Canon EOS-450D
A három számjegyű Canon EOS sorozat 2003-as fennállása óta a legrégebbi és egyben legsikeresebb DSLR szériának tekinthető. Lényegében az összes modellje sikernek számított a maga idejében. Idén a januárban bejelentett EOS-450D képviseli a klasszikus kategóriát.
A 450D 12,2 megapixeles CMOS szenzort kapott a gyártó saját műhelyéből, ahogy az már régóta szokás a Canonnál. A választható képméretek mindegyike a hagyományos 3:2 oldalarányt követi, így itt hiába keressük a divatos 16:9-es méreteket. Ez egy keményvonalas gép. Az érzékenység ISO100-1600 között szabályozható, 1 fényérték lépésközökkel. A készülék automatikus szenzortisztítással is rendelkezik.
Az automata élességállítás 9 fókuszmezőt használ, melyből a középső szenzor keresztszálas, nagyobb érzékenységű. A gép számos automata és manuális beállítással rendelkezik, melyek közül sokat a felhelyezett objektív tulajdonságai határoznak meg. A gép az EF-S és EF csatlakozórendszerű objektíveket képes fogadni.
Fényképezhetünk JPEG és RAW formátumban is, a kész képek pedig SD vagy SDHC kártyára menthetők. Belső memória, vagy mellékelt kártya nem jár a 450D-hez. Ez egyébként nem is divat a DSLR-eknél. Az EOS-450D sorozat sebessége 3,5 kép/mp, melyet 53 JPG, vagy 6 RAW felvételig képes folytatni.
A magasabb kategóriás modellekből örökölte a gép a Highlight-piority funkciót, amely a kép legvilágosabb területeihez igyekszik igazítani az expozíciót, így megelőzve a zavaró, kiégés megjelenését. A fényképezőgépen LiveView, vagyis élőkép szolgáltatás is bekapcsolható. Mindössze arról van szó, hogy a kompakt gépekhez hasonlóan, az LCD nem csak a képek visszanézésére, hanem komponálásukra is alkalmas, vagyis fotózás előtt is látjuk rajta az objektív által „látott” képet. Az LCD monitor átlósan 3”, felbontása pedig 230 000 képpont.
A géphez egy lítium-ion akku és töltő is jár.
A külalakra nem sokat fejlődött EOS-450D jelenleg alulról a második vonalat képviseli a gyártó DSLR kínálatában. Ára ennek megfelelően 125 ezer forint körül kezdődik, de ha a 18-55 mm-es (ekvivalens 29-88 mm), stabilizátoros kitobjektívvel vásároljuk 135 ezerbe kerül az olcsóbb helyeken.
Canon EOS-1000D
Ha a 450D a második vonal az EOS-1000D nyilván az első, hiszen ez a Canon legolcsóbb, belépő kategóriás gépe. Az új modell nem a 450D egyszerűbb változata, hanem a korábbi, 400D nyomdokain haladó továbbfejlesztés.
Néhány téren persze visszalépés, így a 9 helyett 7 pontos AF rendszer is annak mondható, és RAW formátumnál csak fele annyi kép (5 db) készülhet sorozatban, mint az elődnél. Az 1000D nem támogatja az infra távkioldókat sem.
Persze nem csak visszalépésekről beszélhetünk. Előrelépés az új egyedi menü megjelenése és az átdolgozott infó kijelzés, valamint a magas érzékenységű zajszűrés. A kereső nagyítása alig láthatóan lett nagyobb, az új árnyék kompenzációs mód viszont szemmel látható változásokat is hoz a képre. Az ISO100 és 1600 között állítható érzékenységet rábízhatjuk az automatikára is, ami a 400D-ben még nem volt lehetséges.
Az EOS-1000D legfontosabb újdonsága azonban az élőkép mód, vagyis az LCD-n keresztül történő képkomponálás. Mindeközben automata élességállítást, valamint keresőkép nagyítást is használhatunk. Az LCD mérete egyébként megegyezik (2,5”, 230 000 pixel) a korábbi modellel.
