Alumínium egylábú álványok
Benro MP-68 monopod
A kompakt, illetve kisebb DSLR gépek stabilizálására tervezett monopod a nálunk járt állványok közül a legkisebb, a cég kínálatában azonban csak a harmadik legkisebb modell.
Összecsukva mindössze 48 cm hosszú, teljesen nyitott állapotban pedig 154 cm-re magasodik a talaj fölé. Ehhez számolhatjuk még a ráhelyezett fej magasságát, bár fényképezőgépünk anélkül is felcsavarható a szabvány 1/4 colos menetre. A monopodhoz mellékelt villáskulccsal kilazíthatjuk és megfordíthatjuk a csavarmenetet, így 3/8”-os csatlakozáshoz jutunk. Mellékelnek még hozzá egy kis imbusz kulcsot is a kisebb csavarok kilazításához és meghúzásához.
Tömege 580 gramm, ami egy kompakt fényképezőgéphez viszonyítva jelentős, de egy nagyobb felszerelésnél alig vesszük észre. Számomra mindenesetre pillekönnyűnek tűnt a többi Benro-hoz és az eddig tesztelt állványokhoz képest.
A négy szekciós állvány legvastagabb csőátmérője 28 mm, az egyes szekciók 1,5 mm vastag alumíniumból készültek. A legvastagabb cső kívül a Gitzo állványaira jellemző ezüstös-szürke kalapácslakkozású. Felső végén a konkurenciánál puhább tapintású, 165 mm hosszú, habosított markolat teszi biztosabbá a fogást. A tetején egy műanyag csuklószíjat is találunk, de sajnos ennek mérete nem állítható, fixen összevarrták a két végét. A másik oldalt a lábvég, gumiborítású, nem cserélhető.
A lábszekciók csavarható rögzítőgyűrűkkel lazíthatók ki és szoríthatók össze. A gyűrűk gumírozottak, bár kicsit talán keskenyek, így kénytelenek leszünk főként a mutató és hüvelykujjunk szorítására hagyatkozni. A csatlakozásokat úgy oldották meg, hogy a gyűrű csavarásánál sem fordulnak el a részek. A gyűrűk egyébként por és cseppálló kialakításúak, tehát az állvány kissé szélsőségesebb körülmények között is megállja a helyét. A meghúzott gyűrűk igen stabilan tartják a lábat, bár erre az állványra is érvényes volt – amit az összes Benronál tapasztaltunk – hogy viszonylag hosszan és erősen kell megszorítanunk a gyűrűket az igazán biztos fogáshoz. Az előzőleg tesztelt Gitzoknál ez valahogy úgy nézett ki, hogy rövid csavarás után a gyűrű hirtelen szorított és nagyon biztosan tartott. A Benronál tovább kell tekernünk és erősebben megszorítani a csatlakozást. Mondhatná persze az Olvasó, hogy ez nem az az ár és minőségi kategória, és igaza is lenne. Viszont a teljes Benro kínálat igencsak „giccós” jegyeket mutat, így adja magát az összehasonlítás, nem csak külsőben, de tudásban is.
Az állványra maximum 6 kilós felszerelés felhelyezését javasolja a gyártó, amibe persze az esetleges fej tömege is beleértendő. Természetesen az állvány ennél jóval nagyobb felszerelést is elbír, ez csupán a stabil és biztos terhelhetősége. Tökéletes – bár kissé felülméretezett – gyorsállvány lehet a Benro MP-68, nagyzoomos csúcskompakt gépünkhöz, vagy kisebb, esetleg közepes DSLR és egy 70-200 mm-es zoom objektív párosa mellé, de kizárólag abban az esetben, ha a könnyű hordozhatóság az elsődleges szempont.
A Benro MP-68 bruttó fogyasztói ára 9240 forint.
Benro MP-96 monopod
A Benro MP-96 már masszívabb benyomást keltett apró társánál. Erre utal a 10 kilós terhelhetősége és 36 mm-es maximális csőátmérője is. Kivitelben teljesen megegyezik az MP-68-cal. Ugyanaz a négyszekciós kialakítás, ezüstszürke lakkozással. A felső csövön egy kicsit szélesebb, de hasonlóan kényelmes markolatot találunk, ez az állvány is négyrészes és 3 gumírozott rögzítőgyűrűjének működése is megegyezik a kistestvérrel.
A nagyobb méret mellett az állvány két vége szolgál a legfontosabb különbségekkel. A fenti állványtalp negatívval, mivel láthatóan kisebb, mint az MP-68-nál. Ott 55 mm-es átmérőjűt, itt 40 mm-eset kapunk. Összehasonlításkép, a nagyjából hasonló árfekvésű Manfrotto 681 monopodnál 60 mm az átmérő.
A másik különbség a nagy, fémből készült lábvég, amelynek gumialja fölött egy ezüst színű gyűrűt találunk. A gyűrű kicsavarható és így előhúzható a hozzá toldott mini háromláb. Lefelé fordítva a pálcika alulábak szétnyílnak a gomb pedig visszacsavarható a helyére, immár kinyitott lábakkal. A monopod ezután segítség nélkül is megáll, nem kell tartanunk. A gond csak az, hogy három, 21 cm-es kört alkotó aluláb tart egy kilós, 170 centis pálcát és rajta akár több kilós felszerelést.
Félve ráapplikáltunk egy másfél kilós gépváz + objektív párost (ugyebár a terhelhetősége 10 kiló), de az mindenfajta külső behatás nélkül még egy perc múlva is úgy imbolygott, mint Laci sógor a lagzi után. A háromláb mindössze arra való, hogy objektívcserénél magától megálljon az állvány. Ráadásul, ha épp „elcsomagolva, a lábba visszacsavarva használjuk a mini kitámasztást, a laza lábpálcák minden mozdulatra idegesítően csörögnek az alumínium csőben.
A Benro MP-96 önmagában 960 grammot nyom, összecsukva pedig 55 centis. Teljesen nyitott állapotban 171,5 centire húzhatjuk ki.
Bruttó ára 13 680 forint.
Összehasonlítva a konkurenciával
A Monopodok viszonylag olcsó jószágok, így ha a rögzítések megfelelőek (nem csúszik össze a kinyitott láb), akkor nehéz egetverő különbségeket találni. A Benro monopodjai jól bírják a terheket, és az árkategóriájuknak megfelelő képességeket illetve gyártási minőséget adják. Mindkettő nagy előnye, hogy 4 szekciós, így viszonylag kicsire összecsukható, és egy ilyen állványnál 5-6 centi is sokat számít. A Benro MN-96-hoz hasonló árban vehetünk mondjuk Manfrotto 680-at, ami összecsukva mindössze 51 cm-es, ugyanolyan teherbírású, nem gyűrűs, hanem csatos szorítású és hiányzik belőle a mini háromláb. Ha erre lesz szükségünk az olasz gyártónál sokkal mélyebben kell zsebbe nyúlnunk, bár nagyobb teherbírású (de nagyobb) modellt kapunk.
