi, középre súlyozott, szpot – értékeket állíthatjuk be.

Vaku

A D3000-be ugyanúgy 12 (manuálisan 13-as) kulcsszámú beépített vaku került, mint sokat emlegetett elődjébe. Egyetlen újdonságot találtam, mégpedig a D5000-ben is meglévő manuális teljesítmény szabályozást. A D60-ban a vakuexpozíciót lehetett korrigálni +3- -1 fényértékek között, itt viszont a teljesítményt oszthatjuk le 1/2-1/32 értékekre.

A gép tetején lévő vakupapucson ugyanúgy bármelyik i-TTL rendszerű (esetleg sima középérintkezős) külső vakuegység használható, mint bármelyik más Nikon DSLR-el. A D3000 vezeték nélküli vakuvezérlésre önmagában nem alkalmas.

Csatlakozók, akkumulátor, memóriakártya

A gép bal oldalán nyíló gumifedél mögött ugyanazt a két csatlakozót találjuk, mint a D60-ban. Fent egy videó kimenet, lent egy mini-USB aljzat kapott helyett. Nincs változás a használható memóriakártyák tekintetében sem. A markolaton lévő foglalatba SD és SDHC kártyák tehetők, melyeket külön kell megvásárolnunk.

Az akkumulátor méretében ugyanaz, mint az elődben, de kapacitása egy kissé (1000 > 1080 mAh) megnőtt, ami várhatóan a fogyasztás terén is érezhető lesz.

Összegzés

Ha már a Bibliánál tartottunk, a Nikon D3000 nem lesz messiás, nem fogja megváltani a DSLR világot. A gyártó láthatólag nem az utolérhetetlen felbontásra helyezte a hangsúlyt, hanem egy D60-szerű, annál valamivel könnyebben és egyértelműbben használható, kezdőknek való gép elkészítésére. Szolgáltatásait a D60 és D5000 „étlapról” szedegették össze, kivéve a nagyobb LCD-t és az egyedülálló Guide módot. A fejlesztések közül a 11-pontos AF rendszer érdemel még komolyabb figyelmet, illetve nem jön majd rosszul a 3D követő fókusz sem. Ítéletet pedig a géppel megcélzott kezdő DSLR-esek mondanak majd, de annyi bizonyos, hogy ha jó áron tudja kínálni a Nikon a D3000-et, akkor borítékolható a siker.