A gép nagyobb kapacitású lítium-ion akkumulátort kapott elődjénél, így akár közel 40%-kal több képet készíthetünk egy feltöltéssel.
A Canon egy teljesen új kategóriát, az olcsó, belépő szintű szériáját vezette be termékkínálatába az EOS-1000D-vel. Ára emiatt kedvezőbb, mint az egy lépéssel fölötte álló 450D-nek. A váz napjainkban kb. 90 ezer forintól kapható, a 18-55 mm-es stabilizátoros objektívvel csomagolt kitnek pedig kb. 105 ezer forint az induló ára.
Nikon D60
A Nikon igen komoly sikereket ért el a D40x és a kisebb felbontású, de olcsóbb D40 modellekkel. Ezt hullámot meglovagolva adta ki a 10 megapixeles D40x ráncfelvarrt változatát a Nikon D60-at.
A felbontás és a szenzor maradt a régi, minden fontosabb alap szolgáltatással együtt, ami viszont új az a Nikonnál itt debütált automata szenzortisztító rendszer, amely jóformán már minden belépő szintű DSLR-ben is megtalálható.
A gép ezen kívül egy új képfeldolgozó rendszert kapott, amit a marketingesek EXPEED névre kereszteltek. Az új processzor az elődjénél természetesen gyorsabb és jobb hatásfokú képfeldolgozást kínál. Szintén ennek köszönhetően olyan szoftveres funkcióval gazdagodott a gép, mint például az új Aktív D-lighting, az automata képmódosítás, a különféle új színszűrők, a gépen belüli RAW konvertálás és a finomabb fehéregyensúly hangolás. A D60-ban debütált a Nikon Stop-motion sorozata is, amely a kis felbontásban készült gyors állókép sorozatot, rövid videóvá fűzte össze. A gép 3 kép/mp-es sorozatra képes teljes felbontásban, legfeljebb 8 JPEG és 6 RAW képig.
A gép egyébként, hasonlóan elődeihez, nem rendelkezik beépített AF motorral, így csak olyan objektívekkel működik az automata élességállítás, amelyek maguk tartalmazzák a meghajtómotort. Ilyenek például a Nikon AF-S jelű Nikkor optikái.
A D60 hátulján egy 2,5” képátlójú, 230 000 pixeles LCD kijelző található, amely még nem rendelkezik élőkép funkcióval.
A Nikon idei első DSLR modellje, egy 18-55mm-es (ekvivalens 27-83mm) kitobjektívvel nagyjából 95-100 ezer forintos kezdőáron szerezhető be.
Nikon D60 adatlap
Nikon D60 teszt
Nikon D60 tesztfotók
Nikon D90
Idei ajánlónkban igyekeztünk a kategória olcsóbb és általunk is tesztelt gépeit összeválogatni, hiszen a drágább modellek többnyire nem ajándékként találnak maguknak gazdát. Ennek ellenére ide kívánkozik a Nikon D90 is, amely kisebbfajta forradalmat jelentett a tükörreflexes piacon. Ez volt ugyanis az elsőként bejelentett, videofelvétellel is felszerelt, cserélhető objektíves DSLR.
A Nikon D80 régen várt utódja 12,3 megapixeles, APS-C méretű CMOS szenzort kapott. Érzékenysége ISO200 és 3200 között állítható, akár 1/3 lépésközökkel, de kiterjeszthető ISO100 és 6400 állásokba is. Ebben a modellben már megtaláljuk a D60-ban debütált szenzortisztítást és az EXPEED rendszer által kínált feldolgozási funkciókat, mint az Aktív D-lighting, vagy a mostanság torzítás csökkentés. Újdonság az élőkép funkció, valamint az arcfelismerő AF rendszer. Az autofókusz szolgáltatások közé bekerült a nagyobb gépekből ismert 3D fókuszkövetés szolgáltatás, igaz itt csak a rendelkezésre álló 11 AF mezőn. Automata funkciói mellett azonban bármit manuálisan is megadhatunk, vagy beállíthatunk.
