Hullámvasúton a fényképezőgép

0
428

Nálam felkészültebb közgazdászok és szociológusok bizonyára sokat tudnának mondani a piac diktálta fogyasztói trendekről. Mindenesetre, ha nem akarunk mélyen belemászni ebbe a száraz és unalmas témába, akkor is be kell látnunk, hogy kedvenc fogyasztói termékünk, a digitális fényképezőgép, maga is a marketing által ránk tukmált divatcikk, a digitális fényképezés pedig egy trend. A fogyasztási cikk csillaga az utóbbi néhány évben hanyatlóban, a trendé viszont folyamatosan emelkedőben van. Röviden összefoglalva egyre többen fényképeznek, és egyre kevesebben teszik ezt hagyományosnak mondható fényképezőgéppel.

Vége lenne a fényképezőgépek arany korszakának? Minden bizonnyal. Ez egyben a halálukat is jelenti? Korántsem. Ha visszatekintünk a fényképezőgép ipar elmúlt évtizedeire, divatos, majd elfeledett eszközöket, eladási hullámhegyeket és völgyeket láthatunk.

A CIPA (Camera & Imaging Product Association – Fényképezőgép és Képalkotó Eszköz Szövetség) rendszeresen közzéteszi a fényképezőgépek eladási mutatóit. Még valamikor a 40-es évek végén kezdték, az analóg korszak reneszánszának hajnalán. Ez volt a japán fényképezőgép ipar felvirágzásának kezdete. Ha eddig nem vált tömegcikké a fényképezőgép, ezután biztosan. Szó sem volt akkoriban még digitális képalkotásról, bár az ehhez alkalmas alkatrészeket a következő évtizedekben sorra szülte a tudomány és az ipar.

Az ötvenes évtized első esztendejében kb. 260 ezer fényképezőgép talált gazdára. Ez azt jelenti, hogy a világon minden tízezredik ember vásárolt magának ilyen eszközt. Csak, hogy az arányokat érzékeltessem, ezen készülékek eladásának csúcsévében (2010-ben), 470-szer annyi készülék talált gazdára, mint 60 évvel korábban, holott nem egészen háromszor annyian laktuk a bolygót. 2010 minden egyes napján több mint 330 000 gépet adtak el, míg 1951-ben csak naponta 706 darabot. Na, hát ennyit a trendekről.

Az elmúlt hatvan évben tehát közel töretlen emelkedést mutattak a fényképezőgép eladások, melyben csak néhol mutatkoztak apró hullámvölgyek. A legnagyobb a 60-as évek közepén, amikor két éves időszakra a korábbi 83-89 százalékára esett vissza az eladás. Ennek oka pusztán ezekből a számokból nem hámozható ki, de ez a korszak volt a tranzisztoros eszközök fellendülésének ideje. Talán a fogyasztók inkább ezekre költötték a pénzüket mint a mechanikus, öreges fényképezőgépekre. A fotócikkek ipara is ekkor fordult az elektronika felé. A fényképezőgépekben is megjelent a tranzisztor, a TTL fénymérés, az elektronikus kioldású zár, és megkezdődött az olcsó zsebkompaktok menetelése.

A kis döccenő után ismét szárnyaltak az eladások. A 70-es évtized elejére már hússzor annyi gépet adtak el, mint 20 évvel korábban. 1978-ban például negyedével nőttek az eladások a megelőző esztendőhöz képest. Ekkoriban terjedtek el az autofókuszos készülékek. A hetvenes évek közepén persze már egy-két laborban (például a Kodaknál) akadtak kísérletező kedvű kutatók, akik a digitális fényképezőgép elődjét fabrikálták, de ezek a kutatások megmaradtak újsághírnek, egyetlen darabot sem vásárolhatott meg a nagyközönség, hiszen nem is volt kereskedelmi forgalomba hozható darab.

