Exkluzív: Nikon D5200

0

Felépítés

Ergonómia

Szóval három színváltozat? Ez a D3000-es sorozat újabb készülékeiben divat, de eddig csak fekete és piros színben kínálta őket a Nikon.

Be kell vallanom a piros és a bronz kivitelű D5200 metálfénye nagyon szép, de azért én mégis a konzervatív feketét vinném haza. A színes verziókhoz persze hasonló színű, vörös/bordó és barna vállpánt is jár, és annyiban különböznek a feketétől, hogy külsejük nem csak fényesen és műanyagosan csillogó, de sima is. A markolati borítást leszámítva fogásuk inkább szappanszerű ellentétben a feketével, mely matt, kissé érdes – olyan jófajta körömkoptató – műanyagborítást kapott. A váz tömege sem óriási, sőt az elődhöz képest is csökkent, ami tovább erősíti a műanyagos érzetet.

balra: D5100; jobbra: D5200

balra: D5100; jobbra: D5200

A D5200 nem reformálja meg az előd kinézetét, csupán apró jegyekkel jelzi, hogy itt egy új modellről van szó. Legszembetűnőbb jellegzetessége a front borítás szélein végigfutó, tört ív, mely nagyon kecses, kissé slankított külsőt ad. Bár maradtak a D5100 arányai és mérete (na jó, a D5200 pár mm-rel nagyobb), az új váz kevésbé szögletes. Új dizájnelem az előlap jobb alsó sarkába biggyesztett bőrborítást imitáló műanyag sarokvédő is. Bár nem a kinézetet javítja, hanem fontos funkcióval bír, de a gép csúcsán elhelyezett sztereó mikrofon is jellegzetes a D5200-on.

Mindezeket leszámítva ugyanazt a fogást, kényelmet és kezelést kapjuk mint a D5100-nél, apróbb változtatásokkal. A markolat esetében például még apróbbal sem, hiszen ugyanolyan kialakítású és pont akkora mint elődje, a tárcsák és gombok is jórészt változatlanok és ugyanott találjuk őket, ahol a korábbi modellben. Eggyel többen vannak azonban, hiszen a gép tetején egy új sorozat gomb is helyet kapott. Kicsit változtattak a hátsó navigációs-iránygombon is, mely jobban kiáll a vázból és valamivel kisebb lett. Az elődben sem ez volt a legkényelmesebb kezelőszerv, és sajnos az új gépben sem az.

Objektív

A Nikon F-bajonettjét kapta a gép. Nincs beépített fókuszmeghajtása, így csak a saját fókuszmotoros objektívekkel lesz AF.

Szemre a tükörakna és a tükörrendszer kialakításában sincs különbség.

Képérzékelő

Tulajdonságai alapján akár a D3200 érzékelőjét is örökölhette volna az új gép, de a Nikon szerint ez „újonnan kifejlesztett”, és miért ne hinnénk nekik. A CMOS szenzor mérete a szokásos, 23,5 x 15,6 mm (DX), felbontása pedig 24,71 millió pixelből, melyből 24,1 megapixelt fordít tényleges képalkotásra a gép. Ez képméretben pont 6000 x 4000 pixelt jelent, háromféle tömörítésű JPEG-ben vagy 14-bites, tömörített RAW-ban… esetleg mindkettőben egyszerre.

Teljesen új a feldolgozórendszer is, aminek a központi eleme a legújabb generációs EXPEED 3 processzor. Az érzékenység a régi, legalábbis az elődhöz hasonló. Alapból ISO100 és 6400 között állíthatjuk, akár 1/3 Fé lépésközökkel is. Ha pedig kiterjesztett értékekre fáj a fogunk, akkor még 2 fényértéket emelhetünk, egészen ISO25600-ig.

A szenzortisztítás szintén a korábbi modellből származik, így ezt nem ecsetelném részletesebben. Elég annyit, hogy megkapjuk ugyanazt a levegőáramlásos rendszert, valamit a szenzor előtti réteg nagyfrekvenciás rázását is, és ha ez sem elég, aktiválhatunk szoftveres portérképet is.

LCD és kereső

E téren nem sok különbséget találtam. A hátsó LCD ugyanaz a 3″-os, vagyis átlósan 7,5 cm-es TFT képernyő mint azelőtt, mely ezúttal is 921 000 képpontos. Maradt a kihajthatóság is, ugyanazokkal a jellemzőkkel, tehát 180 fokban kihajtható és előre ugyanennyivel fordítható az LCD, míg lefelé 90 fokban dönthetjük. Maradt a 170 fokos max. betekintési szög, a 100%-os lefedettség és a képminőség is.

A kereső tekintetében sem értek meglepetések. Ugyanazt a képméretet adta, mint a D5100, annyi különbséggel, hogy a képterületen nem a jól ismert, gyémánt alakú, 11-pontos fókuszmezők, hanem a 39 AF-pont középső és két szélső területének határvonalai látszanak.

A pentatükrös kereső egyébiránt maradt a régi. 0,78x-os nagyítást kapunk, 95%-os lefedettséggel, élességét pedig a -1.7 to +0.7 m-1 között működő dioptriakorrekciós tárcsával állíthatjuk be.

Vaku

A 12-es (manuális módban 13-as) kulcsszámú, 8 cm magasra nyíló beépített vaku szintén ismerős lehet a D5100-ból. Ugyanazokat a beállításokat és üzemmódokat kapjuk. Teljesítményét -3 és +1 Fé tartományon belül korrigálhatjuk. A vakufény mérését egy megújult 2016 pixeles RGB szenzor végzi.

A gépen nincs szinkroncsatlakozó, de kapható hozzá egy külső csatlakozó adapter (AS-15) mellyel a kábeles összekapcsolás is megoldható. Vakupapucsot természetesen találunk a tetején külső villanók számára, melyek közül a Nikon összes i-TTL készüléke támogatott. A szinkronidő max. 1/200 mp, de ez HSS vakukkal a záridő rövidíthető.

Csatlakozók, akku, memóriakártya

Apró változás, hogy a bal oldalt nyíló csatlakozófedél valamivel vastagabb gumi és egy vékony fémzsanéron fordul. Ennél azért fontosabb különbség, hogy a készülék Kiegészítő csatlakozó aljzata már nem csak opcionális GPS adaptert és kábeles kioldót, de Wi-Fi adaptert is fogad. Ilyen a most megjelenő WU-1a mobil adapter, melyhez iOS vagy Androidos okostelefonnal csatlakozhatunk. Ezt leszámítva ugyanazok a csatlakozók kerültek a gépre mint elődjére. HDMI, USB 2.0, és sztereó mikrofon bemenetet kapunk.

Wireless mobil adapter

GPS adapter

Aki netán Nikon D5100-ről szeretne váltani megnyugodhat: nem kell utólag beszerzett akkumulátor garnitúráját lecserélnie. A D5200-ban is az EN-EL14 típusú 1030 mAh-es lítium-ion akkumulátort kínálja a gyártó. Az elsőt ingyen, hiszen a csomag része, a hozzá való hálózati töltővel együtt. Az előd egy feltöltéssel kb. 660 képet készített, és az utódtól sem várunk kevesebbet.

Jobb oldalán egy hátrahúzható rugós műanyagajtó mögött SD kártya foglalatot találunk, mely a korábbiakhoz hasonlóan az SDHC és SDXC kártyákat is támogatja. Az új modell ezen felül az UHS-I sebességosztályba tartozó hipergyors SD kártyák teljesítményét is kihasználja.