A gép zárszerkezetét a mérnökök 100 000 expozícióra tervezték, optikai keresője pedig alig láthatóan, de jobb lefedettségű az elődnél. LCD-je is jobb, mivel örökölte a profi gépeknél is használt 3” méretű, és 920 000 képpontos kijelzőt.
A már emlegetett mozgóképfelvétel egyedüli hátránya, hogy nem használ automata élességállítást, így kézzel kell belőnünk a fókuszt. Felbontása viszont 1280 x 720pixel és a cserélhető objektívek által adott szabadság, valamint a nagyméretű érzékelő nyújtotta képminőség igazán professzionális érzetűvé teszik a videót. A gépen HDMI kimenet is található, valamint külön megvásárolt GPS vevő és portrémarkolat is csatlakoztatható hozzá.
A gyártó egy lítium-ion akkut és töltőt is mellékel a készülékhez, melyek segítségével akár 850 fotót is készíthetünk egy töltéssel. Memóriakártyát viszont külön kell vennünk. Ebből a kisebb gépekhez használt – viszont olcsó és elterjedt – SD, valamint SDHC típusokat támogatja.
A Nikon D90 többiekhez képest magasabb ára néhány háztartásban talán még belefér az ajándék kategóriába, illetve akadnak olyan vásárlók is, akik hosszú spórolás után a karácsonyi akciókhoz időzítik egy új modell megvásárlását. Nekik kb. 200-210 000 forintot kell kifizetniük a vázért. A géppel együtt megvásárolható 18-105 mm-es (ekvivalens 27-158 mm), stabilizátoros objektív pedig nagyjából 40-50 ezer forinttal emeli az árat.
Nikon D90 adatlap
Nikon D90 teszt
Nikon D90 tesztfotók
Olympus E-420
Az Olympus egyedi DSLR rendszerének a 4/3-nak beugró modellje minden szolgáltatást megad használójának, amit egy idén megjelent tükörreflexes géptől elvárhatunk. Az E-410 utódjaként megjelent E-420. Ugyanúgy 10 megapixeles 4/3”-os LiveMOS szenzort kapott, mint elődje. Az érzékelőt ultrahangos tisztítórendszerrel is ellátták. Az érzékenység ISO100 és 1600 között állítható 1 blende lépésközökkel.
Az E-420 főként frissített LiveView szolgáltatásával nyújt többet az elődnél. Ezen a téren a kontraszt érzékelős, folyamatosan működő automata élességállítás és az arcfelismerő mód bevezetése jelent újdonságot.
Az E-420 automata és manuális üzemmódokban is használható. Témaprogramodból például 18 félét kapunk. A manuális B-záridőmód leghosszabb ideje pedig 30 percre nőtt. Az újabb típusban jobban korrigálható vakuteljesítményt és vezeték nélküli vakuvezérlést is kapunk. Az apróbb változásokhoz tartozik még a több JPG tömörítési fokozat, a RAW képeknél is használható hotpixel szűrés, valamint az itt debütáló árnyék kompenzáció.
Az E-420 LCD kijelzőjét 2,5”-ról, 2,7”-re növelték, a felbontás változatlanul hagyása mellett, melynek világossága mellett a színezetét is beállíthatjuk.
Videofelvétel a DSLR-ek többségéhez hasonlóan (eddig csak 2 ilyen típus létezik) nincs a gépben. A sorozatfelvételi sebesség viszont kicsit javult, és immár 3,5 kép/mp-el készíthetünk 8 RAW felvételt egyhuzamban.