Az ős digitális fényképezőgépek elődjét, melyet akkor még elektronikus állókép kamerának hívtak, a 80-as évek elején próbálták piacra dobni – több, de inkább kevesebb sikerrel. A Sony 1981-es Mavicája csak kiállítási darab maradt és az első valóban kapható digitális gépre, a Canon RC-701-re még öt évet kellett várni. A boltokat ez után sem túrták fel a vásárlók, hiszen a készülék egy filmes kompakt árának sokszázszorosába, mai áron 874 000 forintba került. A filmes szegmens a pofátlanul olcsó, eldobható papírgépekkel támadt, ami nagy sikernek bizonyult. A 80-as években úgy tűnt a fényképezés a jövőben is a filmes fotózást jelenti majd, és erre sokan még a 90-es években is mérget vettek volna. Pedig ekkor már gyülekeztek a viharfelhők az analóg technika egén.

Az évezred utolsó évtizedének kezdetére már több mint százszor annyi filmes fényképezőgép fogyott a boltokból, mint negyven évvel korábban. Az első időszakban egy kisebb hullámvölgy volt megfigyelhető. Hogy a három éves, de enyhének mondható csökkenés minek volt köszönhető az a számokból továbbra is rejtély, mindenesetre az évtized közepén egy újabb felfutás következett, hogy aztán a mélybe zuhanjon és szinte eltűnjön a filmes korszak.

Az analóg gépek csúcséve, és a vég kezdete 1997 volt. Ekkor világszerte közel 36,7 millió fényképezőgépet adtak el, de már a küszöbön toporogtak a digitális gépek, melyek ára is egyre elérhetőbb lett. Két évvel korábban hozta ki a Casio az első LCD kijelzős kompaktját, mely a mai értelemben vett digitális fényképezőgép őse volt.

A filmes eladások 1998-tól zuhanni kezdtek és többé semmi sem állította meg őket, de néhány évig még analóg gépből adtak el többet. A CIPA összesítés 1999-től követi nyomon a digitális gépek eladásait. Ekkor valamivel több mint 5 millió készülék talált gazdára, filmesből azonban közel 34 millió. Az ezredfordulón duplázott a digitális (10 millió), de csak kismértékben esett vissza a filmes eladás (31,7 millió), a következő évben azonban már 1:2 volt az arány, igaz még mindig az analóg gépek javára. 2002 volt a forduló év, amikor a trónörökös átvette az uralmat; 24,5 millió eladott darabszámmal a digitális gépekből adtak el legtöbbet, filmes masinákból pedig 23,6 millió fogyott.

Ezek már igen komoly számok ha ismét visszatekintünk 1951-re, és az akkori 260 ezres eladási számra. Ötven év múltán összesen ~48 millió fényképezőgépet vásárolt a világ, és az emelkedés nem állt meg, igaz ekkortól már a digitális technika számított húzóerőnek. Az analóg gépek eladásairól utoljára 2007-ből van adat, ami 792 ezer darabot mutat, ez még mindig háromszorosa az 1951-es mutatónak, de csak harmincada a öt évvel korábbi eladásnak. A digitális gépek eladása ekkor lépte át a mágikus 100 milliós határt.

2007? Honnan ismerős ez az évszám? Igen, mindenki jól vágja. Ekkor iktatták be Türkmenisztán új államfőjét, Gurbanguly Mälikgulyýewiç Berdimuhamedowot, de számunkra nem pont ez az esemény érdekes, hanem az okostelefon forradalom. Az Apple ugyanis bejelentette az iPhone-t, és bár a türkmén elnök regnálása azóta is töretlen, a digitális fényképezőgépek uralmának lassan vége szakadt. Ha ezt az időpontot vesszük alapnak, akkor pontosan fél évtizedig tartott, persze ebből pár évig még nem sokat láttunk. Olyannyira, hogy 2008 hozta a fényképezés legnagyobb bevételi rekordját: mai árfolyamon 4,85 billió (4850 milliárd) forint értékben adtak el fényképezőgépeket a gyártók világszerte, vagyis 970-szer volt egymás után rekord lottóötösük.