Az Olympus E-420 egyik nagy előnye, hogy sok ultrazoomos kompakt gépnél is kisebb méretú és tömegű, így olyanok számára is ideális választás, akik amúgy ódzkodnak a nagy és nehéz DSLR-ektől, de képminőség terén szívesen továbblépnének ebbe az irányba. Kis mérete ellenére a nagy CompactFlash memóriakártyákat támogatja, de vásárolhatunk hozzá xD formátumú memóriát is. Alaptartozéka egy saját akkumulátor is, melyet a mellé adott töltővel kb. 3 óra alatt tölthetünk fel.
A DSLR piac jelenlegi legkisebbje elég olcsón beszerezhető. Csak a vázat már 74 000 forint környékén megvásárolhatjuk, egy alap kitobjektívvel (17,5-45mm, vagy 14-42 mm) pedig 80-85 ezer forintól indul a vételára.
Olympus E-420 adatlap
Olympus E-420 teszt
Olympus E-420 tesztfotók
Olympus E-520
Az iménti modell nagyobb testvére az E-520, mely ugyanazt a 10 megapixeles LiveMOS érzékelőt kapta, a jól ismert ultrahangos tisztítórendszerrel, és méretén kívül csupán szenzor-elmozdításon alapuló stabilizátorában és néhány szoftveres újdonságban nyújt többet. Ilyenek a víz alatti témaprogramok, a vaku- és fehéregyensúly sorozat, a peremsötétedés korrekció, a vaku szinkronidejének beállítása, vagy a többféle fokozatban állítható expozíciós lépésközök.
A gép amúgy az E-510 utódja, amelytől hasonló képességekben tér el, mint az E-420 a saját elődjétől. Az élőkép során például folyamatosan használható az automata élességállítás és van arcfelismerő AF mód is. Ezen felül hosszabb B-záridőt, szélesebb vaku teljesítmény tartományt, vezeték nélküli vakuvezérlést és több stabilizációs üzemmódot kapunk. Az új modellben megjelent a RAW képeknél is használható hotpixel szűrés, a több JPEG tömörítési fokozat és az árnyék kompenzáció is. Több témaprogram is elérhető, de persze mindent manuálisan is beállíthatunk. Az érzékenységet például az előbbi géphez hasonlóan ISO100 és 1600 között.
Hasonló méretben nőtt a hátsó LCD kijelző, amely így 2,7” képátlójú, 230 000 képpontos felbontása viszont változatlan. Az E-520 sorozat képessége megegyezik az E-420-al.
Belső memória nincs a gépben, ahogy egyik DSLR-ben sem, ezért külön vásárolt kártyákkal biztosíthatunk tárhelyet képeinknek. Ezek közül az xD és CompactFlash típusokkal kompatibilis.
Áramforása egy lítium-ion akkumulátor lehet, amit természetesen nem kell megvásárolnunk, hiszen jár hozzá, a neki megfelelő töltővel együtt.
Az Olympus E-520 még mindig a belépő kategória képviselője, de némileg komolyabb képességekkel és külsővel, mint az E-420-as modell. Ezekért kb. 100-105 ezer forintot kell fizetnünk, ha csak a vázat vesszük, de első DSLR ajándékként érdemes valamilyen kitobjektíves csomagban vásárolnunk. Így az alap rendszerért 115-120 ezret kell letennünk az asztalra.
Olympus E-520 adatlap
Olympus E-520 teszt
Olympus E-520 tesztfotók
Pentax K200D
A Pentax a K10D és K100D modellekkel valóban megmutatta a világnak, hogy olcsón is ki lehet adni átlagon felüli szolgáltatásokkal rendelkező gépet. Mindkét modell olyan funkciókkal rendelkezett, amelyekkel kategóriájukban kevesen, és mindezt igen kedvező áron kínálta a gyártó. A siker nem is maradt el, és az idő közben kiöregedett elődöket követték a friss utódok a K20D és belépő szinten a K200D.