Mielőtt kitérnénk a telefonokra, nézzük át a digitális fényképezőgépek erőviszonyait. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy darabszám tekintetében mindig is kompaktokból fogyott a legtöbb, hisz átlagban jóval olcsóbbak voltak a DSLR kategóriánál. 2003-ban például 42,6 millió kompakt, míg tükörreflexes gépből mindössze 850 ezer talált gazdára. A digitális, és köztük a kompakt eladások 2010-ig nagyon szépen emelkedtek, csak 2009 hozott egy kisebb visszaesést, feltehetően a 2008-as gazdasági válság miatti fogyasztás visszaesés miatt. A tükrös eladások azonban nem csökkentek, csak növekedésük üteme lassult abban az évben. 2010-ben, a fényképezőgép ipar csúcsévében újabb emelkedés következett és 110 millió körüli digikompaktot és 13 millió DSLR-t értékesítettek. A kompaktok előnye sokszoros, bevételt azonban csak dupla annyit termeltek, és ezt követően vészes esésbe kezdtek, míg a digitális tükrös gépek eladásai és bevételei két évig még emelkedtek.

2012-ben a kompakt fényképezőgépekből már csak 78 millió darabot sikerült eladni 715 milliárd yen értékben. Két év alatt kb. 30%-ot zuhant az eladás. A DSLR-eknek ez volt a legszebb éve, amikor is 16,2 millió darabbal gazdagították a világot, 628 milliárd yen értékben, ami nem sokkal maradt el a zuhanó kompaktok akkori összbevételétől.

Nézzük akkor a telefonokat, amikben ugye már elég régóta van kamera modul. Ahhoz viszont, hogy megérje ezzel fényképezni, kellő minőségre is szükség van, és ezt a minőséget az átlagfelhasználó számára a szenzor megapixeles felbontása adja. 2004-ben a telefonok 90%-ában VGA kamera volt, öt évvel később már csak 5%-ukban. Az okostelefonok megjelenésével előtérbe kerültek a nagyobb felbontású, könnyen kezelhető és sok szolgáltatást adó mobilos kamerák, melyek manapság nem ritkán 8-13, esetenként 16-20 megapixeles felbontást, és egyre jobb feldolgozórendszert, valamint szenzor technológiákat kínálnak.

2007-ben még nem volt eldőlt a telefon-fényképezőgép meccs, mert ugyan előbbiből már 122 milliót adtak el világszerte, a fényképezőgépek 100 milliós darabszáma azonban igen szép, és ezután is folyamatosan emelkedett. Ezek ráadásul egy feladatra – nevezetesen a fényképezésre- fejlesztett céleszközök, (akkor még) sokkal jobb minőséggel, úgyhogy egy darabig biztonságban voltak. Csakhogy az okostelefonok eladása 2010-től drámaian megemelkedett. Míg előző évben 172 millió volt, ekkor már közel 300 milliót értékesítettek belőlük, a digitális fényképezőgépek 121 milliójával szemben. A kompaktok esése el is indult, és pár év múlva a cserélhető objektíves gépek is követték őket.

Egyéb adatokból az látszik, hogy 2002 és 2014 között kissé elöregedett a fényképezőgép használók tábora. Míg 2002-ben a 30-as korosztály jelentette a digitális fényképezőgép vásárlók gerincét, ma már a 40-60 év közöttiek, sőt nyugdíjas vásárlóból is több akad, mint 30-asból, és a huszonévesek aránya is harmadára zsugorodott. Ez a tendencia mindenképp az okostelefonok térhódításának köszönhető, melyeket jobbára a fiatalabb korosztály használ.

Időközben – ha úgy vesszük – egy harmadik gépkategória is megjelent, a MILC, vagyis cserélhető optikás, tükör nélküli kompakt. Legalábbis a CIPA néhány éve ezt a szegmenst is elkezdte külön mérni. 2008-ban indult útjára, ami egész a közelmúltig hódító útnak látszott. 2012 kiváló évük volt abból a szempontból, hogy addig soha nem látott számú változatuk jelent meg a piacon, míg DSLR-ből sokkal kevesebb. Eladás tekintetében persze soha nem érte be a tükrös gépeket, de töretlenül robogott előre, egyre szebb statisztikát produkálva. A 2012-es csúcsévben a DSLR-ekhez képest negyedannyi, majdnem 4 millió MILC gép fogyott, 125,2 milliárd yen értékben. Ez az év még nagyon jónak számított, ugyan a kompaktok még erősebb lejtmenetbe kapcsoltak, de a cserélhető objektíves gépek (DSLR+MILC) ekkor futották ki magukat igazán, és együtt túlszárnyalták a digikompaktok bevételét. A kompaktokat már a velük együtt zuhanó árak sem mentették meg. Az USA-ban például 2006 és 2011 között 237 dollárról 187-re zuhant a digitális fényképezőgépek átlagára.

Az általános árcsökkenés persze a cserélhető optikás gépeket sem mentette meg, hogy a következő időszakban ők is zuhanórepülésbe kezdjenek. 2013 és különösen 2014 a digitális fényképezőgépek visszavonulásának éve volt. Két éve a kompakt piac közel 42%-kal, a DSLR-ek közel 15%-kal, a MILC-ek 16,5%-kal szorultak vissza.

2014 a DSLR-ek nehéz éve volt, hiszen majdnem 24%-os mélyrepülést produkáltak. A kompaktok ugyan újabb 35%-ot estek, de ez lassuló ütemet jelent az előző év hatalmas buktájához képest. A MILC-ek ellenben csak 0,5%-ot estek, bevételeik azonban 12,6%-kal emelkedtek.

És mit hozott az idei év? Ha az első négy havi számokból próbálunk valamiféle jóslatot felállítani a korábbi évek tendenciái alapján, akkor a digitális fényképezőgépek csökkenő eladásai idén is folytatódni fognak. Apró öröm az ürömben, hogy ha így folytatják, a kompaktok idén csak 23%-ot buknak, tehát az elmúlt két évben jelentősen lassul az apadásuk. A DSLR-eknél ugyanez a helyzet, az év első harmada a teljes évre 6-7%-os csökkenést vetít előre. 2015 első harmada a MILC-eknek sikerült a legkevésbé. Ugyan a csökkenés náluk sem néz ki (most) 7%-nál nagyobbnak, de ez tavalyhoz képest nagy esés, ráadásul idén a bevételeik is csökkenni látszanak.

Összesítésben a kompakt és DSLR szegmens lassuló, a MILC egyelőre gyorsabb ütemben zuhan.

2014 végére ott tartottunk az eladási számok tekintetében, ahol tíz évvel korábban tartott a piac, összeadva az összes akkor eladott analóg és digitális gépet. Ha minden az előrejelzéseink szerint alakul, 2015 végére 22,8 millió kompaktot, 9,8 millió tükrös gépet, és 3 millió körüli tükör nélkülit értékesítenek a forgalmazók, ami 35-36 millió darabbal nagyjából a 2002-2003-as szintet hozza. Mindez negyedannyi, mint a 2010-es csúcs.

Mi látszik a mostani adatokból? Örvendetes, hogy csökkenni látszik az apadás, bár egy-két év tendenciái alapján még felesleges pezsgőt bontanunk. 2014-ben 1,2 milliárd okostelefont adtak el és 43 millió digitális fényképezőgépet. Ez a meccs eldőlt, legalábbis az átlagfelhasználó részéről, hisz hétvégi kattintgatáshoz már most sem fényképezőgépet használ a többség. Ráadásul a telefonját valamivel gyakrabban cseréli az a réteg, aki megengedheti magának, hiszen más csábító funkciói is akadnak, míg fényképezőgépet általában nem cserélünk évente.

A komolyabb amatőröket most kezdi megnyerni a mobilos fotózás, valószínűleg jobbára sikerrel, a profikért azonban még sokat kell kaparnia, és pillanatnyilag már csak ezen készülékek kialakítása miatt is sci-finek tűnik az okostelefonnal felszerelt természet-, reklám-, vagy esküvői fényképész.

A digitális fényképezőgépek és telefonok közös jövője már most látszik, hiszen mindkét részről vannak próbálkozások, hogy komolyabb amatőrök számára közelebb hozzák a két kategóriát. Többek között a Sony és a Samsung részéről, melyek mindkét szegmensben érdekeltek. Megjelentek a telefonálni is tudó, és az Android rendszert futtató fényképezőgépek, a mobilokra pedig optikát és nagyobb szenzort tartalmazó modulokat tehetünk. Egyelőre egyik megoldás sem látszik kivételes üzleti sikernek, de kétségtelen, hogy a két világ összehozása jelentheti a túlélést a fényképezőgépek és a komoly továbblépést a telefonok számára.