A K200D továbbviszi elődje hagyományait és olyan képességeket is nyújt, amit kategóriájában nem sokan, vagy inkább senki. Ilyen például, hogy az időjárásálló szigetelésű vázborítás, vagy a 100 000 expozícióra tervezett zár élettartam. Ehhez hasonló szolgáltatásokat, csak a magasabb kategóriás, többnyire profi gépek kínálnak.
A kis Pentaxnak más képességek terén sincs szégyenkeznivalója. Megkapta az egy generációval korábbi, középkategóriás K10D 10,2 megapixeles szenzorát, mely ISO100 és 1600 közötti érzékenység tartományt nyújt. Kis mértékben faragtak a fehéregyensúly beállításokon, valamint a sorozat teljesítményen (3 helyett 4 RAW kép). Fontosabb azonban, hogy az új modell már vezeték nélkül képes kezelni a külső rendszer vakukat. Beépített villanója is kissé erősebb, és olyan szoftveres újdonságok is megjelentek a gépben, mint a Program eltolás, a gépen belüli RAW konvertálás, a por ellenőrző kép, az érzékenység-előválasztás üzemmód, valamint a kontraszt eltéréseket korrigáló D-Range mód. Nekünk bizonyára a magyar menü is a fontosabbak közé tartozik majd.
A K200D már alapból támogatja az ultrahangos meghajtással szerelt Pentax optikákat.
Többféle színeffektet és szélesebbkörű feldolgozási beállításokat kapunk az új modell révén. Fontos lehet továbbá, hogy jobb betekintési szögű, nagyobb felbontású (230 000 képpont) és valamivel nagyobb (2,7”) LCD kijelző került a hátuljára.
A Pentax hagyományokhoz híven az olcsóbb gépekben – így a K200D-ben is – hagyományos, Ni-MH ceruza-akkumulátorokat használhatunk, melyek természetesen külön beszerezhetőek. A fotók szintén opcionálisan vásárolható SD/SDHC, vagy MMC kártyákra kerülhetnek.
A Pentax K200D ezekkel a szolgáltatásokkal már igen közel került a korábbi középkategóriás modellhez a K10D-hez, ára viszont nem tükrözi mindezt, hiszen magát a vázat már 95 ezer forint környékén is megvásárolhatjuk. A 18-55mm-es kitobjektívvel kapható változat 110-115 ezer forint környékétől szerezhető be.
Pentax K200D adatlap
Pentax K200D teszt
Pentax K200D tesztfotók
Pentax K-m
Néhány hónapja szép csendben, mikor senki sem számított rá, megjelent a K200D egyszerűsített változata, melyet gyártója Európában K-m névre keresztelt. A gép főleg kivitelében egyszerűbb, és főként kisebb a „kétszázas” modellnél.
Némiképp átrendezték a kezelőszerveket, kihagyták belőle az időjárásálló szigetelést, gyengébb vakut és 5 fókuszpontos, egyszerűsített élességállító rendszert kapott a 11-mezős helyett.
Vannak viszont előnyei is a K200D-vel szemben, mint például az állítható státuszképernyő, a kicsit gyorsabb sorozat (2,8 helyett 3,5 kép/mp), és az ISO6400-ig emelhető érzékenység.
A legfontosabb eltérés viszont az ár, hiszen ezt a modellt még olcsóbban tudja adni a Pentax. A 18-55 mm-es (kisfilmes értéken 27-83 mm) Pentax objektívvel kapható kit változat kb. 100 ezer forintos nyitóáron kapható.
Pentax K-m adatlap
Pentax K-m előzetes
Sony Alpha DSLR-A200
Ez a fényképezőgép a Sony első DSLR-jének, az A100-nak az idén év elején bejelentett közvetlen leszármazottja. Fontosabb képességeiben nagyon hasonlít az eredeti modellre, de számos téren fejlesztettek rajta, ami főleg teljesítményjavulást jelent. Pontosabb és gyorsabb lett az automata élességállítás, az expozíció beállítása, a vakuszinkron- és fehéregyensúly vezérlés. Teljesen áttervezték a vázat, amely jobban hasonlít a gyártó komolyabb szériás modelljeire, ezzel egységes arculatot adva a teljes szériának. Fejlődött némileg a beépített stabilizátor is, amely továbbra is CCD-mozgatás elvén működik.
Az A200 ugyanúgy 10 megapixeles mint elődje, de már kezeli a 16:9-es oldalarányú képméreteket is, és RAW fájljait is továbbfejlesztették. Az érzékenység ISO100 és 3200 között szabályozható, ami szélesebb tartomány, mint az A100-nál. A készülék ugyanúgy használható automata és manuális üzemmódokban is, mint korábbi társa. A Sonynál bevett DRO (dinamika tartomány korrekció) szolgáltatás is szélesebb körben használható.
Némi változás tapasztalható az LCD kijelzőben is, melyet 2,7”-ra növeltek, nagyjából változatlan felbontás (230 400 pixel) mellett. A géphez korábban is alaptartozéknak számított a lítium-ion akkumulátor, az A200 azonban már a Sony jobb modelljeiben használt InfoLithium akkut használja, amely pontosabb (1%-os) töltöttség kijelzést tesz lehetővé.
Ha ezt a gépet – és általában DSLR-t – választunk mindenképpen szükségünk lesz egy nagyobb kapacitású memóriakártyára is. Ez a modell a CompactFlash (Type I-II.) valamint a MemoryStick (Pro) Duo típusokkal kompatibilis. További újdonsága, hogy gyári portrémarkolat is vásárolható hozzá. Ebben több akkumulátort használhatunk és kényelmesebb fogást kapunk portré állásba döntött géppel is.
A Sony Alpha DSLR-A200 a japán gyártó belépő modellje a tükörreflexes kategóriába. Ennek megfelelően ára is rendkívül kedvező. Egy mellékelt 18-70 mm-es kitobjektívvel (ekvivalens 27-105mm-es gyújtótávolság) már 85-90 ezer forinttól megvásárolható.
Sony Alpha DSLR-A200 adatlap
Sony Alpha DSLR-A200 teszt
Sony Alpha DSLR-A200 tesztfotók
Sony Alpha DSLR-A300
A Sony A300-zal ugyanazokat a képességeket és külsőt kapjuk, amit az A200 modell kínál. A szintén APS-C méretű, 10 megapixeles szenzorral szerelt fényképezőgép legfőképp az úgynevezett LiveView, vagyis élőkép funkcióval nyújt többet az olcsóbb modellnél, melynél az LCD-n is meghatározhatjuk a képkivágást.
A DSLR gépeknél néhány éve még ez a funkció szinte teljesen ismeretlen volt. A Sony ennél a modellnél vezette be először e szolgáltatást, és egy külön érzékelővel nagyon jól megoldotta a feladatot. Egyetlen hátránya, hogy az érzékelő a prizmaházban kapott helyett, így a gép optikai keresője kisebb, mint az A100 és A200 modellekben. Az új LiveView szenzornak köszönhetően van viszont folyamatos élőkép, használható automata élességállítással és hotpixel eltávolítást is indíthatunk a menüből. Az élőkép miatt a gép egy dönthető/felhajtható LCD kijelzőt kapott, mellyel kényelmesebb a komponálás.
Az továbbfejlesztett Sony Alpha DSLR-A300, objektív nélkül kb. 95-100 ezer forintól, 18-70 mm-es objektívvel kb. 110-115 ezer forinttól vásárolható meg.
Sony Alpha DSLR-A300 adatlap
Sony Alpha DSLR-A300 teszt
Sony Alpha DSLR-A300 tesztfotók
Sony Alpha DSLR-A350
A Sony nem csak az előbbi két modellel, de egy egész trióval jelentkezett az év elején. A triumvirátus legkomolyabb tagja az A350-es.
Külsőben és szolgáltatásokban szintén kevés különbséget találunk a három váz között. Az A350 is ugyanazokat a képességeket kapta, mint az A300, egyetlen kivétellel, ez pedig a felbontás. Az A350 hasonló méretű (APS-C) érzékelője 10 helyett 14,2 megapixeles. Aki tehát mindenképpen a felbontástöbbletre hajt, érdemes ezt a modell választania.
A nagyobb felbontás hátránya viszont a kissé lassabb sorozat, ami a másik két modellben 3 kép/mp sebességű, itt viszont 2,5 kép/mp körüli.
A 14 megapixeles, élőképes, kihajtható LCD-s Sony A350 váz, jelenleg kb. 130 000 forintért szerezhető be, míg kitobjektíves (DT 18-70 mm F3,5-5,6) változatáért 10 ezerrel többet kell fizetnünk.
Sony Alpha DSLR-A350 adatlap
Sony Alpha DSLR-A350 teszt
Sony Alpha DSLR-A350 tesztfotók
Összegzés
A fenti modellek kb. 80-200 000 forintos árkategóriája, már nem mindennapi ajándék szintre emelik ezeket a gépeket. Reményeink szerint ettől függetlenül azért minél több fa alatt ott lesznek majd a kis DSLR modellek. Abszolút ár/érték bajnokot, vagy általunk ajánlott legjobb vételt talán nem is tudnánk név szerint kiemelni. Inkább néhány észrevétel az egyes modellek, márkák erősségeit illetően.
A Canon és Nikon gépek a digitális SLR technológiák jelenlegi éllovasai és a legtöbb DSLR fényképezőgépet eladó gyártók. Ennek köszönhetően igen kiterjedt kiegészítő és objektív parkkal rendelkeznek, amely természetesen a hazai használt piacra is vonatkozik. Modelljeik képminősége többnyire mindig a toppon van és talán ezektől a készülékektől kapjuk a legjobb zajkezelést is. Hátrányuk viszont a vezető státuszukból adódó „elbizakodottságuk”. Magyarán némely készülékeknél összességében kevesebb szolgáltatást kapunk, mint a feltörekvő konkurencia modelljeiben. Például elég későn lépett mindkét gyártó a szenzortisztításssal és élőképpel kapcsolatban. Ez megcáfolandó viszont épp ők vezették be elsőként a videó szolgáltatást.
A legkisebb rendszerméretet talán az Olympus/Panasonic 4/3”-os gépeitől kapjuk, és ezek a gépek kerülnek előnybe, ha a valóban hatásos szenzortisztítást vesszük alapul. Általában nagyon jó képfeldolgozó rendszerrel rendelkeznek, és az egyik legjobb élőkép szolgáltatást nyújtják, viszont többnyire hátrányba kerülnek a keresőkép mérete és a nagyobb érzékenységeken tapasztalható zajosodás terén.
A Pentax gépei kategóriájukat meghazudtoló szolgáltatásokat nyújtanak olcsón, ezért az utóbbi években elég szép eladásokat produkált a cég. Hátránya lehet viszont a most bevezetett, még kiforratlan élőkép szolgáltatás, és a sokat hangoztatott JPG képfeldolgozás.
A Sony óriás léptekkel haladó gyártó a DSLR szegmensben. A Konica-Minolta teljes rendszerének felvásárlásával igen ütőképes potenciálra tett szert, így újabb gépei szépen felveszik a versenyt a konkurenciával. A Sony modellek szolgáltatásokban nagyon jól felszereltek. Az egyik legjobban használható élőkép funkciót az idei Sony modellekben találjuk. Hátrányuk többnyire a frissebb gyártóknál tapasztalható képfeldolgozási algoritmusok kiforratlansága, például a magas érzékenységű zajszűrésből eredő hátrányok.
